Tél, hó, tél, hideg

Az egész egy fantasztikus napfelkeltével kezdődött, ami a szokásosnál is színesebb volt. 

Megjegyzem, a naplementék és napfelkelték itt általában elképesztőek és látványosak.

Ez a színjáték azt hiszem, most az esti hóvihart jelezte. Vagy nem. 

De a hóvihar az megjött, ahogy a meteorológusok ígérték.

Az utak pedig bedugultak, ahogy az emberek várták.

Úgyhogy nem mentünk sehova, csak havat lapátoltunk és hóembert építettünk.

Utahi tavasz

Utah klímája négyévszakos és ha valakinek szerencséje van, ezeket egy nap alatt megtapasztalhatja.

Noha ezt rendszeresen megéljük, engem ez mindig megdöbbent és két-három évente meg is írom.

Az, hogy reggel boldog tavasz van, süt a nap és minden virágzik és gondolatban én már nem tudok mit csinálni a gyümölcsfákon termő finomságokkal, szinte nyár van, aztán egy őszi vihar után minden megváltozik,

A virágokat beborítja a hó és már tudom, gyümölcs az akkor lesz, ha veszek a piacon.

Ilyenkor csak annyit tudok tenni, hogy a döbbenten pislogó Puppeyval felmegyek a hegyekbe játszani a hóban.

Mert hát messze van a hivatalos tél kezdete. Ez csak valami átmeneti hiba.

És hát Utahban vagyunk, a tél nem tart sokáig, délután már megint tavasz van, csak az újra fehérbe borult hegyek emlékeztetnek az év utolsó (?) nagy hóviharára.

Yoda a hóban

 

Megjött az év első igazi hóvihara. Picit későn, de megjött.

Yodának meg ki kellett mennie.

El is indultunk. Yoda lementünk a lépcsőn és a Mester elkezdett eltünni a hóban.

Pár lépés után Yoda megfordult és visszaiszkolt a házba.

- Erre térjünk vissza tavasszal - mondta és sértődötten bebújt az asztal alá.

Hóvihar

Szóval akkor van igazán hóvihar, amikor reggel 6-kor eltakarítod a brutálisan nagy havat és délelőtt ezt látod.

A második hóvihar

Hálaadáskor jött az év második hóvihara.



Csak hullott, csak hullott és hullott.



Ilyenkor háromféle filozófia létezik, vagy folyamatosan kell lapátolni, vagy megvárni, amíg a tél kiadja mérgét és lapátolni vagy pedig elköltözni valahova, ahol süt a nap és meleg van és ott megvárni, amíg itt elolvad a hó.

Mi lapátoltnk.

Karácsonyi hóvihar

A december 24-én éjjel kezdődő hóvihar reggelre nagyjából húsz centi havat hagyott maga után a karácsonyra készülődő városban.



Pillanatok alatt mindenki kinn lapátolt az utcán. Aki nem lapátolt, kitolta a garázsból a kis benzines hómarót és takaros ösvényt vágott a hóban magának és a szomszédainak.



Aztán jöttek az önkormányzati hómarók december 25-én délelőtt kilenckor és az úttestről a havat rátolták az autókihajtókra.

Ekkor végeztünk három szomszéddal vállvetve az autókijárók kiásásával, kezdhettük előlről az egészet. A mormon szomszéd rátámaszkodott a hólapátjára, miközben az önkormányzati hókótró a második fordulóval megduplázta az eltakarítandó hómennyiséget.

A szomszéd nagyot sóhajtott és, mivel a mormonok nem káromkodnak, csak annyit mondott:

- Lovely.

Wyomimgon át

Ha indián harcosok nyilaztak volna a szállodára nem lepôdtem volna meg. Cheyenneben voltunk, Wyoming fôvárosában, amit a Egyesült Államok legvadnyugatibb városnak szavazott meg egy turisztikai szakértôkbôl álló testület. A belváros tele van nyeregboltokkal, csizma-szakáruházakkal és lószerszámosokkal. Míg Nebraskában a farmerek traktorboltba járnak és hibridkukoricát árusító helyekre járnak plázázni, addig Wyomingban a csizmát, övet és bölényt vesznek.



Az indiántámadás nem lett volna meglepô.

Az autót borító több centi hó az volt.

Mi voltunk a hibásak: a prérin tavasz volt - mi azonban a Sziklás-hegység lejtôin voltunk. Igaz, a lejtőket nem lehetett látni a hóesésben.



Minimalizáltuk cheyenni programunkat és egyre sûrüsödô havazásban elindultunk Salt Lake Citybe.

