Repjegyvásárlás meglepetéssel

Megvan a repjegy.

Yodával a repjegyvásárlásnak külön módszere van. A repjegyeket csaknem tíz éve online vásároljuk, amikor azonban Yodával repülünk, a jegyet telefonon rendeljük a légitársaságtól. A Salt Lake City Budapest, Budapest Salt Lake City útra két felnőtt- és egy kutyajegyet kérünk, a légitársaság alkalmazottja pedig szépen megkeresi a megfelelő időpontokat és előbűvészkedi a rendszerből a legjobb csatlakozásokat és jegyeket.

Jó húsz perce tárgyaltunk az időpontokról, átszállásokról. Már minden megvolt, összeállt az útvonalterv, amikor a légitársaság képviselője, hirtelen megkérdezte:

- Ugye megvan még az a nagy vásárcsarnok Budapesten?

Yoda egyszerűsít

Séta után Yoda megköveteli a játékot. A játék során átvesszük a Mester szókincsét, gyakoroljuk a különféle trükköket.

Egy ideje utolsó feladatként a kezembe rejtett falatkát kell a Mesternek megtalálnia. Ha eldöntötte melyik kezemben van a csemege, akkor leül és mancsát ráteszi arra a kezere, amiben a jutalmat érzi.

A feladatot egye bonyolultabbá teszem, most már itt a piros, hol a pirost játszom a falatkával.

- Itt van, iderakom, megtekerem - magyaráztam Yodának, majd elé tartottam két összezárt öklöm: Válassz.

Yoda szagolt jobbra, szagolt balra, majd döntött.

Két lábra állt, jobb mancsát bal kezemre tette.

- Tessék - mondta a Mester.

- Biztos? - kéreztem.

A mester ekkor bal mancsát jobb kezemre tette.

- Tessék, megoldottam a feladatot. Hol a jutalmam?

Harvest - a biobolt

Ma beszaladtam egy tejet venni a Whole Foods-ba, az egyik legismertebb amerikai biobolt hálózat helyi üzletébe a Trolley Square-en. A négyliteres - gallonos - tej drágább volt, mint a gallon benzin: 3.98 szemben a 3.65-tel. A szomszédos boltban egy hasonló - antibiotikummentes és ugyanígy desztillált tej - 2.32 körül van. Ezért is hívják sokan a Whole Foods-t Whole Paycheck-nek.

Siettem, megvettem a tejet és szomorúan visszagondoltam a Harvestre. A Harvest volt az első amerikai biobolt, ahova rendszeresen jártunk. Majdnem három évig laktunk a cambridge-i bolt mellett, de amikor elköltöztünk, akkor is visszajártunk néha vásárolni.

A Harvest más volt. A Whole Foodsban nekem sokszor az az érzésem, a bolt nagyon szeretne alternatívnak, fiatalosnak és lazának látszani. Olyan helynek mutatja magát, mint ahol minden nagyon egészséges és még talán az épület beton alapja is bio. A jólszituált vásárlók ezek után általában lelkesen fizetik az orbitális számlát és megnyugszik lelkiismeretük: egészségesen élnek és támogatják a tisztességes kereskedelmet. Lehet, cinikus vagyok (biztos), de a Whole Foods-ban úgy érzem, a boltot övező egészségmítosznak és lazaságnak jelentős része egyszerű marketing.

A Harvest más volt. A szövetkezeti formában működő Harvestben sosem éreztem, hogy a bolt kinézete tudatos választás eredménye lenne. Az atmoszféra a dolgozókból, tulajdonosokból, vevőkből áradt. A Harvest olyan volt, amilyen. Alternatív, hippi, bio és természetes. Ha azt mondanák, a több dolgozó a Plutóról érkezett űrlény, nem lepődnék meg. Néhány dolgozó valóban úgy nézett ki.

