Ez elment vadászni...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két barát. A két barát szeretett vadászni, ezért fogták magukat és elindultak kacsavadászatra. Vittek magukkal elemórzsiát, csónakot, két vadászpuskát és velük ment hű társuk is, egy lelkes vadászkutya.

A vadászok egy madárrezervátumba mentek, ahol teljesen törvényesen lehet tájékozatlan kacsákra vadászni, olyanokra, akik azt hiszik, hogy a madárrezervátum azt jelenti, hogy ott nem lehet vadászni.

A vadászok bepakoltak csónakjukba, egyikük pedig szórakozottan etette a csónak szélére a csőretöltött és biztosítatlan tizenkétlövetű sörétespuskáját, majd lehajolt, hogy eloldja a kötelet. Hű labradorja ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy szeretett gazdája után ugorjon a csónakba. Az eb igazi vadászkutya lehetett, mert pont a puskán landolt és egyből el is sütötte a fegyvert, ami megspékelte a bátor vadász fenekét söréttel.

Lehet, az ivartalanított eb a szemet szemért elvet próbálta követni.

Sokan állítják, a kutyák szeretnek arcra támadani. Lehet, most is ez történt, csak a két testrész közötti különbség elenyésző volt.



Forrás:
Salt Lake Trubune, 2011.11.30.

Deseret könyvesbolt

A belvárosban sétáltunk. Csörömpöltek a villamosok, fotóztak a turisták Moroni fényesen csillogott a Temple tornyán.

A mormon könyvkiadónak, a Deseretnek a könyvesboltjába tartottunk.

Nagy levegőt vettünk és beléptünk az üzletbe.

- Ne feledd megnézni a pisztolyos Bibliát.

Természetesen a pisztollyal és a Bibliával kezdtem.

Fakszimilék voltak.
A forgópisztoly dobját és a Bibliát egyaránt a halál mormon angyala, Porter Rockwell forgatta.

A mormon pisztolyhős kedvenc tárgyainak másolatát potom 1200 dollárért lehetett megkapni. Aki spórolni akart, megvehette csak a Bibliát is. Vagy csak a revolvert. (Utah egy nacionalista állam, a helyi gyártású lőfegyverek gyakorlatilag szabadon forgalmazhatók.)



Jóval olcsóbb volt a Templom avatási ünnepségére szóló belépő díszkeretes másolata.

Sokkal hasznosabbnak és finomabbnak tüntek a sütemények. Rengeteg sütemény volt a polcokon. Meg torták. 25 pénzért olyan tortát lehetett kapni, hogy majd megszólalt.



A torták és sütemények után jött a kegytárgyszekció. Majdnem megtértem, ahogy megláttam a Próféta akciófigurát és a Moroni babát. Az ősi mormon harcos láttán pedig majdnem levágattam a szakállamat. Amikor pedig szembetaláltam magam a mormon misszionárius babával (kis névtáblával és táskával), határozottan éreztem, ha még sokáig maradok, meg fog fájdulni a rekeszizmom. A misszionárius babák leírásából kiderült, nincs jobb, mint ilyen babákkal játszani a gyerekekkel és velük ilusztrálni, milyen jó dolog elmmeni hittérítőnek.



A misszionárius táskák láttán viszont csorgott a nyálam. A táskákat a hittérítéshez szükséges alapfelszerelés szállítására tervezték, volt hely bennük a szentírásnak, ismertető szórólapoknak és iránytűnek. A vasárnapi misetáskák pedig minden képzeletemet felülmúlták. Ezeket arra tervezték, hogy a vasárnapi istentiszteletre vigyenek bennük vallásos iratok, ennivalót és egyéb alapfelszerelést.

Ekkor láttam meg a misszionárius törölközőt. (Nem, ez nem arra van, hogy miután iránytűvel megtalálták a megfelelő tisztást, a hittérítők leterítsék a tisztásra és a róluk elnevezett pózt gyakorolják rajta.) A misszionárius törölköző hihetetlenül apróra összehajtható, ezért utazáshoz ideális. (Tényleg tetszett. Különben is, egy utazónál mindig kell legyen törölköző.)