Az autópálya meredeken kapaszkodott fel a hegyre. 2000 méter felett az út hókásás lett, 2500-on pedig szinte eltünt a hó alatt.



Már megálltunk volna, de nem bíztam abban, hogy eltalálom a lehajtókat a hóban.

Araszoltunk tovább. Április közepe volt és azon gondolkodtam, a hólánc a csomagtartóban a nagyôrönd mögött van-e vagy alatta?



Egy rövid fennsíkon haladtunk át: egy örökkévalóságnak tûnt. Már árokbacsúszott, felborult teherautókat se láttunk, ezek mind elmaradtak, csak kamionok kockaformái emelkedtek ki a kavargó fehérségbôl.



Aztán átértünk. Hideg volt, fújt a szél, de sütött a nap.



Az utolsó hegylánc és már csak egy kis havat hozott. A hegyeket hó boritotta: ha minden igaz, idén is júniusig tart a síszezon.



Az utolsó hágónál már megint sütött a nap és az autópálya meredeken ereszkedni kezdett a Nagy-Sóstó völgyébe, vissza a tavaszba.

Megérkeztünk.

Megtelt

Boston megtelt.
Nincs hova tenni a havat.

A tegnapi 15 centi hó mindent beborított. Több más amerikás blogon olvastam kommentekben, hogy mit fosnak ezek az amerikaiak egy kis hótól.

Bostonban nem meglepő, hogy havazik. New England hideg hely. A Boston Globe-ban olvastam, hogy parkolóóráknak csak a teteje látszik ki a hóból és a rutinosabb helybeliek síbotokra támaszkodva közelítik meg a parkolóórákat és úgy dobálják be a pénzt.



A járdák mellett - már ahol még van szabad járda - több méteres hókupacok emelkednek. Egyre nehezebb kikanyarodni a sarkokon, mert nem látni a forgalmat.



Az éjjeli havazást követő hófúvás még jobban beterítette az autókat a parkolóban. Reggel rutinusan kaptam fel a hólapátot és szereltem össze a nyuszibulldózert. A fenti képen látható (azaz nem látható) autó gazdája hólapáttal szedte le a kocsiról a havat és - gondolom én - a fényzést.

A hóviharnak és hófúvásnak kora reggelre lett vége, az utak délelőtt mind járhatóak voltak. Mi csak délután mozdultunk ki, hogy elmenjünk a közeli parkba Yodával havat sárgítani.

Amikor odaértünk, az erdőből egy síelő kanyarodott ki. Egyébként üres volt a parkoló. Az erdő is. A mókusok a odujukban rágcsálták készleteiket, mi pedig tanácstalanul álltunk Yodával az ösvény elején. Az utat ismét jókora hó borította.



Én könnyedén gázoltam a hóban, Yodának azonban nem sok kedve volt a hasig érő fehérségben úszni. A Mester még megpróbált ráközelíteni egy leselkedő mókusra, de csak annyit ért el, hogy a környék mókuspopulációja azon szórakozott, hogy szedem ki Yodát egy hóbuckából.

Hóvihar

A blizzard egy erős széllel kísért heves hóvihar, ami nagy hideggel párosul. A tegnapi havazás nem volt igazi blizzard, csak -4 fok volt és a szél is csak 42 kilométeres sebességgel fújt, nem 56 km/h-val. Hivatalosan 56 km/h óra kell a blizzard-hoz. Addig csak hóviharról beszélünk. De azért esett egy kis hó és fújt egy kis szellő.



Hajnali kettőkor kezdőtött enyhe havazással. Reggelre Massachusettsben 35-55 centi hó esett, ami délutánra helyenként 65 centisre hízott.

A kormányzó megkérte az embereket, maradjanak otthon.
Az emberek egy része kinézett az ablakon és nem értette, hogy tudna bárhová is elmenni.

Boston azonban nagyváros és kíváló tömegközlekedése van. Lehetett közlekedni, csak kisebb metrószakaszokat állítottak le. A hókotrók utat nyitottak a buszoknak - bár alig valaki mozdult ki otthonról.



Kedvenc bostoni lapunk, a Bostone Globe online verziója egy internetes játékkal kedveskedett az otthonmaradt olvasóknak: egy egyszerű játékon hókotrókat tologathattak Boston utcáin és a játékot még a telefonukra is letölthették, hogy ott játszhassanak behavazott autójukban, amíg kiássák őket a tűzoltók.



Komoly baleset nem történt. Egy fiatal fickó megpróbálta autóval letolni a HÉV-et, de senkinek sem lett baja.
Egyedül egy tűzoltó sérült meg komolyabban: eltört a válla, amikor elütötte egy hókotró.