A bolt előterében egy pici kávézó működött. A kávézónak elképesztően vegyes törzsközönsége volt. Kékharisnyák majszolták szigorúan bio répatortájukat, miközben merített papirosokra róttak szarkalábakat. Talpig feketébe öltözött metroszexuális férfiak ülték körbe felsőkategóriás számítógépeiket, gondosan manikűrözött, aprólékosan lakkozott körmükön hanyattesett a napsugár. Diákok próbáltak értelmet lopni fura képletekbe és literszám vedelték a tisztességes kereskedelemből származó kávét. Mellettük enyhén állott szagú hajléktalan fogyasztott lelkesen egy spenótos süteményt. Nem neki volt a legrégebben mosott haja. Esküdni mernék, a szövetkezeti tagok - alkalmazottak - fele meggyőződésből nem mosott fejet az elmúlt húsz évben, ami huszonkét-huszonnégy éves emberek esetében érdekes hajakat eredményezett. Hajuk belépett az öntisztulás fázisába és nem is tünt rendezetlennek.

A bolt maga közepes méretű volt. Az áru egyszerű fémpolcokon vagy hatalmas hűtőpultokban sorakozott. Minden friss volt, "natural", "bio" és mindent elérhető áron kínáltak. Még az egész életükben szabadban, végtelen mezőkön legelésző állatok húsát is. Hálaadáskor "boldog" pulykákat kínáltak, amiknek nagyobb ketrecük volt, mint egy átlagos fejlődő világbeli lakás. Ennek ellenére a szabad pulykák alig voltak drágábbak, mint rabszolgasorban sínylődő társaik.

A falakat a beszállító (bio)farmerek fotói díszítették. Olyan arcok termelték a salátát, almát, uborkát és padlizsánt, akikről valóban el tudom képzelni, hogy reggel hatkor személyesen kergették el a támadó kukacokat a gyümölcsökről. Kedvencünk Zeke Goodberg volt. Zeke méteres szakállával és szemöldökével olyan volt, mint egy mosolygó retekformájú vándorprédikátor.

Mindig, amikor beléptünk a boltba, biccentettünk Zekének.

A Harvestnek elképesztő természetes gyógynövény- és gyógyszerkínálata van. Itt árulták a leghatékonyabb "jet lag" tablettákat is. Éveken át ezeket rágcsálva csökkentettük az óceáni repülés okozta időeltolódás hatását. Hihetetlen volt, de a gyógynövényekből kotyvasztott tabletták működtek.

Most télen visszamentünk a Harvestbe. Kicsit féltettük a helyet, két Whole Foods is nyílt mellette, de a bolt alig változott. A belső kevésbé volt spártai, de a szövetkezet virágzott és még a sóskás céklatorták is olyanok voltak, mint régen.

Mit akarok? II

Tudom, nekem semmi se jó. A tegnapi havazás után kisütött a nap. Döngicséltek a méhecskék - már akik nem fagytak meg tegnap -, zümmögtek a bogárkák és recsegve nyíltak a mélyfagyasztott virágok.

Holnap több, mint húsz fok lesz és TAVASZ.



Holnapután havazni fog.

Hétvégén meglátjuk, hogy szánkózni megyünk vagy strandolni.

Nyitvatartás

Utah State Capitol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Huntsman, az elôzô utahi kormányzó ritka okos ember. Annyira okos, hogy a mandarinul kiválóan beszélô repubikánus politikust Obama felkérte kínai nagykövetnek. Huntsman otthagyta a kormányzóságot és elment Kínába. Az Egyesült Államok valószínûleg nyert az üzleten - Utah vesztett.

A mormon Huntsmannak elképesztô ötletei voltak és ezeket jórészt meg is valósította. A kormányzó olyan, Utahban addig példátlan intézkedést vert keresztül a törvényhozáson, mint az alkoholtörvények enyhítése. Neki köszönhetô, hogy ma már Utahban szupermarketekben is lehet sört kapni.

Huntsman kitalálta a négynapos munkahetet is. Ezt már más országban és más amerikai államokban is kitalálták (egyes banánköztársaságokban törvényi felhatalmazás nélkül gyakorolják), de ő hivatalosan, kötelező jelleggel be is vezette a négynapos munkahetet.

Huntsman rájött, hogy a utahi közhivatalok általában reggel 8-tôl délután 5-ig vannak nyitva. Naponta kilenc órát, heti összesen negyvenöt órában. Hétfôtôl péntekig. Egy normális átlagember pedig reggel 8-tôl délután 5-ig dolgozik. Hétfôtôl péntekig. Naponta nyolc órát, heti összesen negyvenöt órában. Ha valakinek hivtalba kell mennie, el kell kéredzkedjen a munkahelyérôl vagy - egyes állások esetében - szabadnapot kell kivegyen.

