Moqui barlang

A Moqui barlangot már kétszer majdnem megnéztük, de mindkét alkalommal azt mondtuk, majd legközelebb.

Most direkt idejöttünk, mert innen lehetett könnyen felmenni a homokbarlangokhoz és két legyet (barlangot) akartunk ütni egy csapással.

A barlang egy magánmúzeum, ahol helyi, magánterületen talált leleteket állítottak ki.

Az itt kiállított anyag meglepően gazdag és jó minőségű. (Ne felejtsük el, errefele néhol csak le kell hajolni a leletekért.)

Vannak itt a környéken bővelkedő dinoszaurusz lábnyomok, cserepek, nyílhegyek, kristályok és egy többé-kevésbé - inkább kevésbé - hitelesre épített anasazi épületegyüttes.

Meg kávézó.

Most legközelebb volt, el is jutottunk a barlangig, de bemenni most se sikerült. Tél volt és ilyenkor ritkán vannak nyitva.

De ha már itt voltunk, megnéztük a roncsautók vízmosását.

Dinoszauruszok (láb)nyomában

Dél-Utahban hemzsegnek a dinoszaurusz lábnyomok. Puppey múltkor is élvezte a dinóvadászatot és meg akarta rágni a több millió éves nyomot.

Ebből kiindulva reméltem, hogy kanabi dinoszauruszok is tetszeni fognak neki.

A homokbarlangok közelében parkoltunk és egy meredek ösvényen elindultunk a fennsík teteje fele. 

A  vártnál sokkal gyorsabban haladtunk és egy kicsit problémásabb helyet leszámítva könnyen felértünk a mesa tetejére.

Valahol itt voltak a dinoszauruszok.

Puppey lelkesen keresett és végül talált is egy ígéretes sziklát.

Ilyen sziklát láttunk St George-ban pár éve az ottani dinoszaurusz múzeumban. Ott megtudtuk, hogy egy megszilárdult vízparti homok-agyag, amiben megmaradhattak lábnyomok.

És tényleg! Megmaradtak!

A sikeren felbuzdulva sokáig keresgéltünk a sziklákon.

Idővel Puppey elunta a keresgélést és napozni kezdett.

Ebből megértettük, hogy ideje menni - valóban, már kezdett picit egyhangú lenni a keringőzés a fennsíkon.

Nem akartunk végig ugyanott lemenni, ahol feljöttünk. A túraleírás szerint innen nem vezetett le más út, de mi inkább hittünk a saját szemünknek és elkezdtünk követni egy másik ösvényt, ami ügyesen kikerülte a legnehezebb szakaszt és pont egy elhagyott épülethez vezetett.

Valamikor egy út vezethetett errefele és az elhagyott ház egy műhely lehetett.

Ekkor már majdnem a parkolónál voltunk - Puppeynak nem kellett elhagyott épületeket rágcsálnia, kaphatott igazi ebédet.

Párbeszéd kutyafuttában

- Viselkedj - szóltam rá Puppey-ra a kutyafuttatóban, majd visszafordultam a németjuhász gazdájához - He is sometimes playing rough.

A harmincas nő bólogatott majd nekem szegezte az évszázad kérdését:

- Nem hátráltatja a fejlődésben, hogy két nyelvet hall?

Ráneztem a nőre majd ránéztem Puppeyra.

- Dehogy, kétnyelvű - megtorpantam, majd ha már lúd alapon hozzátettem: 

- Nemsokára kezdjük vele a spanyolt is.

Homokbarlangok

- Pókember legyek, ha itt felmegyek - néztem fel a sziklafalra, majd vissza a térképre a telefonomon. Kétségtelen volt, hogy a térkép szerint itt kellett volna felmenni.

Még egyszer megnéztem a túraleírást: közepesen nehéz. Kötélről és hegymászófelszerelésről illetve a szükséges extra hat lábról nem volt szó.

- Puppey, odamegyünk - Puppey még fiatal és naív, nem tudtam annyira felemelni a fejét, hogy meglássa a párkányt, ahol a barlang volt.

Rövid keresés után találtunk egy helyet, ahol könyebben tudtunk felmenni. Puppeynak egyszerű volt: négy lábán felszaladt és csodálkozott, hogy lassan követjük. 

Fenn már boldog volt: mi arra csodálkoztunk rá, hogy milyenek a barlangok, Puppey arra, hogy mennyi homok van bennük.

A barlangok története számomra nem teljesen világos: azt olvastam, hogy mesterséges üregekről van szó, ahonnan kibányászták a homokot. Azt nem értettem, hogyha a kőzetben homok van, akkor az a homok a kőzet üregeit tölti ki - szóval akkor ott van üreg, csak tele van homokkal. Tudom, bonyolult dolgokat kérdezek. Ha legközelebb Kanabban járunk - amikor remélhetőleg nyitva lesz valamilyen turistainformáció vagy múzeum - megkérdezzük.

Most csak élveztük a barlangokat és a kilátást a fagyott vízesésre.

A barlangrendszer jóval nagyobb volt, mint számítottunk rá.

Az egyik járat egyenesen bevezetett a sötétségbe

Zseblámpáink fényében rengeteg felírást találtunk. Olyan volt a barlang fala, mint egy emlékkönyv.

Pont jókor voltunk itt: nem voltak sokan. Azt olvastam, hogy nyáron, amikor a felforrósodott homokkő leégeti a csizmatalpat, rengetegen jönnek ide.

Azt hiszem, télen jobb volt idejönni.A téli látogatásnak egy komoly hátránya volt csak: a közeli Moqui barlang zárva volt. Egyébként hiába volt hó, nem volt hideg. Visszamenni a parkolóhoz ugyanolyan meredek volt most is, mint nyáron. 

Előkarácsonyi meglepetés

Nem gondoltuk volna, hogy előkarácsonyi meglepetésnek egy kisebb földrengést kapunk ajándékba. 

Kanab magyar hőse

Kanab részben western-filmjeiről híres. A negyvenes-ötvenes években tucatjával forgatták itt a vadnyugati filmeket. Annyit, hogy a városkát egy időben Little Hollywood-ként is emlegették. 

Kanab (és a helyi turistairoda) igyekszik ezt a képet erősíteni. 

Manapság a legtöbb itt forgatott filmre csak a megrögzött western-rajongók és mozi-mániások emlékeznek. 

Kanabi sétáink alkalmával gyakran böngésszük az itt forgatott filmekben szereplő színészek emléktábláit. Mi a táblákat böngésszük, Puppey a fákat. 

Az egyik ilyen megállónál bizonyosodott be, hogy itt is voltak magyarok (azaz magyar származásúak). 

Tony Curtis itt játszotta egyik első komolyabb szerepét az 1950-es Sierra című filmben. 

- Látod, Puppey - mondtam - magyarok mindenütt vannak!

Puppey rámnézett, jóízűt harapott egy fa gyökerébe:

- Aha - felelte. 

Puppey kiszabadul

Amikor Puppey hozzánk került elhatároztuk, hogy nem utazhat szabadon az autóban. Yoda ezt kiharcolta magának, de Puppeyt nem engedjük csak úgy fel-alá mászkálni, mert ez veszélyes. 

Úgyhogy Puppey be is került a hordozójába, ahol egy darabig békésen utazgatott. 

A rutin egyszerű volt:

- Ház, hopp! - mondtam Puppeynak, aki beugrott házába. Behúztam a cipzárat és mehettünk is. 

Aztán a szállodába vezetve hallottam valami zörgést és valaki belenyalt a fülembe:

- Itt vagyok!