Ribizli szerel

Megjegyzés: Ezt a bejegyzést mindenkinek ajánlom, akinek 42 fokban fizikai munkát kell végeznie a tűző napon. Nekem is.

Ribizli májusban betoldalékolta a swamp coolernek a Mókuska által szétrágott darabját.

Most valaki beleharaphatott, mert az egész miskulancia szétjött és zuhanyozta volna a kertet, ha a laza koradélutáni 42 fokban a víz leért volna a földig. De nem ért le. Elpárolgott.

Ilyenkor Ribizli három dolgot tehet: 1. Elkezdi magyarul tanítani Mókuskát. 2. Elzárja a vizet és átkapcsol a rendes légkondira, amit annyira nem szeret. Nemcsak azért, mert a légkondi üzemeltetése drágább. Azért jobb a párologtató hűtő, mert folyamatos szellőt biztosít, nyitva lehet ajtó ablak, lehet ülni a verandán, Puppey kiszaladgálhat a postással kommunikálni és a levegő párataltalma is nagyobb.

Szóval felmásztam a létrára és néztem mi történt. Valamiért szétjött a kötés.

Összeraktam, miközben szemem sarkából az engem strírölő darazsat lestem.

A kötésnél spriccelt a víz és láttam, hogy a cső egy újabb helyen spriccel, mintha Mókuska megint beleakadt volna kis fogacskájával.

Kivárgtam a sérült részt és áttettem volna az kötés részeit, amikor a középső réz bizbasz lebucskázott a tetőről bele a fűbe.

Ezért vettem a fenti fotón látható készletet: ötven darab ide való alkatrész ugyanattól a gyártótól, aki a kötést csinálta. Ráadásul ugyanaz a méret. Le lehet ejteni pár tucatot, mire elfogy. Amik lebucskáznak a tetőről, azokat meg majd megkeresem, ha fagy.

Hoztam új alkatrészt, köszöntem a darázsnak és fogtam a bizbaszt, ráhúzam a csőre, meghúztam a csavarokat és láttam, hogy spriccel. Szétszedtem és leejtettem a fogót és utána pottyantottam a középső alkatrészt.

Lemásztam a létráról, tettem az eresz alá egy ponyvát, hogy arra essenek az alkatrészek és hoztam új alkatrészt, fogtam a fogót, felmásztam a létrán, köszöntem a darázsnak és láttam, hogy a fogó szétesett.

Lemásztam a létráról, összeraktam a fogót, visszamásztam a létrára, összeraktam a kötést és spriccelt, bele a szemembe, így alig láttam, hogy egy újabb darázs érkezett valahonnan.

Szétszedtem a kötést és láttam, hogy a rézgyűrű teljesen eldeformálódott, ahogy meghúztam. Le se tudtam szedni, muszáj volt levágni. Levágtam, de nem volt több gyűrű a zsebemben, ezért lementem a létráról, kerestem alkatrészt, de nem láttam, mert a veríték a szemembe folyt.

Letörölttem a verítéket és az apróbb bizbaszokból egy maréknyit beleszórtam az ingzsebembe és visszamásztam a létrán. Ezért vettem ötven darabos készletet. Árban ugyanannyi volt, mintha egy kötésnyit vettem volna ugyanennek a cégnek a termékeiből.

Köszöntem a három darázsnak és újra összeraktam mindent. A víz kinyitása után úgy spriccelt, mint még soha, úgyhogy egy negyedik darázs is csatlakozott a társasághoz. Reméltem, hogy fürdeni jöttek. Legalább ez kimosta a verítéket a szememből. 

Víz elzár (lenn), kötés szétszed, látom, hogy a középső gyűrű eldeformálódott csakúgy, mint a középső alkatrész.

Összeraktam friss alkatrészekkel, de folyt, úgyhogy szétszedtem és leejtettem a nagyobbik alkatrészt, ami még az előző szerelésből maradt itt. Néztem, ahogy a réz vacak lebucskázik a tetőről, ugrik egyet az ereszen, rápattan a ponyvára, majd belegurul róla a fűbe.

Lemásztam a létráról, kerestem egy nagy alkatrész és ekkor láttam, hogy ugyannak a cégnek az ugyanolyan éretű alaktrésze nem egyforma méretű. Az eredetin, ami folyik, azon nagyobb volt a lyuk és nem tudta a középső gyűrűt rendesen megszorítani, csak eldeformálni.

Körülnéztem és beleüvöltöttem egy, a kínai minőségellenőrzésre és iparra vonatkozó szarjon sünnel kombinált LFS-t a forróságba, természetesen a legkisebb lyuk vonatkozásában és reméltem, hogy valaki közben befogja Puppey fülét. 

Köszöntem az öt darázsnak, mindent összeraktam és egy csepp víz se jött a kötésből.

Lemásztam a létráról és az első liter vizet azért ittam meg, mert szomjas voltam, a másodikat meg mert jólesett.

De a párologtató hűtő működik és kellemesen hűvösen tartja a lakást.