Az aranyfényben úszó fák mögött magas hegycsúcsok törtek a kék égbe. Egy poros, agyagos téren parkoltam le. Madarak énekeltek a tavaszról, fűszálak bólogattak nevetve én pedig néztem az elhagyott templomot és a düledező házakat.
Megborzongtam. Sose jártam itt, de ismertem ezt a helyet. Láttam filmen. Akkor azt hittem, egy díszlet és nem törődtem vele. A templomot és a házakat azonban nem a filmesek építették, közel száznegyven éve állnak magukban a mezőben. A filmesek csak felhasználták a létező helyet, ahol megállt az idő.
Minden olyan volt, mint a filmvásznon. Vártam, hogy felhangzik Katharine Ross kacagása, vagy rámvigyorog Paul Newman, esetleg meglátom Robert Redfordot, ahogy rátámaszkodik a tornác korlátjára.
De még a tehenet se láttam. Rajtunk kívül nem volt itt senki se. Graftonban csak az emlékek maradtak.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
4 megjegyzés:
Nahát, érdekes felfedezés... hát igen, jó ez az éghajlat, hogy így megmaradnak a dolgok...
nem lattam a filmet de erdekes volt latni a videoban az epuleteket.
Boston2, ámen. A múmiáknak is jót tesz.
GlobalGrover, épp most fennvan a Netflixen online nézhetőként.
a zenéje sem semmi. örökéletü;)
Megjegyzés küldése