Csirke spárgával

Asparagus with chicken
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel még mindig nem tudtam, érezzük-e, hogy szagosat pisilünk spárgaevés után, kerestem egy újabb spárgareceptet. Egyszerűt és gyorsat kerestem, mert egyszerre több minden készült és nem akartam sokat vacakolni az ételekkel.

Úgyis megégettem az egyik kezem kenyérsütés közben, a másikat meg elvágtam zöldségmetélés alatt. (Sose szerettem a zöldséget.)

- kifőzött csigatészta vagy makaróni
- olivaolaj
- 1 fej hagyma
- csíkokra vágott csirkemell
- 1 kaliforniai paprika (Zöld vagy piros. Esetleg sárga.)
- petrezselyem
- 1 pohár húsleves
- másfél pohár tejföl
- oregano (alias szurokfű)
- parmezán
- kb 2 centis darabokra vágott (tört) spárga

A tésztát kifőzzük. (Én nem főztem ki, volt maradék.)
A sütőt 351 F fokra állítjuk (175 C). Kivajazunk egy jénait.
Az olajon 4-5 percig pároljuk a hagymát. Rátesszük a csirkét, az apróra vágott paprikát, majd később a húslevest. Felforraljuk és öt percet hagyjuk forrni. Beleszórjuk a jó sok szurokfüvet (alias oregano), majd a tejfölt. Jó sokat kavargattam, hogy a lé elpárologjon.
A kivajazott edény aljába tettem a csirkés keverék felét. Rátettem az apróra vágott spárgát. Rá a tésztát. Rá a maradék csirkés keveréket. Vastagon megszórtam parmezánnal, hogy lábszagú legyen. Fél órára betettem a sütőbe.

Ezzel a spárgarecepttel egy gond volt: olyan gyorsan elfogyott, hogy nem volt idő normális fotót készíteni róla.

Sonkás sajtos spárga

Asparagus, ham and cheese with bread
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valami szakácskönyvben olvastam pár éve, hogy egy normális háztartásban mindig akad egy kis spárga. A mienk nem teljesen normális háztartás, madzag még csak-csak van, de a friss spárga ritka madár - ha élhetek ezzel a képzavarral. Konzervspárga azonban újabban tényleg mindig van itthon.

Sokáig nem szerettem, mert úgy éreztem, semmi íze sincs. Párszor azonban sikerült jól elkészíteni és most már besoroltam a közepesen kedvelt alapanyagok közé. Elvégre már a perzsák is ezt ették és ők is nevezték el így a növényt.

García Márquez egyik könyvében, a Szerelem kolera idejénben találkoztam a spárga egy érdekes tulajdonságával. Először nem is értettem miről van szó - azt hiszem, amióta spárgát eszem, nem olvsok Márquezt, bár a két ténynek semmi köze egymáshoz. A könyvben Urbino doktor naponta eszik spárgát, mert a növény hatására az ember - vagy az emberek egy része - illatosat pisil.

Elõtte még kiélvezte azt a röpke örömöt, amivel a langyos spárgától megtisztult vizeletének titkos kertillata töltötte el - írja García Márquez Urbino dokiról, aki a feleségével is rendszeresen etetett spárgát.

Nem minden ember pisil illatosat a spárgától - azt hiszem, büdöset meg senki -, érezni pedig még kevesebben érzik a spárga szagát. Genetikai adottság. Van, aki könnyen elhízik, van, akinek jobb az orra vagy más szagokat is érez.

Bevallom, még sosem jutott eszembe belehajolni spárgafogyasztás után a csészébe és azt sem tudom, a kutyapisire milyen hatással lenne a spárga, mindenestre egyes közép-európai (nyugat-balkáni) falusi csehókban és vonatokon kötelezővé tenném a spárgarágcsálást, hátha...

Kedvenc spárgareceptem nagyon egyszerű.

- két kanál liszt
- egy pohár tej
- két kanál zsemlemorzsa
- egy pohár sajt
- sonka
- vaj
- só, bors

A vajat felolvasztom és lisztet keverek bele. Ráöntöm a tejet és amikor forrni kezd, beleteszem a sajtot, sót és borst.

A spárgát egy jénai aljába teszem, szépen sorban, fejtől láb és lábtól fej, megszórom apróra vágott sonkával. Ráöntöm a krémet és 375 F fokra húsz percre beteszem a sütöbe, majd elfogyasztom.

Jó étvágyat és szimatolást!