- Semmilyen locsoló nem kellene délben bekapcsoljon.
Nem is kapcsolt be: a slag robbant fel megint. Ottmaradt a napon, felforrósodott és a víz kitágult és durr.
Mivel egy ilyen hosszú slag drága mulatság (negyven dollár) elmentem a közelebbi barkácsboltba:
- Bilincset szeretnék a kertislagra.
A fickó keresgélt, majd azt mondta:
- Nem venne inkább egy másik slagot?
Erre átmentem a másik barkácsboltba, ahol megállítottam egy nálam is kócosabb és kopaszabb eladót:
- Bilincset szeretnék kerti slagra.
- 28-as sor, középtájon, északi oldal, középső polc.
Azt hittem, hülyéskedik. De tényleg ott volt.
Megvettem 1.98-ért a bilincset (ezt a fajta bilincset helyi nyelven mender-nek nevezik) és büszkén vittem haza. Otthon nyissz-nyissz, kivágtam a csőből a felrobbant részt, ráhúztam a bilincset, összecsavaroztam és már jó is volt a slag.
Valószínűleg amikor slag atomjaira fog széthullani, de a bilincs még mindig ott lesz.
Nem volt csipcsirip. Döbbenten néztem a képernyôn az üzeneteket.
A telefon nem cserrent és nem zizzent a zsebemben.
Egyik üzenet se volt sûrgôs - kûlönben is, nagyon kevés igazán sûrgôs dolog van a világban.
Akkor is zavaró volt. Yoda is valami zavart érzett az iPhoneban. A telefon csörgése, a vekker és a beszéd mûködött, a többi program hangjai azonban kussoltak, mint egyszeri melós a taggyûlésen.
(Megjegyzem, szinte mindennek kikapcsoltam a hangját. Ez telefon, nem sípláda.)
Olyan volt, mintha a telefon magától caendes üzemmódba kapcsolt volna. Ha bedugtam a fülhallgatót, minden szólt, ha kihúztam, csak a fenti funkciók szóltak. Az iPhone csendben volt, mint egy nyelvetlen némabarát.
Elsô lépésként kikapcsoltam és visszakapcsoltam. Az alapfokú hibaelhárítás azonban nem vezetett eredményre.
Drasztikusabb módszerhez folyamodtam. A telefonhiába lapul bibliás tokjában, a zsebben piszkolódik és egy iPhone-on az enyhén poros csatlakozó fura jelenségeket produkál.
- Yoda, kölcsönadod a hajkefédet?
- Igen. De kérem vissza. Szeretem, ha megfésülnek.
A közepesen puha kefével óvatosan megtisztítottam a csatlakozót.
- Csipcsirip - mondta a beérkezô üzenet, én meg elégedetten visszaadtam Yodának a kefét.
Néztük a tévét. Nagy volt, lapos és nehéz.
Elnyomta a nappalit.
Amikor megvettük a házat, az alku során azt mondtuk, a tulaj azt hagyhat itt, amit akar. Nem volt sok cucc a házban, azt hittük, nem kockáztatunk sokat. A 46 inches (colos) zsebtévé azonban ottmaradt a nappaliban.
Persze rossz volt.
Azaz működött, csak vibrált a teteje.
Amikor megvettük a padlót, a dög jó szolgálatot tett: elválasztotta a halomba rakott deszkákat a nappali többi részétől és még a kávésbögrét is rá lehetett tenni a tetejére.
Mielőtt letettük a padlót, a dögöt áthúztuk a kisszobába.
- Nem maradhat örökre a kisszobában.
- Miért?
A kérdés jogos volt, de valamit csak kellett vele tenni. Nem volt szükségünk ekkora tévére, nem akartuk megjavíttatni. A gyártó felajánlotta, hogy a ha visszaküdjük a tévét hozzájuk UPS-szel, megszerelik. Aztán leszámlázzák a javítási költséget. Meg a visszaküldést. Szintén UPS-szel.
- Ennyi pénzből már valami értelmeset is lehetne csinálni - gondoltuk és beljebb rugtuk a készüléket a kisszobába.
Ettől megfájdult a lábunk.
Lefuttattam egy alapfokú tesztet: Bekapcsoltam. Vibrált. Kikapcsoltam. Nem vibrált - sötét volt. Visszakapcsoltam. Vibrált. Egy darabig játszottam: bedugtam az antennát. Vibrált. Kihúztam az antennát. Vibrált.
Felidéztem mindazt, amit a tévészerelésről tudok és alaposan átismételtem tudásomat: mielőtt belemászok a tévébe, áramtalanítom. Ezzel a tudással felvértezve nekiestem a ketyerének.
Áramtalanítottam. A biztonság kedvéért ki is húztam a tévét a konnektorból, majd némi habozás után a drót másik végét is kiráncigáltam a tévéből - legalább nem volt útban.
Tévészerelői tudásomat barátunkkal, a Google-vel fejlesztettem. Megtudtam, hogy a hibának az az oka, hogy a tévé rossz. Lehet, elszakadt egy vezeték. Vagy kilazult. Vagy kiégett egy trafo. Vagy hibás az alaplap. Vagy rossz valami. Egyéb.
Kikészítettem a szerszámokat: csavarhúzó, fejlámpa, kalapács. Hátha le kell bontani az egészet, hogy beleférjen a kukába.
Mielőtt nekiestem volna a tévének, csináltam egy hardresetet (nem kalapáccsal). Csíkos maradt.
Leszedtem a hátlapot.
A csavarhúzóval megkocogtattam benn mindent és megrángattam minden drótot.
Működött.
Működik.
Kár volt megycsinálni, megint nem tudjuk, mit csináljunk vele.
De legalább megy rajta a Netflix és a Shaun the Sheep.