Engem főleg a könyvek érdekeltek. Rengeteg volt. Nemcsak vallásos könyveket árultak, hanem mindent, amit az egyház jóváhagyott és nem minősített káros irodalomnak. Nem kellett sokat küzdenem magammal, hogy ne vegyek misszionárius útleírást. Pedig 365 oldalas volt, hogy minden napra jusson valami olvasnivaló.

Megérte bemenni a könyvesboltba, ugyanis teljesült régi kívánságom: sikerült meglátni a mágikus alsóneműket.

Intermezzo - zacskó

Yoda két lábon egyensúlyozva potyogtatott apróbb bogyókat a társasház füvére, én pedig zacskóval a kezemen vártam, hogy lecsaphassak a termésre.

- Kértek zacskót? - hallottam egy égi szószatot.

Felnéztem. Egy fiatal lány integetett az erkélyről.

- Van egy csomó zacsim - magyarázta -, hozom őket!

Mire bezacskóztam Yoda (vég)termékét, már ott is volt:

- Az én kutyám anyámnál van - magyarázta -, úgyhogy nekem nem kell.

Mire megköszöntem, ott se volt.
Pedig nagyon szerettem volna tudni, van-e valahol a közelben egy kuka. Az nagyon hiányzott a boldogságomhoz.

Pilótatörténet

E-nél ettük a hálaadási töktortát. E tortája teljesen más volt, mint az én kemikáliákon alapuló süteményem, ami a tartósítóipar büszkesége. Én olyan konzervekből készítem a töktortát, amik örökké jók. Előbb enyészik el rozsdamentes burkolatuk, mintsem lejárna tartalmuk. Az én receptemet matematikai képletekkel is le lehet írni:

[(A por + B por) x C lötty] x 375 F = Töktorta.



E töke elképesztően jó volt: a masszát ő maga készítette a Halloweenről visszamaradt tökből és előregyárott bolti sütőforma helyett ő készített egy ropogós pie-tartót.

Ha nem szégyelltem volna magam, ott megettem volna az egészet. Mivel egész jó nevelést kaptam, ezért nem zabáltam meg helyben az egész tortát, csak addig néztem E-t Yodától tanult “én egy szegény éhező vagyok” tekintetemmel, amíg el nem csomagolta nekünk az egész tortát.

Én úgyse tudnám megenni - magyarázta E, aki kereskedelmi pilóta. Idahó krumplitermesztői neki köszönhetik, hogy megérkeznek hozzájuk a sürgős csomagok.


Természetesen beszélgettünk a repülésről - a Yodüsszeia E kedvenc témái közé tartozik. E felháborodottan mesélte, hogy az új repülési szabályok szerint nem vihet fel svájcibicskát magával a pilótafülkébe. Akkor se, ha egyedül repül.

- Biztos attól félnek - magyarázta -, hogy a saját nyakamhoz szorítom a kést és eltérítem magam.

Mikor magunkhoz tértünk a nevetésből, megkérdeztük, miért kell a repüléshez svájcibicska.

Hát ha meglazul valami a pilótfülkében, még menet közben meg lehet javítani - magyarázta E.

Eddig is gyakran hangoztattam, hogy nagy teherbírású ragasztószalaggal és egy svájcibicskával mindent meg lehet javítani, de ezentúl repülő helyett ha lehet, autóval megyünk. Főleg, mert a pilótáknál már nem lehet svájcibicska.

Karácsonyi fények

(Megjegyzés: a felső képen NEM a mi égőink láthatók, hanem a szomszéd hetvenéves hölgy díszkivilágítása.)

Közeledik a karácsony - állapítottam meg október végén, amikor a valószínűleg komoly időeltolódástól szenvedő afrikai bevándorlók lakótelepén megláttuk az első fenyőfákat.