Huntsman ekkor olyasmit talált ki, amihez egy átlagpolitikusnak tíz élet sem lenne elég. Azt mondta: azok a közhivatalok, amik ügyfeleket fogadnak, nyissanak ki nagyon korán, tartsanak nyitva sokáig heti négy napon. Azaz reggel 7-kor nyitnak és délután 6-kor zárnak. A heti negyven óra megvan, de a hivatalok hétfôtôl csütörtökig üzemelnek napi tíz órában. Az online szolgáltatások a hét minden napján elérhetők és pénteken mindig van valahol egy ügyeletes hivatal.

Huntsman úgy vélte, ezzel az intézkedéssel energiát spórolnak: eggyel kevesebb nap kell hűteni-fűteni az irodákat. A közalkalmazottak igaz, hogy többet dolgoznak, de kevesebbet kell utazniuk, ráadásul nem csúcsidőben autóznak munkahelyükre.

A volt kormányzó nemrégiben lemondott nagyköveti tisztségéről és a platykák szerint jövőre indulni szeretne az elnökválasztáson. Szurkolunk neki, bár kevés esélye van: mormonként kicsi a valószínűsége annak, hogy megválasszák.

Mit akarok?

Mit akarok én április végén háromezer méteres hegycsúcsok között egy völgy fenekén, aminek legmélyebb pontja is ezerkétszáz méter magasan van?

Mit akarok?

Hogy reggel ne kelljen letakarítani a havat az autóról.

Természetesen óhajom teljesült: gyalog mentünk.

Füstölt mézes csirkemell

A bostoni szállásunkon nem használhattunk füstölőt, így természetesnek tünt, hogy a húsvéti evészetekre és a szalonnaünnepre egy könnyű füstölthússal alapozzunk.

Az ecetes-mézes füstölt csirkemellnek, mint ételnek egy óriási előnye van minden más étellel szemben: a füstölt íz kétnapos intenzív szellőztetés ellenére ma is velünk van.


Mézes-ecetes füstölt csirke

- füstölő
- 4 kanál citromlé
- 2 kanál méz
- 2 kanál 5%-os ecet
- kakukkfű
- fokhagyma
- bors
- só
- csirkemell
- paprika
- forgács
- hűtő
- áram

A füstölt-mézes-ecetes csirke receptje egyszerű: a fenti listáról minden ehető hozzávalót összekeverünk és a csirkemelldarabokkal együtt betesszük egy zacskóba, a zacskót pedig a hűtőbe. Várunk 4-8 órát, majd egy órán át közepes hőmérsékleten a füstölőben füstöljük. Aztán egy salátával megesszük.

Kennedy könyvtár

- Tényleg Utahból jöttek?

Az idős hölgy az egész parkolón keresztülgyalogolt, hogy ezt megkérdezhesse. Látszott, nem hitt a szemének és mielőtt felkereste volna szemorvosát, inkább utánunk loholt.

- Biztosan Utahból jöttek?

- Igen.

- De ugye akkor írek?

Látszott, a utahi rendszámú autó a Kennedy Könyvtár és Múzeum lábánál egyszerűen nem fért bele világnézetébe.



A legtöbb massachusettsi szerint a utahiak egy fanatikus poligám teokratikus pedofil banda, akik a demokrácia szó jelentését intenzív szótárazás után sem értik meg. Ha egyáltalán tudnak latin betűs szöveget olvasni.



- Nem írek vagyunk, hanem magyarok - ezzel szegény hölgy világképe megsemmisítő találatot szenvedett.

A Bostoni-öbölre néző könyvtárat többször majdnem meglátogattuk, de egészen mostanáig sosem jutottunk el erre a félszigetre.



Miután megláttam a könyvtárépületet, egyből keresni kezdtem a neten, pontosan hányban is forgatta Kubrick a 2001 Űrodüsszeiát és hányban is épült a könyvtár. Az épület fekete üveg belső teréről nekem egyből a film rejtélyes fekete hasábja, a TMA-1 jutott az eszembe. (A film 1968-as és I. M. Pei üvegkockája 1977-es.)

Tetszett az épület - főleg ahhoz képest, hogy 1977-ben tervezték. A gigászi lépcsőn pedig nagyon jókat lehetett szaladgálni.

