2010. december 7., kedd

Egy farmerlány blogja - Pioneer Woman

Red Barn

Kedvenc amerikai gasztroblogom, a Pioneer Woman története annyira édeskés és csöpögős, mint egy kukoricaszirupból és cukorból készített sütemény. Csöpögősségére jellemző, hogy Hollywood filmet is fog belőle forgatni Reese Witherspoon főszereplésével. Szóval, ennyire csöpögős. De igaz.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egy oklahomai lány. Na jó, több is volt, de a sok-sok oklahomai lány közül most Ree Drummondról van szó. Drummond egy Bartlesville nevű harmincezres kisvárosban született és Chicagóban tanult újságírást. Szerette a nagyvárost, szeretett tanulni, úgyhogy eltervezte, diplomaszerzés után majd jogot tanul. Ekkor azonban találkozott Marlboro Man-nel. Nem pont a cigarettareklámmal, hanem egy farmerrel, akit Ree Marlboro Man-nek kezdett el hívni - az esküvő után.

A férj egy híres, Osage megyei tehenészdinasztia negyedik generációjának volt büszke képviselője. (Ez most NEM vicc és NEM irónia. Tényleg.)

Ree Drummond karriert, jogot, nagyvárost mindent otthagyott és elköltözött Pawhuska-ba (3000 lakos). Pawhuskában van a család farmja. Ezen kívül sok egyéb nincs ott, csak mezők, erdők, tehenek és mezők, erdők. Ja, meg tehenek. Meg mezők!

Valamennyire ismerjük ezeket az amerikai kisvárosokat. Reggelente az ember a ludak szárnyának suhogására ébred, ha nem figyel, a összekarcolja az autóját a városközpontban bóklászó figyelmetlen őzön. Másfél tonna és háromezer köbcentis motor alatt nem autó az autó. A fekvőrendőröket az úton keresztberohanó borzok helyettesítik és a fiatalok ha elmentek innen valahova, sosem vettek retúrjegyet.

Ree Drummond egy ilyen faluba költözött és blogolni kezdett. Eleinte a farmról, a tanyasi életről, majd gyermekei oktatásáról. Nem adták őket iskolába, a gyerekek otthon, úgynevezett homeschooling keretében tanulnak. Aztán 2006-ban elkezdett fényképkkel részletesen illusztrált recepteket is írni. Az ételek finomak, a leírások élvezetesek, a fényképek jók voltak. A szerző lépésről lépésre lefotózza, mit tesz a konyhában a hozzávalókkal, ettől a receptek sokkal egyszerűbben elkészíthetők.
Drummond ételei a hétköznapi amerikai konyhaán alapulnak. Ha valaki franciás haute cuisine kedvelője, valószínűleg jobban jár, ha bele se néz a blogba, ami vegetáriánusok számára sem kifejezetten ajánlott. Itt olyan recepteket lehet találni, amit egy hetköznapi amerikai család valóban az asztalára tenne - és tesz is.

A blog elképesztően sikeres lett: díjakat nyert és már havi 13 millió látogató felett jár.

Drummond 2009-ben megírta első receptkönyvét The Pioneer Woman Cooks: Recipes from an Accidental Country Girl címmel, amit az Amazonon azóta is folyamatosan, hatalmas példányszámban vesznek az éhes olvasók.

Következő könyve önéletrajzi ihletésű lesz és - természetesen -, majd Valentin-napra fog megjelenni. Ebből készül majd a már emlegetett film is. A recepteket, a blogot és Drummond történeteit szeretjük. A majdani filmben nem már nem lennék ennyire biztos.

4 megjegyzés:

Phoebe írta...

Azta...mindig elgondolkodom, hogy egy bizonyos ponttol milyen fontos ismerosei lehettek, akik eloremozditottak a tovabbi karrierjet...
A blog jelenlegi formajaban szamomra eleg kuszanak tunik elso latasra.

ribizlifozelek írta...

Nem hiszem, hogy ez ismeros kerdese: a receptek jok. Ha rosszak lennenek, nem ternenek vissza az olvasok akarmennyit is reklamozzak. A szakacskonyvet se vennek meg es nem irnanak rola pozitive velemenyt.

Szerintem pont arrol van szo, hogy az olvasok talaltak egy "minosegi" blogot, ami sikeres lett. (Ehhez sok szerencse is kell :)

Ziebi írta...

akkor még nekem is van remény.... :D kár hogy nem angolul írok. :)

ORsi írta...

megnéztem, elsö benyomásom nekem is az volt, hogy elég kusza pláne, hogy nem nagy erösségem az angol.

jó sok ideje lehet, ha egy levesröl 15 képet feltesz és minden lépést diokumentál. gondolom az amerikaiaknak ez kell;)
ha éppen nem blogol vagy féynképezik vagy föz, gondolom jó sokat segít még csak úgy mellékesen a farmon;)

én megpróbáltam elolvasni azt a könyvet sem tudtam sjanos végigolvasni, amely azon a bizonyos nagyhírü julia child-blogon alapult:(

asszem nem én vagyok a célcsoport az ilyesmire, na.
(most kicsit elgondolkodom, mi lenne, ha engem fedezne fel a nagyérdemü... de asszem ettöl nem kell félnem)