Bizonyára van egy kézenfekvő magyarázat arra, hogy miért októberben állítanak karácsonyfát (miért ne?). Mi láttunk olyat is, aki augusztusban kezdett a fa díszítésének, mi pedig idén áprilisig nem szedtük le a fánkat - igaz, négy hónara elutazunk, így bajosan nyúlhattunk volna a fenyőhoz. Április közepén arra is gondoltunk, hogy arra a kis időre nem érdemes leszedni, de végül győzött a konformizmus.

Az első fenyőket követték az első karácsonyi fények. Nem sokkal Halloween után a lila fényben fürdő óriáspókokat elkezdték felváltani a karácsonyi égősorok. Epilepsziára hajlamosak jobban teszik, ha otthonmaradnak.

Hogy ne lógjunk ki nagyon a sorból, mi is nekiláttunk a karácsonyi fények felszerelésének. Egy kicsi, tíz csillagból és százötven kis lámpácskából álló égősort vettünk, a kínai fröccsöntő ipar büszkeségét. Az égősort összeszerelő rabszolga valahogy elfelejtett pár szines égőt belecsavarni és valamiért 1-2 fehér lámpácskát is beszúrt a színesek helyére. Szerintem egy kínai tervhivatalban ma is ül két-három Mao-kabátos bürokrata és igyekeznek megtalálni azt a lehető legalacsonyabb minőséget, amit a hülye nyugatiak megvesznek. Biztos vagyok benne, hogy még nem sikerült megtalálniuk.

Mivel annyira nem bízom benne, hogy komolyan vegyem a “szabadtéri használatra alkalmas” feliratot, a fényárt inkább a veranda belső oldalára szereltem az eresz alá.

Az égősor azonban működik. (Különben is van biztosításunk tűzkárra.) Ronda, ocsmány, de feladatát ellátja: hasonul a többi ronda és giccses karácsonyi dekorhoz. Nem egy Thanksgiving Point, de megteszi.

A múzeum körül

Szakadt a hó.
Esett az eső.
Sütött a nap.



A Nagy-Sós-tó felett lógott az eső lába, de a szél elfújta a felhőket és lehetetlen színekbe burkolta a völgyet.



Jó idő lett.



A napfény csilingelve szikrázott a múzeum rézborításán.

Elképesztő volt az épület, ahogy belesimult a hegyoldalba.



Az emberek sorbaálltak, hogy bemehessenek. Sokan időpontot foglaltak.



A hatalmas üvegfelületeken át a kiállítótér belenyúlt a hegyoldalba. Őslénycsontvázakat lehetett apró ecsettel kiásni. Yoda mindenáron el akart fogyasztani egy őselefántot, de szívtelenül azt se engedtük meg a Mesternek, hogy megjelölje a szó szerint ásatag maradványokat.



Az ide vezető ösvények valóban az épület szerves részének tüntek. Az épület egyszerre tünt idegennek és idevalónak.

Legközelebb megnézzük belülről is.

Művészi fantázia

Délelőtt hosszú sétával nyitottunk. A lakásokból késfenés zaja hangzott, mindenki készült a pulykaünnepre. Tőzegáfonyaszószok főttek, édesburgonya készült, töltelékek készültek és teljes kapacitással üzemeltek a sütők. Gyásznapról írtak a pulyka annalesek.

Mi pedig az eljövendő villamos helyét nézegettük.

Egy kereszteződés ismerős volt a propagandaanyagokból. Ezt a helyet ábrázolta a látványterv.



A valóság kicsit más volt.



Forrás:
http://www.sltrib.com/sltrib/news/52931469-78/sugar-streetcar-south-lake.html.csp

Szalonás rókagomba spenótágyon

- Mi ez?

A zacskó a fejemre szorult és úgy nézhettem ki, mint egy rutinos szipus, amint zacskóval a fején barkóbázik. Az illat eltéveszthetetlen volt.