És tényleg Utahból jöttünk. Komolyan.

A bostoni közlegelő

Boston közepén van egy legelő, mégpedig köz. Ezért Commonnak hívják. Minden tisztességes új-angliai város és falu közepén van egy ilyen legelő, de Bostoné a legnagyobb.



A Boston Commonon ma már nem birkák és egyéb haszonállatok legelésznek, hanem tikkadt turisták, megfáradt aktakukacok és éhező mókusok korzóznak rajta fel-alá. A turisták egy része mókust keres, a mókusok egy része turistát, így, ha egymásratalálnak, hamar boldogok lesznek. A mókusok pózolnak a kamerák elôtt, a turisták pedig mogyoróval hálálják meg a fotókat.



Kutyások is szép számmal járnak a Commonra: a kutyáknak köszönhető, hogy a mogyorót kétpofára zabáló mókusok még tudnak fáramászni: a kergetőzés általában gyors és rövid. A mókusok elképesztô sebességre gyorsulnak fel és mire a kutyák észbekapnak, már következő turistának mutogatják lompos farkukat.



A Common egy hatalmas, fás park, csónakázótóval, szobrokkal, dombokkal. Eleinte a legelő Boston szélén terült el, idővel körbeépült. A Beacon hill felöli lejtőn felépült a massachusettsi parlament, a belváros felöli sarkából lecsíptek egy temetőnek valót, a Backbay felöli részéből Boston egyik legszebb és legrégebbi közparkja - a Public Garden lett, de a Common így is hatalmas.



Ma a Common elválasztja a történelmi belvárost a 19. századi negyedtől, a Beacon hillt az üzleti negyedtôl.



A függetlenségi háború idején itt gyakorlatoztak a telepesek miliciái, majd az angol vöröskabátosok is. A lexingtoni commonon még egy kisebb csatát is megvívtak (amit pár napja játszottak újra lelkes önkéntesek).



Amíg a Common legelő volt, minden bostoni polgár szabadon kicsaphatta ide állatait. A bostoni közlegelő az egyik klasszikus példája annak, hogy a közös tulajdonból a vagyonosabbak - akiknek több az álatuk - nagyobb arányban részesednek, mint a szegények és nem törődnek azzal, ha csordájuk túllegeli a közös mezőt.



A legeltetés megszüntével a közpark hatalmas tölgyeit nyilvános akasztásokkor bitónak használták a takarékos jenkik. Idővel az akasztások is abbamaradtak és Common igazi park lett koncertekkel, szájtátiakkal és sétáló városiakkal.



Most télen nem volt olyan vidám a Common. Hó, hideg és jég tették barátságtalan mezővé a ligetet. Yoda mókushullákat guberált a hóban és még a Park street-i metróállomáshoz tartozó mogyorósütögetôk se voltak olyan barátságosak, mint tavasszal. Csak a metrónál kéregető hajléktalanok voltak olyanok, mint mindig. Majdnem biztos vagyok benne, hogy már 2000-ben is ők voltak itt és talán még Kennedyt is lelejmolták anno. Egyik ősük pedig már Franklint is lesegíthette a lóról, miközben a ló zabláját és a markát tartotta.



A tavasz beköszöntével a városiak visszahódították a ligetet. Utcazenészek zenéltek, zsonglőrök zsonglőrködtek, a csepürágók is csináltak valamit, irodisták tízóraiztak és turisták fotóztak mindent, ami mozgott.

Mi pedig élveztük a napsütést és egy időre elbúcsúztunk Bostontól.

Bénázok

Valószínűleg a konyhaszekrény pakolása közben kellett volna feladni. Ez nem egy olyan hét, hogy valamihez is hozzányúljak, amin nincs 'escape' gomb.

1.
A konyhaszekrény pakolása közben szétesett a fűszerpolc. Tartottam a polcot (tele fűszerrel és üvettárggyal), közben kerestem a megoldást.

Lepakolni a polcot?
Az ötlet jó, de nincs hova: nincs elérhető szabad felület a közelben.

Összeszerelni a polcot?
Az ötlet jó, de a mosogatógép és a konyhapulc közé beesett csavar nélkül nem tűnik kivitelezhetőnek. A polcot meg tartani kell.

