Idaho

- Idahóba menni? Nyaralni?

Az ötlet bizarrul hangzott. Mintha valaki Kazincbarcikára menne nyaralni.

Egyszer már átutaztunk Idahón és akkor se láttunk semmit az autóból, csak egy autószervízt, úgyhogy megalapozott előítéleteink voltak.

- Ott csak krumpli van!

Idaho a krumpliföldjeiről híres. Az állam jelmondata is krumpli: Famous potatoes.

Mit kezdjünk mi a burgonyatermelők között? Együnk krumplit krumplival?

Ahol nincs krumpli, ott végtelen fűtenger hullámzik, amit csak végtelen szúrós bozótosok szakítanak meg. Vagy valami ilyesmi.

Ennek ellenére elindultunk Twin Fallsba.

Ez okozott eleinte egy kis zavart, mert Idahóban nem igazán erőltették meg az emberek az agyukat helynévadáskor.

Mi Twin Fallsba mentünk.
Egyszer jártunk Idaho Fallsban. (A szervízben.)
Van Falls.
Meg Falls City.
American Falls.

A térképet böngészve láttam egy Atomic City-t is, le is csaptam rá, mert olyan izgalmas volt a neve, de a falunak csak a neve érdekes, huszonhatan laknak benne, ha meg nem haltak.

Ilyen borongós gondolatokkal a fejünkben közeledtünk Twin Fallshoz, ahova egy hídon áthaladva érkeztünk meg. Ahogy átmentünk a hídon, csak annyit mondtunk: Hoppá!

Éberség

"Az, hogy paranoid vagy, nem jelenti azt, hogy nem üldöznek" - jutott eszembe a mondás, amikor az erdő közepén megláttam egy faoszlopban egy kamerára emlékeztető lencsét.

Az oszlop másik oldalán levő felirat szerint ez nem kamera volt, hanem infravörös forgalomszámláló, ami az erre járó turistákat (és medvéket?) számolta.

Vagy nem.

Mindenesetre a Mester tudta, hogy mit kezdjen az oszlopkba szerelt kamerákkal.

Lake Blanche

A Lake Blanche az egy külön világ. Ott már augusztus közepén ősz volt. Valószínűleg most, október elején már leesett az első hó, de erről nem akarok tudni semmit.

Augusztusban a kánikulában jó volt feljönni. Kigyalogologoltunk a füstből és a melegből, egyenesen bele az őszbe.



Mondjuk meredeken kellett felfele menni. Az út nem volt hosszú, de alaposan próbára tette az ember vádliját. Folyamatosan, erősen emelkedett, fel, fel a felhőkön is túl, az üveghegyen is túl és még az oxigénhatáron is túl, talán egészen a Holdig. Na jó, addig nem.



Szerencsére az erdőben volt málna, úgyhogy néha meg lehetett állni és felfrissülni és mászni tovább.



Aztán, amikor azt hittük, már nem lehet tovább felfele menni, elfogyott az erdő és az újabb kaptató lábánál elértünk a vadvirágok birodalmába.



Ekkor felértünk a nyeregbe rengeteg felirást láttunk meg a sziklákon. A 19. század végétől kapirgálták be a túrázók a nevüket a kőbe. Mi ettől eltekintettünk, lehet, ez ma büntetendő. De nem biztos.



Ekkor lenéztünk a hegygerincről és ott volt a tó, a Lake Blanche. Megérte mászni. Olyan volt, mint egy tündérmese.

Napi orosz

Uszoda.
5:55
Reggel.
Azaz hajnal.

Várukn az uszoda előtt, az öreg orosz meg én.
Lassan szállingóztak a vendégek.

Már vagy öten vártunk.

Köztük egy harmincas "új fiú", aki egy közeli házból slattyoghatott le papucsban és pizsamában. Slicces, de a sliccen gombot nem tartalmazó pizsamában, ami bizonyos részleteket is látni engedett.

