Bikakígyó

- Ott szalad! - kiáltottam fel és ráléptem a fékre, hogy el ne üssem. 

A hülye kígyó ott lábatlankodott az út közepén. 

Teljesen úgy nézett ki, mint egy csörgőkígyó, csak nem csörgött. 

Ez a nevadai bullsnake, a bikakígyó, ami felhújja magát, ha fél és úgy tesz, mintha csörgőkígyó lenne. De nem csörög. Ez se csörgött, pedig elég ideges lett a figyelemtől. Máshol gopher snake-nek hívják, nevadai verziója a bull snake. 

A lényeg, hogy ideges volt. 

Attól persze sokkal idegesebb lett volna, ha nem veszem észre…

Sivatagi tó

Ez a tó Kanab egyik titka. Jórészt csak a helybeliek ismerik és ők járnak ide pancsolni, evezni. 

A tó körüli sétányon gyakran botlani millió éves fák megkövült maradványaiba. 

Kanab jó hely. 

Benyomások a Grand Canyonnál

A Grand Canyon igazából egy hegy, csak fordítva van. Ez a lehető legjobb megfogalmazása annak, hogy mi is ez az óriasi lyuk. 

A méretek felfoghatatlanok. 

A kilométeres mélységet elképzelni se lehet. Szóval ez egy lyuk. Vagy egy fordított hegy. 

Mindegy minek hívom. 

Nem evilági és gyönyörű. 

Pilótasztori a Grand Canyonból

Vendéglátónk, E, a Grand Canyonban is volt pilóta. 

Turistákat röptetett körbe-körbe. Ez még a pre-GPS időkben történt, amikor a térkép még papírból volt és a mobiltelefon épphogy kilépett a sci-fi kellékek sorából. Mondjuk itt amúgy se működött. E ma is behunyt szemmel mondta, hogy melyik sziklának mi a neve és mit kell tudni róla. 

A túrák az északi peremről indultak és körberepültek a Nagy Lyuk felett át a déli oldalig és vissza. 

A probléma az volt, hogy a repülők kicsik voltak, a turisták meg nagyok. A repülőket pukkadásig tömték turistával, üzemanyaggal. Ettől a kisgép ugyan kicsi maradt, de nehéz lett. A turisztok benn kellett repüljenek a kanyonban, hogy lássák a lyukat, a gép viszont nem tudott volna hirtelen kimászni a másik oldalon, ami jóval magasabban van, mint a déli. 

Ezért használták a pilóták a felfele menő légáramlatot. A Canyon mélyen forró és onnan a meleg levegő mindig felfele áramlik. 

A repülő megcélozta a sziklafalat, a turisták sikítottak (először E is) és az áramlat szépen felemelte a gépet és átrepítette a peremen. 

Mindig is tudtam, hogy jobb, ha egy turista nem tud mindent…

Át a "Kajababon"

Nem Kajabab National Forest-nek hívják, hanem Kaibab-nak. De annak, hogy Kaibab, annak a szónak semmi értelme. Úgyhogy én ez már mindig Kajabab National Forest-nek és Kajabab Platónak fogom hívni.

Ez egy olyan hely két-háromezer méter magasan, ahova mindenképp el fogunk majd még jönni. Például akkor, amikor majd be lehet menni az erdőbe. Most itt akkora a tűzveszély, hogy az erdőségeket egyszerűen lezárták. Utahban "csak" dohányozni nem lehet az erdőkben, itt bemenni se.

A LeFevre kilátó környékén látott leégett erdők alapján igazuk is van.

Pár éve a minitelepülés, Jacob Lake égett majdnem le. Jacob Lake a Grand Canyon északi részének kapuja. Van itt pár szálloda, étterem és benzinkút és sok-sok erdő. Kár lett volna érte, kedves hely. A szállodában a portás mögött a falon töltényöv, két Winchester és egy pár Colt lóg rengeteg lőszer társaságában. Amennyire tudom, itt sose panaszkodnak a vendégek a szállodára.

A platót végig erdők és alpesi rétek borítják. Nekem Erdély jutott róla az eszembe. Végtelen fenyvesek között suhantunk és az Erdély-érzést a poiánán vonuló bölénycsorda törte meg.

Nem rohantunk oda a bocikhoz és a bikucikhoz, inkább csak az autóból fotóztunk és aztán mentünk tovább a Grand Canyon fele.

Molly másik mellbimbója

 

- Mi az a hegy?

- Ez szemben a Vermillion Cliffs. Lehet látni, ahogy lépcsőzetesen emelkednek fel a hegyek.

- És az a hegy? - E meglehetősen türelmesen válaszolt és nagyon ismerte a környéket, de ez már sok volt neki. A távoli csúcs kifogott rajta, de szerencsére a LeFevre kilátó térképén ez is szerepelt:

- Molly mellbimbója!

Helyi nyelven Mollies nipple, mert hát a térképészeti intézet írtja az aposztrofokat a helynevekből. Ezeket a helyek igyekeznek visszacsempészni, szóval lehet, Molly's nipple is.

A lényeg, hogy ezt a hegyet is Molly mellbimbójáról nevezték el.

Egy másik ugyanilyen nevű hegyet öt éve láttunk Pipe Springs közelében. Ezt, négy-öt hasonló hegyhez hasonlóan John Kitchen nevezte el felesége megfelelő testrészéről.

Csendben megjegyzem, hogy a két hegycsúcs formája nem igazán hasonló, szóval lehet, hogy John nagyon sok időt töltött el magányosan a hegyek közt és már elfeledte, hogy is nézett ki a felesége. Vagy sürgős pszichoanalízisre lett volna szüksége, mert mindenről AZ jutott az eszébe.

A kilátó környékétől aztán eltüntek pajzán gondolataink. Ez a környék öt éve égett le egy óriási erdőtűzben és még csak most kezd magára találni.

A még most is erős égett szag elől visszamenekültünk az autóba és mentünk tovább a Kaibab National Foresten át a Grand Canyon fele.

Yoda, a régész

Az útból hamarosan ösvény lett és ott kanyarogtunk a vörös, poros úton a vörös sziklák lábánál. 

Yoda lelkesen nézelődött. 

Hirtelen megláttunk egy törött cserepet a földön. 

- Nézd, az egy basketmaker kerámia. Legalább 1200 éves. 

- Látni - mondta a Mester - jó poros! Majd mindjárt lemosom!