Hagyni leesni az egészet a fenébe?
Az ötlet jó, de a szétszóródó fűszerrel kevert üvegcserepek összeszedése komoly utómunkállatokat ígényel.

Végül majomkodtam: a lábammal kinyitottam a konyhaszekrényt, kikotortam belőle a kalapácsot és a szögesdobozt, majd lábbal felemeltem a kalapácsot és a szögesdobozt (nem egyszerre). Aztán valahogy egy kézzel pár szöggel helyettesítettem a kiesett csavart.


2.
A szemész meglátogatása előtt megpucoltam a szemüvegemet. Természetesen a szemüveg legkisebb csavarja kihasználta az alkalmat és orbitális pályára állt és örökre nyoma veszett. A szemüvegjavító készletben sem volt ekkora csavar. Végül egy régi szemüveget kanibalizáltam és abból operáltam ki a hiányzó alkatrészt.


3.
A szemész kitágította a pupillámat. (Na jó, nem ő volt, hanem asszisztense.) Úgy éreztem, a pupillám eltakarja még a szemem fehérjét is. Felvettem a napszemüveget, de a biztonság kedvéért a doki még adott egy műanyag sötétítőt is, amit a szemüveg belső oldalára kell pattintani. Így hazafele a kocsiban már nem volt vakító a közlekedési lámpák zöld fénye. A piros továbbra is bántotta a szemem.
A gyalogosok elszörnyedve nézték a vak vezetőt.

Igazából nem is lett volna baj, ha a műanyag sötétítő nem unja meg magát és nem pattan le a szemüvegről. De lepattant és ezután rácuppant a szememre.

A hátralevő pár kilométert úgy tettem meg, hogy Yoda navigált, miközben egyik kezemmel a sötétítőt tartottam a napszemüveg elé.

A doki szerint a pupillatágító hatása este hatra múlik el.
Lehet, inkább napnyugta után kéne szemészhez menni?

Szalonnaünnep

- Milyen köretet kér a hamburgerhez?

- Zöldséget.

- Sült krumpli jó lesz?

Tudom, egyes helyeken a dohányt is zöldségnek tekintik, ezért nem is annyira meglepő, hogy a Denny's-nél a zöldség az sültkrumpli.

Azért volt igazi zöldségköret is. Tíz szál bébirépa, két szál zellerszárral és két karika fagycsípte uborkával.



A Denny's-be az emberek nem zöldséget enni mennek.

Pár napja láttuk az étteremlánc reklámját. A reklámban szereplő ételek mindegyike a szalonnára épült. Mivel ebédre mézes-ecetes szószban pácolt füstölt csirkével megbolondított salátát ettünk, vacsorára bevállaltunk egy Denny's-féle szalonnabombát.



A legdurvább szalonnás ételek embertelen mennyiségű tojást is tartalmaztak, ezért mi inkább csak könnyű sajtos hamburgereket fogyasztottunk. Kétféle zöldségkörettel: répával és sültkrumplival.

A hamburgerek marhahúspogácsáit valószínűleg maszáj harcosokra méretezték. A közel háromcentis fasírtok egy közepes oroszláncsalád étvágyát is kielégítették volna.



A szalonnaünnep a desszerttel tetőzött. Ez a desszert még a budapesti Bock bisztró dohányízű füstölt kacsanyelves fagylaltjait is felülmúlták. Igaz, közel sem voltak olyan kifinomultak. Szeintem direkt koleszterin-függőknek tervezték őket.

- A kanadaiak szeretik - magyarázta a pincér - Kipróbáljuk, itt, az Államokban beválik-e.

Nem tudom, az amerikaiak szeretni fogják-e ezt a desszertet. Nekünk mindenestre ki kellett próbálni. Egyszer.

A vaniliafagylaltot ropogós sültszalonnával ízesítették és leöntötték juharsziruppal.

Ez az édesség majdnem olyan bizarr volt, mint egy mákostészta.

Augeiasz kisszobája

- Hova tegyem a szkennert?

- A kisszobába.

- Nem fér.

A kisszoba a lakás vendégszobája, ahol időnként - mint a neve is mutatja -, vendég lakik. Egy ideje azonban nincs vendég és a kisszoba lomtárrá degradálódott. A bostoni utazás előtt nem sok időnk volt rendet tartani, így apránként a kisszoba megtelt. Amikor hazajöttünk Bostonból, mindent bedobáltunk a kisszobába. Aztán eljött a pillanat, amikor kellett volna a füstölő a kisszobából.



