Rántottkagyló

Megijedtem saját magamtól: padlizsánlevest csináltam ebédre. A leves neve olyan rémisztően hangzott, hogy inkább megálltunk Waltham főterén egy icipici bódénál. A bódé egy része fém, egy része tégla. A bódé valamikor egy vagon lehetett. A vasút hanyatlásával a kiselejtezett vagont 1983-ban megvette Mimi. A vagont idővel lecserélte téglára, ettől a hely még kisebb lett.

Mimi vagy borostás vagy nem volt a "vagonban". A szakács és a főnöknek látszó egyén lelkes volt és olasz. Úgy beszéltek mint Tony Soprano vagy a keresztapa, ráadásul nekik is volt egy visszautasíthatatlan ajánlatuk: rántottkagyló.

A rántottkagyló New England jellegzetes étele. Olyan, mint Bajának a halászlé. Szerintem komoly jenki innovatív képességre lehetett szükség, ahhoz, hogy valaki kirántsa a kagylót. Az áttörésre 1865 körül került sor, a rántottkagyló, a fried clam ekkortól szerepel étlapon. A rántottkagyló mai formáját egy Boston környéki országuti vendéglőben nyerte el. Itt a tulajdonosnak elege lett abból, hogy állandóan krumplit süt és kipróbálta ugyanezt a kagylóval. Az egykori kisvendéglő ma nyaranta kétszáz embert alkalmazó vállalkozássá hízott a kagylón.

A kagylót hagyományos, helyi módon disznózsírban kell kisütni. Az egészséges táplálkozás háttérbe szorította a zsírt és a rántottkagylót manapság már mindenben rántják, ami olaj.

A két Mimi lelkesen ajánlgatta a rántottkagylókat. Kétféle kagylójuk volt, kagyló kagyló és hosszú csíkokra szelt kagyló. Mi egy adagot kértünk fele fele arányban. Ettől a két Mimi számítógépének kiégtek a biztosítékai. A matematikai művelet meghaladta a fejükbe épített komputer teljesítőképességét és döbbenetükben méginkább úgy beszéltek, mint Tony Soprano.

A kagylók mellé sültkrumpli került és a kagylókhoz járt még egy szósz is.

Otthon elosztottuk az egy adag kagylót és sültkrumplit kétfele és leültünk ebéldelni.

Érdekes íze volt, szerettük. Viszont nagyon laktatónak bizonyult, a padlizsánlevest betettük a hűtőbe és vacsorára ettünk egy almát.

Egy farmerlány blogja - Pioneer Woman

Kedvenc amerikai gasztroblogom, a Pioneer Woman története annyira édeskés és csöpögős, mint egy kukoricaszirupból és cukorból készített sütemény. Csöpögősségére jellemző, hogy Hollywood filmet is fog belőle forgatni Reese Witherspoon főszereplésével. Szóval, ennyire csöpögős. De igaz.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egy oklahomai lány. Na jó, több is volt, de a sok-sok oklahomai lány közül most Ree Drummondról van szó. Drummond egy Bartlesville nevű harmincezres kisvárosban született és Chicagóban tanult újságírást. Szerette a nagyvárost, szeretett tanulni, úgyhogy eltervezte, diplomaszerzés után majd jogot tanul. Ekkor azonban találkozott Marlboro Man-nel. Nem pont a cigarettareklámmal, hanem egy farmerrel, akit Ree Marlboro Man-nek kezdett el hívni - az esküvő után.

A férj egy híres, Osage megyei tehenészdinasztia negyedik generációjának volt büszke képviselője. (Ez most NEM vicc és NEM irónia. Tényleg.)

Ree Drummond karriert, jogot, nagyvárost mindent otthagyott és elköltözött Pawhuska-ba (3000 lakos). Pawhuskában van a család farmja. Ezen kívül sok egyéb nincs ott, csak mezők, erdők, tehenek és mezők, erdők. Ja, meg tehenek. Meg mezők!

Valamennyire ismerjük ezeket az amerikai kisvárosokat. Reggelente az ember a ludak szárnyának suhogására ébred, ha nem figyel, a összekarcolja az autóját a városközpontban bóklászó figyelmetlen őzön. Másfél tonna és háromezer köbcentis motor alatt nem autó az autó. A fekvőrendőröket az úton keresztberohanó borzok helyettesítik és a fiatalok ha elmentek innen valahova, sosem vettek retúrjegyet.

Ree Drummond egy ilyen faluba költözött és blogolni kezdett. Eleinte a farmról, a tanyasi életről, majd gyermekei oktatásáról. Nem adták őket iskolába, a gyerekek otthon, úgynevezett homeschooling keretében tanulnak. Aztán 2006-ban elkezdett fényképkkel részletesen illusztrált recepteket is írni. Az ételek finomak, a leírások élvezetesek, a fényképek jók voltak. A szerző lépésről lépésre lefotózza, mit tesz a konyhában a hozzávalókkal, ettől a receptek sokkal egyszerűbben elkészíthetők.
Drummond ételei a hétköznapi amerikai konyhaán alapulnak. Ha valaki franciás haute cuisine kedvelője, valószínűleg jobban jár, ha bele se néz a blogba, ami vegetáriánusok számára sem kifejezetten ajánlott. Itt olyan recepteket lehet találni, amit egy hetköznapi amerikai család valóban az asztalára tenne - és tesz is.

A blog elképesztően sikeres lett: díjakat nyert és már havi 13 millió látogató felett jár.

Drummond 2009-ben megírta első receptkönyvét The Pioneer Woman Cooks: Recipes from an Accidental Country Girl címmel, amit az Amazonon azóta is folyamatosan, hatalmas példányszámban vesznek az éhes olvasók.

Következő könyve önéletrajzi ihletésű lesz és - természetesen -, majd Valentin-napra fog megjelenni. Ebből készül majd a már emlegetett film is. A recepteket, a blogot és Drummond történeteit szeretjük. A majdani filmben nem már nem lennék ennyire biztos.