Talált pénz

A kerek érme rámmosolygott a szikrázó napsütésben két hó- és egy olajfolt mellől. Ott feküdt a járdán és sikoltozott:

Vegyél fel! Vegyél fel! - felvettem és néztem a pénzt.

Egység, szabadság, igazság - olvastam az érmén.

De szép! - párásodott be a szemüvegem, bár nem kifejezetten ezek azok az értékek, amivel manapság valaki Sierra Leonét kapcsolatba hozná.

Mert az egycentes Sierra Leonéből keveredett Salt Lake City egyik mellékutcájának az úttestjére.

Az egycentes egy 1964-es pénzérme volt abból az időből, amikor Sierra Leone egy frissen függetlenné vált országként optimistán tekintett a jövőbe. Mert akkor ott azt hitték, van olyan.

Az érméről Sir Milton Margai, Sierra Leone első - és valószínűleg legtisztességesebb - elnöke néz eltökélten előre.

1964-es halálakor a leone - a helyi pénz - még ért valamit. Egycentest is vertek belőle. Kicsit később mindez már csak dicső múlt volt és az maradt máig. Pár évvel később az egycentes már szinte semmit sem ért és a legkésebb pénzérme az egy leone lett.


Nem tudom, hogy került ez a pénzérme Salt Lake Citybe a járdára. Egy érmegyűjtő veszítette volna el? Valakinek a szerencsepénze volt? Vagy egy 1964-ben Sierra Leonéban térítő misszionárius vágta zsebre?


Akárhogy is került oda, remélem, szerencsét hoz az új évben.

A létrát, hamar a létrát!

(Megjegyzés: a fényképek nem a tetthelyen készültek.)


- Ezt a házat South Salt Lake első polgármestere építette - mondta A - Akkor ez még Salt Lake City volt. De a város nem akarta bevezetni a vizet, a gázt és erre ő függetlenedett és lett minden.

Tetszett a helytörténeti előadás. Pár apróbb hibája volt. Én kockás ingben, merevre fagyott arccal markoltam a létrát. A, a szomszéd a létra tetején állt, négy méter magasban és még merevebb arccal egy pontot nézett maga előtt a falon.

Ismét A házát szereltük.

Nem tudtam eldönteni, hogy a pontot hipnotizálja vagy a pont bűvöli őt. Beszélni szerintem azért beszélt, hogy ne kelljen belenyúlni a vödörbe.

A vödröt a létrába épített csigával húzta fel. A vödörben voltak a szerszámok. A szerszámokért le kellett volna hajolni. Ehhez el kellett volna szakadni a Ponttól és el kellett volna engedni a létrát.

A szomszéd inkább beszélt.

A ház egy speciális, utahi Bauhaus épület volt, egyike a kevés ilyen háznak az államban. Természetesen Gropius massachussettsi háza jobban nézett ki, de ez is szép ház volt.

A Bauhaus utahi értelmezése. Ez a Bauhaus ugyanis fából volt. Tipikus utahi dolog: fából Bauhaus.



Ez volt a szomszédnak a gondja: pár helyen megsérültek a borítólapok. Ezeket kellett kicserélni, illetve betenni alájuk egy kis szigetelést.

- Mi ez a hártya? - kérdeztem kicsivel korábban, a munkaasztalra kikészített szivacsos anyagot nézve.

- Szigetelés.

Nem szóltam semmit. A nulla szigetelésnél ez a félcentis izé is kerek fél centivel több volt.

A gondosan meglazította a burkolatot, leejtette a kalapácsot, majd HECK kiáltással kirántotta a szálkát az ujjából.

Felnyújtottam a kalapácsot a magosba, majd gondosan arrébb húzódtam létratartás közben. Biztonságosabbnak tünt mögötte lenni és nem alatta.

A aláfeszített, megemelte, kiugrasztotta, majd leejtette a kalapácsot:

- SHOOT! - mondta, miközben a kalapács szaltókat vetett a betonon. Hogy ne legyen egyedül, utánaejtette a burkolólapot. Ez utahiul "shit"-et jelent. Csak itt az emberek szépen beszélnek.

- Egy lenn van! - mondtam optimistán - Sok van még?

Csend lett. