Sziklarajzok és gyilkosság a Colorádónál

A Coloradót övező sziklafalakon főleg gyíkokat és hegymászókat lehet látni.

Az volt bennük a közös, hogy az összes lehetséges sziklára felmásztak.

Nagyjából a masztodonnal voltunk szemben a másik parton.

Mindkét helyen sziklarajzok bámultak le a folyóra.

Itt is volt medve, ott is volt medve.

Lehet véletlen, lehet két medve, lehet egy medve két helyen. Satöbbi.

Térkép is lehet, ami egy gázlót jelez a két part között.

A kanyargó vonal lenne a Colorado (lásd fenn).

A két eltérő figura pedig a fenti képen lehet két törzs (család? nép?) a folyó két partján.

Az egyik a szarvasagancsosok klánja (a vízet jelképzeő hullámvonal jobboldalán) girhes kutyával (a nagyfejdíszű lábánál lenn). A másik meg a nagylándzsás klán a folyó másik partján. Ezt az alakot határozottan férfiasra rajzolták és talán ő egy nagy harcos pórázon vezetett fogollyal (a pici alak tóle jobbra le).

Az is lehet, hogy máshol szentté avatott harcost ábrázoltak.

Pajzzsal és glóriával.

Vagy glóriával és tekegolyóval. Bár a pajzs a valószínűbb. Egy táncos buli közepén, óriási fülbevalókkal. (Megjegyzem, lehet, pajzsos nők, mert ha valaki pasi, akkor az sokszor jelezték (lásd a háromszogfejű fickót picit lejjebb vagy a lándzsás fickót fent).

Mindig sziklarajzoknak hívom ezeket az alkotásokat, ami picit megtévesztő.

Valóban rajzok, ugyanakkor nem egy pajbásszal kenték fel a grafitot a sziklákra, hanem pici vésőkkel kopácsolták bele.

Szóval a sziklavéset jobb szó lenne.

De mindegy. 

A lényeg, hogy szépek és érdekesek.

Lehet találgatni, mit akart mondani a művész, amikor felvéste a nagyfejű fickót.

Talán azt, hogy a főnök nagyon okos (nagy a feje és HÁROMSZÖGLETŰ) és férfi.

Egy másik meg talán egy csatajelentet írt le pár ezer évvel később, ahogy a kevéstollú (jobboldalon) elkezdte nyillal lőni a soktollút (baloldalon).

Azt nem tudom, hogy a kevéstollú azért kicsi mert messzebb van vagy mert még nem volt akkora hős, mint a főnök, akivel harcol vagy mert még fiatalabb volt. Vagy valóban csak kisebb. De látni, mindketten férfiak és a kevéstollúnak talán van egy kutyája is (a pici valami a lába alatt).

Az világos, hogy a főnöknek gyönyörű nyaklánca van. Mint a királynőnek (bár a királynő rajza is sokkal régebbi ennél a párbajnál).

Az is valószínű, hogy a soktollú csapdába esett, mert nincs felkészülve a támadásra, pajzsát a teste mellett tartja.

A nyilvessző pedig úgy néz ki, fejen találja.

Hogy mi lett a történet vége? 

Nem tudjuk.

Lehet, hogy akkor mindenki ismerte ezt a sztorit (lásd Dávid és Góliát ijjal parittya helyett). Az emberek meg elismerően bólogattak a képregény láttán:

- Pont így volt!

Teljesen tudománytalan így spekulálni.

De jó dolog és szórakoztató.

Kimért liszt

A kimérve árult liszt dobozára nagy betűkkel rá van írva, hogy "kérjük, ne kóstolja meg!". Az árcédulán pedig külön rajta van, ha meg szeretnénk kóstolni, szóljunk egy eladónak.

Tudom, ez finomliszt, de akkor is.

Ki kóstol lisztet?

Talán egy elborult agyú kokainista?

Mindenre fel kell készülni

 - Köpöd ki! - szóltam rá esti sétánk végén Puppeyra, aki a nagy piros Jeep elejére felkötött ölnyi fahasábokat kezdte csócsálni - még csak az kéne, hogy szétrágj egy Jeep-et! Tudod mennyibe kerül?

A Jeep tökéletes példája volt annak, hogy fel kell készülni mindenre, például tűzifát kell vinni egy négycsillagos szállodában történő tartózkodásra, mert hát sose lehet tudni.

Gold bar canyon

Ismét a Coloradótól indultunk, ezúttal a Gold Bar Canyonba, ami felett van a Gold Bar Arch, amit általában csak Jeep Archnak hívnak.

Azt hittem, ez az a sziklaív, amin egy fickó, hogy valami emlékezetest csináljon, áthajtott egy Jeep-pel. Annyiban igaza volt, hogy leesése valóban emlékezetessé tette a helyet. 