Yoda a hóviharban

Snow Storm
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjött az igazi tél. Már nemcsak hideg van, hanem havazik is. Nemsokára sokkal jobban fog havazni és még hidegebb lesz. Holnapra újabb hóviharok várhatók és 9 fok lesz. Fahrenheitben.

Az embereket megkérték, ha nem sűrgős, inkább ne használják az I-70-est. Meg az I-15-öst. Legalább egy napig. Egyáltalán, Dél-Utahban mindenki maradjon otthon. Meg Kelet-Utahban. És Nyugaton is - bár ott már végképp nem lakik senki.

Este még csak hideg volt, aztán szakadni kezdett a hó. Szakadt. Szakadt.
- 11 fok van (Celsius) és szakad a hó.

Yoda a legmelegebb kabátját kapta, hozzá a sóálló cipőket. Yoda a havat elviseli és néha játszik is a hóban. A hó, só, hideg kombinációját viszont gyűlöli. Miután letotyogott a lépcsőn, kinézett az ajtón a jó nyolccentis hóba.



- Havazik.

- Tél van.

- Hideg van.

- Azért van kabátod.

- Sós az út.

- Nem is, van rajta nyolc centi hó.

A sarokig jutottunk, amikor a Mester úgy döntött, elég volt. Megfordult és hazamentünk. Otthon sértődötten összegömbölyödött kedvenc pokrócán.

- Nem megyünk Kaliforniába?

Esterházy rostélyos a hóviharban

Esterhazy rostelyos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régóta ígérgetem, hogy megírom, milyen egy hóvihar Utahban. Csak közben áramszünet volt, meg kellett menteni Fülest és dolgozni is kellett.
Most végre elmesélem, milyen volt, amikor a hó meglepte a helybelieket. Békés délelőtt volt, kellemes, koratavaszi idővel. Sütött a nap, a kutyát is kabát nélkül vittem sétálni. Ez annyit jelent, hogy egyikünkön se volt kabát. Yoda még cipős sem húzott. 4-5 fok lehetett a városban, ami annyit jelent, hogy fenn a hegyen bőven fagyott. Aztán jött egy hűvös fuvallat. Aztán még egy. Beborult. Ekkor már a lakásból pislogtunk kifele a sötétbe. Délutát háromkor eltünt az utca másik oldala, majd alacsonyan kezdtek szállni a kukák.
A következő pillanatban szakadt a hó. A helyi útinform térképes oldala összeomlott, csak a szöveges részt lehetett olvasni, persze az is bőven elég volt. Lezárták a repteret és két helyen az I-80-at. A két hely nem tűnik túl problémásnak, de az egyik lezárás a várostól nyugatra volt, ahol az autópálya kiér a hegyek közül a Nagy Sós Sivatagba, a másik Keletre, ahol a sztráda felkapaszkodik a Wasatch frontra. Az észak-déli I-15-öt nem zárták le, csak spontán összementek rajta az autók. A kanyargós hegyiutak is pillanatok alatt járhatatlanok lettek, csakúgy, mint a város maga.
Szakadt a hó. Yoda takarékra tette magát és aludni kezdett. Én inkább főztem egy Esterházi rostélyost, közben a híreket lestem fél szemmel.
Az Esterházy rostélyos egyszerű és finom étel. Picit hasonlít az általam készített raguhoz is. Fogtam pár szelet röfit, megsóztam, megborsóztam és egy kis olajon kisütöttem, majd félretettem. Magasra, mert Yoda visszakapcsolta magát és jött szimatolni.
A visszamaradó olajban hagymát pároltam, beleszórtam egy kis fokhagymát, pirospaprikát, köményt, majd felöntöttem vízzel. Visszatettem bele a húst, hogy úszkáljon egy kicsit. A recept szerint utána kellett volna dobni egy felkarikázott sárgarépát, de az nagyon el volt dugva a hűtő aljában, így inkább kihagytam.
A zöldborsókonzervet viszont beleborítottam, csakúgy, mint az apróra kockázott krumplit, zöldpaprikát és felkarikázott paradicsomot.
Lassú tüzön fél órát hagytam a tüzön, közben megtudtam, hogy több száz diákot nem tudtak az iskolabuszok hazavinni, hogy az emberek ottragadtak az autópályán és, hogy az élelmesebb emberek inkább beálltak egy benzinkúthoz és ott ütötték el az időt. A kevésbé szemfülesek csak álltak a dugókban és addig fűtöttek az autóban, amíg a benzin tartott.
Rájuk gondoltunk, amíg meghitt lakásunkban Yoda csillogó szemét ránk emelte, mi pedig elfogyasztottuk a vacsorát.