- Rókagomba.

A rókagombát aranyáron adják. Mivel Hálaadáskor zárva volt és péntekre a gomba mehetett volna a kukába, inkább árat csökkentettek. Száz dollár per kiló helyett a gomba alig egy huszas volt. Ennek megfelelően már csak pár gomba árválkodott a polcon.


A rókagomba sok Amerikához köthető sztereotípiát megerősít. Az amerikai rókagomba sokkal nagyobb, mint az európai. Ugyanakkor a legnagyobb rókagombák íze kevésbé koncentrált. Minnél kisebbek, annál aromásabbak.

A profik a rókagombát spéci rókagombatisztító ecsettel pucolják, én maradtam a csapvíznél. Lassú, de biztos.




Szalonnás rókagomba spenótágyon

- rókagomba (negyed kiló)
- spenót (fél kiló)
- 5 csík szalonna
- egy csokor retek
- egy csokor újhagyma
- 3 kanál vörösborecet

1. A gombát vékony csíkokra vágjuk és 5 percig lobogó vízben főzzük.
2. A szalonnacsíkokat ropogósra sütjük. A zsír nagyját eltesszük a hideg téli napokra.
3. A spenótot, retket, újhagymát összekeverjük.
4. A maradék szalonnazsírra ráöntjük a spenótot, gombát, borecetet és szalonnát.
5. Tálaljuk.
6. Yodának adunk szalonnát.

A pulykaünnep előestéje

Hálaadás előtt pár nappal az amúgy békés amerikaiak megvadulnak és előbújik belőlük Mel Gibson. A sofőrök mindenről megfeledkeznek és képesek lennének újra kiírtani az indiánokat, hogy egy kis tőzegáfonyaszószhoz jussanak. Az autóvezetők már nem látnak: szemük előtt sülő pulyka lebeg. A boltokban úgy vásárolnának, mintha másnap bevezetnék a kommunizmust.

Az emberek tevényi madarakat lóbálva verekedik magukat a pénztárhoz és édesburgonyákkal dobálják meg a tolakodókat, a bevásárlókocsikkal pedig olyan páncélosmanővereket hajtanak végre, amit csak a West Pointon oktatnak.

Mi otthon akartunk maradni. Mindennel fel voltunk szerelve, ami egy hálaadáshoz kell, így inkább össze akartunk bújni a kanapén és békésen eltölteni a délután.

Ekkor közbeszólt a Végzet.

A Végzet egy jóbarátunk, E emilje formájában kopogott hozzánk (nem érdekel, hogy képzavar, így volt és kész). E szólt, hogy ugorjunk már be hozzá hálaadni egy kicsit. Külön kiemelte, hogy NE vigyünk süteményt, mert a süteményeink hatására túladagolásban meghalna kalóriaszámláló virágja.

Elhatároztuk, hogy desszert helyett desszerbort viszünk. És elmentünk az alkoholboltba. Úgy nézett ki, a többi 2.7 millió utahi ugyanezt gondolta és ott tömörült az alkoholbolt környékén. A boltban rendőr irányította az alkeszokat, nehogy a megvadult szomjas tömeg lerohanja az állami monopóliumot.

Desszertbor már nem volt.
Mivel főzőborral mégse mehetünk vendégsége, desszertlikőrt vettünk, majd rettegve hazagurultunk és elkezdtük felkészíteni gyomornedveinket a másnapi evészethez.

A bankkártya négyzetesítése

2005.
Lihegtünk.
Meredek volt a lejtő és a hatalmas kőív pont akkorának látszott innen, mint lentről.

Ez volt az első alkalom, hogy a sima homokkövön másztunk felfele. Úgy nézett ki, mint hó, vagy a jég. De a utahi napsütés forróvá tette. És nem is csúszott.

A Wilson arch alulról is ugyanolyan döbbenetes volt, mint lentről, egy hatalmas, természetes kőív ugyanolyan természetellenes látvány, mint egy egylábon ugráló elefánt.