Én annyiban tévedtem, hogy az a sziklaív máshol van, ezt azért hívják Jeep-nek, mert úgy néz ki, mint egy Jeep egy gyerekrajzon. Vagy nem - ezt majd legközelebb megnézzük.

Most maradtunk a szurdok alján és onnan pislogtunk felfele.

Tudtam, hogy a közelben több sziklarajz van, de most itt egyet se találtunk. Észrevettünk viszont egy vendégkönyvet: egy puha homokkő sziklát, amibe sok látogató belekopácsolta a nevét.

 De tudtam, ami késik, nem múlik.

A patak hol be volt fagyva, hol eltünt, néha pedig csak apróbb-nagyobb tócsák maradtak benne. 

Most csak az első vízesés (száraz) helyéig mentünk és elmélkedtünk a tipikus sivatagi kifejezésen: dryfall.

A tavacska viszont ott volt előtte, úgyhogy megint megbeszéltük, hogy nyáron, amikor meleg van, eljövünk ide és pancsolunk a vízben.

Persze, ha lesz akkor víz.

Rövid séta a Hosszú-kanyonban és a Korsó fülénél

 - BUMM!

Első gondolatom az volt, hogy lőnek.

A második, hogy mire.

A harmadik, hogy hegyikecskére.

A negyedik, hogy kiabálni kéne, hogy nem vagyunk hegyikecskék. Sose lehet tudni, mit gondol egy vadász.

Aztán arra gondoltunk, ledől egy sziklatotorony.

Végül megtaláltuk a megoldást: bázisugrottak.

Természetesen a környezet hatására én azt vártam, hogy a Prérifarkas üldözi a Gyalogkakukkot.

De nem. 

Emberek ugrottak. (A fenti és lenti fotók bal felső sarkában látszanak is!)

Idahóban, a Kígyó-szurdokot átívelő Perinne-hídnál láttunk bázisugrókat, akik levetették magukat egy szakadékba.

Itt a mesa, a fennsík tetejéről ugrottak. 

Nekem a nézésüktől előjött a tériszonyom.

A helyzeten nem segített, hogy tudtam, a távolabbi fennsíkok a Dead Horse Point-hoz tartoznak. Ott voltunk pár napja és onnan néztünk le. Amitől szintén tériszonyom lett.

Csak a Korsó füle hozta vissza lelkesedésemet.

Ez a sziklaív már ismét közel volt a Colorado partjához. Most a Masztodonnal és a Holvirág-szurdokkal ellentétes oldalt fedeztük fel és szinte teljesen véleténül "botlottunk" bele az ívbe.

Tetszett. 

Jó volt.

De Puppey nem szerette a Long canyont. Az ejtőernyősök megugatását élvezte ugyan, de megrágni valót semmit se talált.

Kénytelenek voltunk olyan helyre menni, ahol Puppey is megtalálta a számítását.

WC a torony tövében

- Most nem együnk fel - Puppey nagyon meg akarta nézni a tornyot.

- De majd eljövünk és felsétálunk. De nem rághatod meg.

A Castelton-toronyhoz vezető ösvény elején találtunk egy WC-t. De milyen WC-t!

Csillagászvécét.

 Egyszer már láttam a közelben a Colorado partján.

Ez kicsit cifrább volt a homlokzatát kihangsúlyozó keresztgerendával, vidám vörös színével és az oldalát erősítő gyámpillérrel.

A zármechanizmus viszont itt is az egyszerűség mintaképe volt.

Azt az egyet nem tudom, hogy ez a zár távol tartja-e a rovarokat.

A Holdvirág-szurdok

Amikor a moabita masztodont kerestük, akkor láttuk meg a Moonflower canyont. Tudtam, hogy valahogy le lehet menni az őselefánt pereméről a szurdokba, de azt is olvastam, hogy ez nem egyszerű.

Valóban, a szurdok sziklarajzainak megnézése közben megtaláltuk a feljáratot is.

Megtalálni és kihagyni egy pillanat műve volt.

Inkább a szurdokba mentünk be megnézni, milyen.

Röviden jó volt.

Hosszabban nagyon jó volt.

Még hosszabban nagyon jó és nagyon hideg volt.

A meredek sziklafalak közé alig-alig sütött be a nap.

Mi a befagyott patakot követtük egészen a befagyott tóig.

Miénk volt a szurdokvölgy, annak ellenére, hogy a völgy közel volt Moabhoz és valamennyire ismert túrának számított.

Talán azért voltunk csak mi, mert mások tudták, hogy itt hideg van.

Vagy mások még híresebb helyekre mentek.

Én mindenesetre nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy a nyári hőségben milyen lehet ebben a medencében pancsolni.