Grafton

Az aranyfényben úszó fák mögött magas hegycsúcsok törtek a kék égbe. Egy poros, agyagos téren parkoltam le. Madarak énekeltek a tavaszról, fűszálak bólogattak nevetve én pedig néztem az elhagyott templomot és a düledező házakat.

Megborzongtam. Sose jártam itt, de ismertem ezt a helyet. Láttam filmen. Akkor azt hittem, egy díszlet és nem törődtem vele. A templomot és a házakat azonban nem a filmesek építették, közel száznegyven éve állnak magukban a mezőben. A filmesek csak felhasználták a létező helyet, ahol megállt az idő.



Minden olyan volt, mint a filmvásznon. Vártam, hogy felhangzik Katharine Ross kacagása, vagy rámvigyorog Paul Newman, esetleg meglátom Robert Redfordot, ahogy rátámaszkodik a tornác korlátjára.



De még a tehenet se láttam. Rajtunk kívül nem volt itt senki se. Graftonban csak az emlékek maradtak.

Telefonpötyögés

Hirtelen ki kellett javítanom egy hosszabb szöveget. Csak telefon volt nálam.

Mire végeztem a három oldalas leírás ellenôrzésével, meggyôzôdtem arról, hogy a telefon méretû telefonok jelenlegi méretükben sose fogják kiszorítani a rendes számítógépeket.

Azt hiszem, egy telefon képernyôjén a Háború és béke is egész másként íródna meg.

Biztonság

- Van wi-fi? - érdeklôdtem a portásnál.

- Természetesen. Adom a kódot - kézségeskedett.

- Ez a titkos jelszó? - néztem a nyomtatott cetlire.

- Ez?

- Ez.

Ha Yodával beszéltem volna, rákérdezek, nem hülyéskedik-e, de a recepciósnál nem akartam kockáztatni.

Egy pillantással megtanultam az öt betűből és öt számból álló kódot, mint egy James Bond:

- 12345abcde.

Locsolóvers

Zölderdőben jártam.



Sivatagban jártam.



Kékibolyát láttam.



Virágot se láttam.



De azért szabad locsolni?

A papírlobbi akcióban

Vettünk pár cuccot a Home Depot nevű barkácsáruház honlapján. A Home Depot nagy. Amíg eljutunk a bejárattól az első részlegig, eltelik fél nap. Mire a megfelelő részlegekből összeszedem a cuccokat, eltelik egy másik fél nap. Ezután még fizetni is kell. A Home Depotban pedig fizetéskor falatkát se adnak Yodának.

Sokkal egyszerűbb a bolt honlapján kiválasztani az árut és kifizetni. Egy szorgos alkalmazott ekkor összeszedi a cuccot és ír nekünk egy emilt: kész a cucc! Mi elmegyünk, egyből a közönségszolgálati pulthoz és jelentkezünk:

A cuccért jöttem! - ekkor megkapjuk a cuccot.

A dolognak egy apróbb szépséghibája volt. A Home Depot emilje szerint az ő igazoló emiljüket ki kellett nyomtatni.

Kinyomtattuk. Az én hibám: egy oldal rendelés, egy oldal reklám.

A kinyomtatott papírt átadtam a fickónak.

A fickó megnézte a rendelés számát egy dossziéban, ahova a rendelések másodpéldányait fűzték le, majd megkereste a cuccot, amin azonosította a randelés számát.

Ezt a számot egy papírlapra nyomtatta ki.

Aláírtam, hogy átvettem a cuccot. Ezt a fickó három példányban kinyomtatta. Az egyiket lefűzte, a másik kettőt nekem adta, hogy biztosan tudjam, átvettem a cuccot.

Lényegében ugyanazt a papírt hétszer nyomtatták ki. Ebből igazából maximum háromra volt szükség: átvételi elismervényre, számlára és egy azonosítóra, amit rátettek a cuccra.

A Home Depotnak biztos van egy papírgyára is.

Megkérdezzük a Mestert - Yoda és a foci

Sokak szemében a foci a sportok non-plus ultrája, a játékok királya, az egyetlen férfiemberhez méltó nemes, értelmes tevékenység. Szerintük a foci a nemzeti büszkség ékköve, ami csiszolt brilliánsként ragyogva aranyozza be a stadionok gyepét. (Ehem.)

Yodának más a véleménye:

A bölény útja

Az első bölény egy tábláról nézett le ránk.



A második farkát libegtette az út végén.

A harmadikat összekevertem hagymával, fokhagymával, pirospaprikával, mustárral, sóval, borssal és tojással, majd a tatárbölénybifszteket kenyérre kentem.