Lemenni nehezebb volt. Mindig azt hittem, lecsúszok a sziklán. Persze nem volt csúszós, de akkor is. Úgy nézett ki.



A Wilson arch pont az országút mellett van. Megálltunk, megmásztuk és mentünk volna tovább, ha nem bukkan fel a navajo néni türkiznyakláncokkal. Gyönyörű türkiznyakláncok voltak és még valódinak is látszottak. Készpénz hiányában azonban nem vettünk türkiznyakláncot.

Ezt ma is bánjuk. (Érik a következő dél-utahi kirándulás.)




2011.

A navajo néni ma valószínűleg előkapna egy okostelefont a szoknyájából, beledugná a Square nevű kütyüt és már lenne türkiznyakláncunk.



A Square egy négyzet alakú, okostelefonba dugható hitelkártyaleolvasó. A Square egy zseniális találmány. Huszonvalahány dollárét megvehető az Amazonon Androidra vagy tízért az Apple boltban iPhone-ra.

Ezek után a felhasználó elmegy a piacra. Virtuálisan, mert az Android-piacra vagy az Almavásártérre kell menjen. Onnan letölti az ingyenes programot. Utána regisztrál. Ezt követően már csak hitelkártyák és emberek kellenek, amiket, akiket le lehet húzni.



Jön a vevő, megegyeznek az árban. A boldog Square tulajdonos a bankkártyát a kis négyzeten lehúzza, picit prüntyög a képernyőn és már meg is jött a pénz mobilhálózaton.

Az eddig látott mobil hitelkártyaleolvasók többsége olyan volt, mint a hightech kőbalta. Volt más is, vannak kisebbek is, de a Square a legkisebb.

A Square felhasználói díjai is egyszerűek (és nagyszerűek): 2.75% jutalék minden egyes vásárlás után. Kész. Ennyi. Nincs havidíj, átutalásonként fizetendő fix összeg, csak egy egyszeri 2.75%.

A dolog kiskereskedőknek éri meg, akik sok, de kisösszegű átutalást fogadnak. A hasonló szolgáltatást nyújtó vállalkozói számla esetében a különbségek szembetűnőek. Tíz dollár körüli tranzakciók esetén a Square nyer. Tízezer dolláros bevétellel és átlagosan tíz dolláros vásárlásokkal számolva a Square 275 dollárba kerül. Egy hagyományos számla 435-be.

Ha az összeg nagyobb, kisebb a Square előnye, sőt, ötven dolláros üzletek környékén tízezres bevételnél már megéri áttérni a konkurenciára. Kisebb bevétel esetén még mindig a Square a nyerő.

A konkurens cégek azonnal felháborodtak és nekiestek a Square-nek azzal, hogy a szoftverük nem biztonságos. A Square nekiesett a konkurens cégeknek, hogy biztonságos. (Szerintem ha az ember kiadja a kezéből a bankkártyáját, akkor az már nem biztonságos: vizuális úton is hozzá lehet férni pár alapinformációhoz. Ha egy vendéglőben elviszik a kártyát, már lelophatják róla az adatokat. Ha a kofa egy pillanatra elfordul vele, már lelophat róla mindent. A bankkártyák ilyenek. A bankok meg olyanok, ha szólunk, hogy lemásolták a kártyánkat és lopják a pénzünk, visszaadják.)

A Square egyszerű. A Square működik. Belegondoltam, mikor lehet így fizetni a navajo anyókáknál a sivatagban.

Akkor, ha lesz ott mobil lefedettség.