Kellett volna - de nem tudtam bemenni érte.
Neki kellett látni a kisszoba kitakarításának.

A felszabadító hadművelet első lépéseként ki kellett üríteni - és dobni -, az utazásból visszamaradt dobozokat. Rejtélyes könyvkupacok kerültek elő a dobozok mélyéből és még én is meglepődtem, mennyi mindent vásároltunk össze Bostonban. A következő dobozban nyalánkságok voltak: juharszirupok, egyenesen egy vermonti juharszirupfarmról. Meg kalamata olivabogyók a Trader Joe-ból.

A kiürült dobozok hamarosan mehettek a kukába, ám a tartalmukkal valamit kezdetni kellett. Ehhez fel kellett szabadítani a kisszobában a kamra-szekrényt. Az akció sikeres volt, így bejutottam, mint kommandós az ellenség főhadiszállására.

Mindent találtam benn az Életen kívül. Ennek nagyon örültem, főleg, amikor rábukkantam egy tízkilós, nyitott lisztezszsákra és pár különleges, kilós kiszerelésű lisztre. Jó ez a utahi klíma, hogy mindennapi kenyerünk alapanyagát nem változtatta rovartani közlönnyé.

Már csak pár lépés és eljutok a szoba közepére. Aztán talán, egy nap, valamikor elérek az ablakig is. Akkor majd lehet takarítani.

Yodával orvosnál

Négy hónapja nem jártunk orvosnál Yodával, így ideje volt felkeresni a dokit. Mindenféle oltás, vizsgálat, ellenőrzés esedékes volt, így ideje volt apasztani a számlaegyenlegünket.

A Mester a parkolóban kezdett gyanakodni:

- Itt a doki lakik, itt nem szállok ki az autóból - úgy eltünt a hátsó ülésen, mintha ott se lett volna. Még a szemét is eltakarta, hogy ne csillogjon. Mikor sikerült kiszállítani az autóból, Yoda magabiztosan elindult a szomszédos költöztetőcég fele, ami persze pont az ellenkező irányban van. Ő tudja az utat, arra kell menni. Minnél távolabb a rendelőtől, annál jobb.

A blöff nem jött be, pontosan tudtam, merre van a rendelő.

Teleszkópos póklábak ki - a Mester megmakacsolta magát.

- Nem megyek dokihoz.

- Kell menni.

- Nem megyek.

- Igazad van, nem mész, viszlek - felkaptam a tiltakozó Mestert és beséltáltunk a rendelőbe.


Yodának a hóna alatt nehéz hőmérsékletet mérni, így eléggé méltatlan helyen érte inzultus a Mestert. Innentől a maradék kedve is elszállt.

Mivel a vérvétel (lábból), oltások, vizsgálatot alaposan megviselték Yodát, hangulatjavító intézkedés-csomagot léptettem életbe: elmentünk vásárolni a PetSmartba. Yoda választott a boltban magának csontot és falatkát.

Amikor fizettünk, a Mester leült a pénztárossal szemben és nézni kezdete.

- Szegény ártatlan éhező vagyok, alig két órája reggeliztem és már tíz perce is volt, hogy kaptam falatkát.

A pénztáros vette a lapot és adott egy kis finomságot az éhezőnek.

- Elveheted - mondtam Yodának. Yoda finoman elvette.

- Milyen fegyelmezett kutya! - monndta elismerően a pénztáros. Pedig Yoda csak nem szerette a bolt falatkáját.

A botrányos festmény

- Ezt nekem is látnom kellett! - mondta a szakállas fickó miközben felesége vigyorogva vizsgálta a festmény szélén virító női feneket.

A Big Cottonwood kanyon bejáratánál álló fogadó egyik betonfalát festette tele egy graffitiművész. A fogadós már rendelt egy falfestményt, hogy eltakarjon egy darab szürke betont a parkolóban levő sportfelszerelés boltja mellett, de az az alkotás nem okozott nagy felzúdulást.



