Három perc huszonkét másodperc. Ennyi időbe telt, hogy kijöjjek a Liszt Ferihegyi reptér "prémiumparkolójából" és ne kelljen kifizetnem az ingyenes első öt perc leteltével járó háromezer forintot.
Aztán átálltam a kevésbé prémium parkolóba, ami potom ezerkettőért. (Nem akarok messziről jött Ribizlifozelekként rinyálni, hogy 12-14 dollárból mennyi ideig lehet Salt Lake City repülőterén parkolni, inkább csak annyit mondok, hogy a szomszédos Schwechat-on tíz Euróból úgy két órát lehet állni és még marad apró, amit be lehet dobni a malacperselybe. De hát Bécs az Bécs.)
Megálltam a ketyere előtt, leengedtem az ablakot.
- Üdvözöljük a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren - mondta a berendezésből egy kedves női hang.
- Né, ez beszél! - csodálkoztam. A berendezés ekkor angolra váltott és lefordította az előző mondatot:
- Welcome to Budapest Airport.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.