További info:
Square: https://squareup.com/
No square: http://socialtimes.com/verifone-attacks-mobile-credit-card-processing-company-square_b41456
Yes square: http://latimesblogs.latimes.com/technology/2011/03/square-answers-verifones-accusations-on-security-of-mobile-credit-card-reader.html
Négyzetezés: http://feefighters.com/square-calculator

Intermezzo - Tömeg a piacon

Nem láttam a vásárlóktól a piacot. Ennyien az elmúlt hónapban összesen nem voltak a piacon. A kosarak elfogytak. Az emberek nyitás után pár perccel már az utolsó paprikákat, paradicsomokat kapták fel. Bevásárlókocsi se volt szabad.

Mivel a piacon nincs eldobható műanyagzacskó, az emberek kartondobozt, hátizsákot hoznak magukkal és abba pakolják az ebédet.

Én most egyből a dobozt töltöttem meg zöldséggel és gyümölccsel, majd a teher alatt roskadozva beálltam a hosszú sor végére.

Tegye csak be a szekerembe - mondta egy idősebb hölgy -, ha majd sorra kerül, kiveszi - tette hozzá.

- Persze kifizetni nem fogom - kacsintott egyet és nevettünk egy jót.

Őszi zöldségtár

- Mindig azt kell leszedni és megenni a kertben, enni, ami éppen megterem - olvastam a mély és magvas életvezetési tanácsot.

- Lehet olyasmit enni a kertből, ami éppen nem terem meg benne? - gondolkodtam el és morfondírozni kezdtem egy pályamódosításon. Valószínűleg örömmel írnék nagy számban hasonló életbölcsességeket: ha megbotlunk, törekedjünk arra, hogy lefele essünk, mert ha felfele zuhanunk, bizonyos magasságban elfogy az oxigén és nem fogunk tudni segítségért kiabálni.

- Az elfogyasztott ételt emésszük meg, mert ha ezt nem tesszük, szervezetünk nem tud táplálékot felvenni.

Nagyon elégedett voltam magammal.

- Élj békében önmagaddal, mert ha sokat veszekszel másik éneddel, skizofrénként bezárnak egy elmegyógyintézetbe - meglapogattam a saját vállamat, aztán nekiláttam megfogadni a legelső tanácsot és összeraktam egy ebédet, amit a sok közhelyes mondat hatása alatt őszi zöldségtálnak neveztem el.




Őszi zöldségtál

1 fej hagyma
1 tök
1 édesburgonya
2 szem burgonya
- zöldpaprika
- piros hollandpaprika
- só
- bors
- kakukkfű

1. Mindent összekeverünk és leöntjük egy kevés olivaolajjal és megszórjuk kakukkfűvel.
2. Betesszük fél órára a 355 F fokos sütőbe.
3. Nemmcsak zöldségeket beszélünk, hanem esszük is őket.

Méhkasok

Nyár. Budapest. Meleg. Belváros.

A két olvadozó lélekvadász döbbenten fotózta a homlokzatot. Látszott rajtuk, névtáblácskájukat lecserélnék egy teleobjektívért. A hazai látvány fellelkesítette őket és még a forróságról is megfeledkeztek.

Egy méhkast fotóztak lelkesen.

A méhkasból nem hangzott se döngicsélés, se zümmögés. A méhkas egy egykori takarékpénztár homlokzatát díszítette. A rómaiak óta a méhek és a méhkas a szorgalom, takarékosság és a munka jelképei. Középkori szerzetesek lelkesen hasonlították magukat méhekhez és kaptárhoz, lovagok díszítették címerüket méhkassal. A sorból a szabadkőművesek se maradhattak ki, ők is szorgosak voltak, mint a méhek. A takarékszövetkezetek pedig kaptárakal és méhekkel díszítették Kelet-Európában épületekeiket.



Az óceán másik partján a méhek, kaptárak főleg szabadkőműves szimbólumok voltak, amíg Joseph Smithnek, a mormon vallás alapítójának meg nem tetszett az ötlet és kaptárostul bele is vette a méheket a Mormon könyvébe.

Aztán csavart egyet a dolgon.