Az új festmény sokakat felháborított. A kép közepén a lángokkal övezett mormon templom áll, tetején a szentek angyalával, Moronival, aki épp ópiumpipát szív. A festmény baloldalán egy rendőrautó parkol, aminek rendszámján a CRPT, "korrupt" szó olvashtó. A tempom belján két katolikus ministránsfiú emel keresztet az égbe és a dollárt imádják vele. A templom jobb oldalán részeg méhek dülöngélnek ki a méhkasból (ami a mormon vallás egyik jelképe). A kép jobb szélén egy lengén öltözött hölgy vigyorog.



- Erkölcstelen, túl rövid a szoknyája és tangát visel! - háborodtak fel egyesek.

- Vallásgyalázó - telefonáltak be mások a rendőrségre.

A rendőrök széttárták karjukat: a festmény magánterületen található és mindenkinek alkotmányos joga van a szólásszabadsághoz.



Ezt mondta egy mormon vezető is: nem tetszik nekik a festmény, nem értenek vele egyet, de szólásszabadság van.

A festmény gondolkodásra készteti az embereket, amivel a művész elérte célját. A vendéglőnek pedig óriási reklámot csinált.



Újságcikk a festményről a Salt Lake Tribune-ban:
Mural with bikini-clad woman, LDS Temple on fire sparks criticism

Boston maraton

Bostonban Patriot's Day van, lelkes emberek újraharcolják a lexingtoni csatát, a lényeg azonban a Boston maraton.

A száztizennegyedik.

Bostonban szinte minden tévécsatornán maraton megy, szinte minden rádióállomás a maratonról közvetít és nagyjából félmillió ember szurkol az utcákon. A nézők közt 1897 óta előkelő helyen szerepel a Wellesley női egyetem hallgatósága. Ők éljeneztek 1897-ben a leghangosabban a futófiúknak - akik közül az első, egy harvardos fickó meglátva az éljenző lányokat, inkább feladta a versenyt és ment csajozni.



A legnagyobb bostoni újság, a Boston Globe folyamatosan frissülve követi a maratont. Természetesen a legtechnokratább közvetítést az MIT-sok készítették még 1997-ben. Az MIT-s csapat ekkor érzékelőkkel, jeladokkal kívül belül bedrótozva futotta le a távot és az MIT szurkolótábor folyamatosan követhette a futók belső hőmérsékletét is.



A maratoni futás főleg az emberi akaraterőről szól. Minden évben elképesztő történeteket olvasok a bostoni maraton "hőseiről". Óriási teljesítmény, ha egy életerős profi futó lefutja a maratont - de valahol nem meglepő. Amikor ezt olyanok teszik, akiknek semmi esélyük se lenne elindulni, számomra azok a maraton legnagyobb pillanatai.

Ahhoz, hogy valaki a startvonalhoz álhasson, 18 hónappal a maraton előtt adott szintidőn belül le kell futnia egy jegyzett maratont.

Clarence DeMar profi futó volt, harminckétszer futotta le a Boston maratont, hétszer nyert és nyolc másik alkalommal végzett az első tízben. Hatvanötévesen azt mondta, befejezi a maratonokat. John A Kelley ekkora melegedett: 1928-tól 1992-ig hatvanegyszer állt startvonalhoz és csak háromszor adta fel a versenyet. Kétszer nyert, hétszer volt második és miután betöltötte a negyvenet, hatszor végzett az első tízben. Ötvenedik szültésnapja után is bekerült egyszer a tíz legjobb futó közé. John hatvanegyedik alkalommal, nyolcvankétévesen is lefutotta a 42 kilométert - kevesebb, mint hat óra alatt.
Kelley emlékét egy tábla őrzi a bostoni maraton leghíresebb "hegye", a newtoni Heartbreak Hill tetején. 1936-ban Kelley itt hagyta le az addig vezető futót, Ellison "Tarzan" Brownt és még meg is lapogatta a hátát. Brown erre felgyorsított, visszaelőzte Kelleyt, aki ekkor második lett. A Globe riportere ekkor nevezte el Heartbreak-nek a dombocskát.