Az öreg orosz nagyot sóhajtott:

- Bátor ember maga, hogy nem fél a macskáktól, pedig az ilyen kis dolgokat is bekapnak...

Páncéloscsirke

Először -többekkel egyetemben-, azt hittem, hogy egy páncéloscsirkét látok. De ki tenne ki egy páncéloscsirkét az egyetemen, amint egy padra támaszkodik?

Szóval, nem csirke volt, hanem az egyetemi csapat kabalaállata. Egy sas. Egy páncélossas.

Amire támaszkodott, az viszont egy valódi pad volt, miként ezt egy tábla is tanusította. Ez egy pad, nem egy kerékpártároló.

Mondjuk azt nem értem, hogy egy padhoz miért ne lehetne kerékpárt kötni, ha már egy páncélossas nekitámaszkodhat, de ez a diszkrepancia nem zavarta Yodát abban, hogy a madarat és a padot (ami nem kerékpártároló) mind megjelölje.

Kertészkedés

A ház oldalánál semmi se marad meg.

Minden növény elpusztul.

Egyesek szerint azért, mert száz éve ott volt az emésztő, amit mésszel öntöttek le.

Szerintem az is belejátszhat a dologba, hogy a növények nem értik a szép szót és nem hajlandók vizet keresni maguknak, amikor elfelejtem meglocsolni őket. Ha eszembe is jut locsolni, akkor se mindig van rá idő, mert ha ott parkol a pilóta, akkor nem akarom az autóját lelocsolni.

Szóval a növények inkább itt a kollektív öngyilkosságot választják.

Valamit tenni kellett: a macskák vécének használták a területet, a szárított macskaszarral kevert port kavarta a szél.



Hosszú távon az előkertet szárazkertté szeretnénk átalakítani. A szomjas fű (és gaz) helyére helyi növényeket ültetnénk, ami megmarad, az pedig kap egy öntözőrendszert. Ezt a szárazkertet szerettük volna tanulmányozni, megtanulni, hogy kell csinálni.



Kikapáltuk a füvet, kiástuk a gyökereket, fóliával fegytük le a port, a gyűrűkbe tulipánhagymákat ultettünk és pár növényt, hátha megmaradnak. A növények kaptak egy öntözőrendszert. A szárazkert mellé letettünk járólapokat a pilóta autóbeállója felől. (Nem volt két egyforma méretű és színű járólap, de ezzel együtt tudtunk élni.)

Hermione, a megállíthatatlan macska

Megjegyzés: a fotó illusztráció

Békésen sétáltunk Yodával az őszi alkonyatban, amikor egy autó húzott mellénk.

- Nem láttátok Hermionét? - kérdezte szomszédunk, T.

Herminone egy másik szomszéd macskája, egy amerikai szemmel is óriási nagy kandúr, aki egy igazi túlélő. Gazdái egy kerékhez kötve találták meg, befogadták és Hermione azóta a környék tigriseinek a réme.

- Mi történt Hermionéval? - kérdeztem.

- Ellopták.

Ezt valahogy nehezen fogtam fel. Az utcában a múltkor feltörték az egyik autót és ellopták belőle a tulajdonosának a mosatlan tornafelszerelését. Na, azt se értem.

De hogy egy macskát ellopni...

- Cirkálunk a környéken, hátha látjuk. Egy nő felkapta és elszaladt vele.

Szóval egy izmos elkövetőről van szó. Hermionéval elszaladni nagyjából olyan, mint felkapni Michelangelo Dávidját és elinalni vele. Csak Dávidnak nincsenek karmai.

- Én is megyek.

Autóba ültem és mentem pár kört, még a közeli kínai étterembe is benéztem, de Hermionét nem láttam, csak a többi szomszédot, ahogy köröznek a környéken.

Hat kilométerrel később hazatértem. Kicsit később kaptam üzenetet, hogy megvan Hermione, hazatért.

Senki se állíthatja meg Hermionét.