Smith a Mormon könyvében egyes szavat jaredita nyelven írta. (Smith - és a mormonok szerint - Jared családjával Bábel tornyának megépítésekor lelépett, átszelte az Atlanti-óceánt és meg se állt a Vadnyugatig, ahol egy - azóta elveszett - civilizációt épített fel.) Smith a méhkas szót tehát jareditául írta.

Amikor először láttam Utahban a deseret szót, azt hittem, valamilyen tájszólásban az sivatagot jelent.
A dolog logikus volt: Utah sivatag. Utahot a mormon telepesek Deseretnek nevezték el. Az egyik legnagyobb helyi újság a Deseret News.



Elképzelésem egy apróbb dologban hibádzott. A deseret szó nem sivatagot jelent, hanem jareditául méhkast.



Utah címere közepén egy méhkas látható. Az országutak számát egy stilizált méhkasba írják. Az állam jelképe egy méhkas.



A mormon épületeken gyakran látni méheket és méhkast - ezért is érezte magát pár pillanatra otthon a két misszionárius Budapesten.

Kulturális különbségek - a kuka

(Megjegyzés: az Egyesült Államok nagy. A szemetesek nem egyformák. A mi tapasztalataink Utahra vonatkoznak. Valószínűleg Blackwaterben, Missouriban másfélék a szemetesek. Komoly esély van rá, hogy nagyobbak. Ugyanakkor valószínű, hogy New Yorkban meg kisebbek.)



Amíg társasházban vagy bérházban éltünk, nem is igazán tüntek fel a kertvárosi kukák. Akkor kerültünk csak kapcsolatba velük, ha ki akartunk dobni egy Yoda-produktummal teli zacskót. Egyébként boldogan használtuk a (bér)ház melletti hatalmas konténert Salt Lake Cityben és a MIT-n. Northfieldben az udvarban sorakoztak a kukák és a reciklálók, amiket egy ismeretlen jótét lélek minden kedden kitett a ház elé. A kukák valahogy kiürültek és visszakerültek helyükre. Barcelonában semmi ilyesmi nem volt. Amikor megtelt egy szemetes, elindultam esti zarándoklatomra a közeli terecskére, oda ahova kilencszáznyolcvan éve Ramón Berenguer szaratta a lovát, amikor felkereste a közeli kápolnát. Berenguer gróf lova illatosabbat csinálhatott a téren most álló konténernél.



Itt a utahi házban kerültünk közelebbi kapcsolatba a kukával.

A kuka robusztus.
A kukába nyugodtan be lehet tenni 1-2 két feldarabolt hullát vagy intenzíven izgő-mozgó sajtot. Akármit teszünk bele, esélye sincs kitörni - még a szagnak se.

A kuka nehéz.
A kuka bődületesen masszív műanyagból van. Egy kuka előállítása valószínűleg egy tankernyi olajat emészt fel. Még a utahi sofőrök is tudják, hogy érdemesebb sziklának hajtani, mint egy teli kukának.

A kuka nagy.
A több, mint négyszázliteres kukát húsztagú poligám magcsaládokra méretezték. A poligám területeken kívül is. (Nem véletlen, hogy az amerikai azon kevés fejlett ipari társadalom közé tartozik, ahol a népesség a bevándorlás nélkül is nő.) Pár éve vezették be Salt Lake Cityben a minikukákat, amibe csak egy hulla fér. Esetleg másfél.

A kukának kereke van.
A kuka tipikus amerikai dolog. Két kereke van. Ez az, amit a legtöbbre értékelek a kukában. Nem vagyunk különösebben bennsőséges kapcsolatban, de a kuka két kerekét kifejezetten szeretem. Sokkal egyszerűbb kitolni a ház elé vasárnap esténként, mint kirángatni, forgatni, tekerni a sokkal kisebb hazai kukákat.

Az alján levő polcféle emelőként működik. Rálépek és könnyen meg lehet billenteni a kukát, amit így minden erőlködés nélkül ki lehet tolni a ház elé. Még akkor is, ha tele van.