Idén a korelnök nyolcvankét éves - Clarence Hartley korábban is szerett volna futni, de közbejött a koreai háború, aztán a vietnami háború és fiatal katona akkor mással volt elfoglalva. 1998-ban 68 évesen végignézte a Boston maratont és megtetszett neki, elhatározta, hogy kipróbálja. Hartley ekkor kezdett el komolyan futni és egyre jobb eredményt ért el korcsoportjában. (Az egykori katona kicsit cinikusan meg is jegyezte, hogy ahogy öregszik, egyre kevesebb ellenfele van a korcsoportjában.) 2005-ben sikerült szintidőn belül lefutnia egy maratont, így indulhatott volna a bostoni versenyen - de ekkor közbejött a rák. Kemoterápia. Műtétek. Majd egy négy óra harminckilenc perc alatt lefutott negyvenkét kilométer, amivel Hartley kvalifikálta magát a bostoni maratonra. Most fut és úgy néz ki, célba is fog érni.

Adónap

- Vasárnap is nyitva vagyunk - olvastam az erôsen vallásos Utahban meglepô kiírást. Yoda indult volna, hogy megjelölje meglepődésünk tárgyát, de inkább továbbmentünk.

Hétfőn kell leadni az adóbevallást. Mi már két hete túlestünk ezen a kellemes kötelességen, így csak a sajtóban követjük a különféle adóval kapcsolatos híreket.

A viták egy része arról szól, maradjon-e adómentes az online keskedelem. (Az internetes vásárlás akkor adómentes, ha az eladó nem kötődik a vevő államához.)

Az adómentességet ellenző politikusok -akiket gyakran az online kereskedelem által hátrányosan érintett helyi üzletemberek támogatnak-, azt mondják, ez tisztességtelen előnyhöz juttatja a virtuális világ cégeit. (Érdekes módon ha egy politikus a tisztességes/tisztességtelen szavakat kezdi használni, az általában pénzbe kerül.)

Azok a politikusok, akik támogatják a forgalmiadó alóli mentességet - ôket általalában az Amazon segíti - azzal érvelnek, hogy az adóval az állam által nyújtott szolgáltatásokat, infrastruktúrát fizetjük meg: rendôrség, tûzoltóság, utak, csatorna, stb. Az online kereskedôk pedig ezeket nem használják, mert más államban élnek és adóznak.

Több állam felkérte polgárait, hogy önként vallják be online vásárlásaikat, számítsák ki utána a forgalmi adót és írják be az adóbevallásukba.

A kérdés egyedül New Hampshire lakóit hagyja hidegen: ott nincs forgalmiadó.

Wyomimgon át

Ha indián harcosok nyilaztak volna a szállodára nem lepôdtem volna meg. Cheyenneben voltunk, Wyoming fôvárosában, amit a Egyesült Államok legvadnyugatibb városnak szavazott meg egy turisztikai szakértôkbôl álló testület. A belváros tele van nyeregboltokkal, csizma-szakáruházakkal és lószerszámosokkal. Míg Nebraskában a farmerek traktorboltba járnak és hibridkukoricát árusító helyekre járnak plázázni, addig Wyomingban a csizmát, övet és bölényt vesznek.



Az indiántámadás nem lett volna meglepô.

Az autót borító több centi hó az volt.

Mi voltunk a hibásak: a prérin tavasz volt - mi azonban a Sziklás-hegység lejtôin voltunk. Igaz, a lejtőket nem lehetett látni a hóesésben.



Minimalizáltuk cheyenni programunkat és egyre sûrüsödô havazásban elindultunk Salt Lake Citybe.

Az autópálya meredeken kapaszkodott fel a hegyre. 2000 méter felett az út hókásás lett, 2500-on pedig szinte eltünt a hó alatt.



Már megálltunk volna, de nem bíztam abban, hogy eltalálom a lehajtókat a hóban.

Araszoltunk tovább. Április közepe volt és azon gondolkodtam, a hólánc a csomagtartóban a nagyôrönd mögött van-e vagy alatta?



Egy rövid fennsíkon haladtunk át: egy örökkévalóságnak tûnt. Már árokbacsúszott, felborult teherautókat se láttunk, ezek mind elmaradtak, csak kamionok kockaformái emelkedtek ki a kavargó fehérségbôl.



Aztán átértünk. Hideg volt, fújt a szél, de sütött a nap.



Az utolsó hegylánc és már csak egy kis havat hozott. A hegyeket hó boritotta: ha minden igaz, idén is júniusig tart a síszezon.



Az utolsó hágónál már megint sütött a nap és az autópálya meredeken ereszkedni kezdett a Nagy-Sóstó völgyébe, vissza a tavaszba.

Megérkeztünk.