Séta Zágrábban

- Zágráb olyan, mint Budapest! - mondta V.

- Csak egy-két emelettel alacsonyabb.



- De tagadhatatlanul Monarchia.

- És szép.



- Néha olyan, mint a Várnegyed.

- Habsburg barokk...



- Közép-Európa.

- Itthon vagyunk.



- Otthonos.

- Szeretjük.



- Már csak egy kérdés maradt...

- Hol váltunk szerb dínárt.

Caravaggio Zágrábban

- Ott egy Caravaggio! - mondta V.

- Én csak egy múzeumot látok - feleltem.

- De van benne egy Caravaggio. Az olaszok adták kölcsön Horvátország EU-csatlakozása alkalmából.



Az impozáns Nemzeti Szinházat akartuk megnézni és akkor jött szembe Caravaggio.

- Te milyen okos vagy! - mondtam elismerően.

- Fenét, a recepción volt egy prospektus.

- Úgy könnyű...



A kiállítás jó volt és meglepően olcsó. A legjobban az lepett meg minket, hogy a személyzet főleg fiatalokból állt.

A sötét teremben az Emmausi vacsora Milánóban őrzött változatát lehetett megcsodálni. A londonit láttam, a milánói kimaradt és nem hittem volna, hogy pont Zágrábban fogom megnézni.

Két dolgot felejtettünk el megkérdezni: miért pont ezt a képet adták az olaszok kölcsön Horvátországnak és, hogy hol lehet szerb dínárt váltani.



Forrás: az Emmausi vacsora fotója a Wikipédiáról származik.

Zágrábi este

I.

- Itt jobbra.
- Nem.
- De itt kell jobbra fordulni.
- Lehet, de ez egy egyirányú utca.
- Erôsebbre állíthatom a légkondit? Nagyon meleg van. Mindenkit sajnálok, aki nem a tengerparton van.

Jót nevettünk - a tengerrôl jöttünk, hogy megnézzük Zágrábot.  Akkor még nem tudtuk, hogy a szállodánk légkondija az utolsókat rugja.





II.

- Ôk azok, akiket kijelölt a fônökük, hogy maradjanak itt.
- Nyáron.
- A legnagyobb melegben.
- Zágrábban.
- Szegények.

Akkor még nem tudtuk, hogy egyikünk égvehagyta a villanyt, miközben az ablakok tágra nyitva voltak.

Talán ezért se láttunk egy bogarat se este Zágrábban. Mindegyik a szobánkban táncolt.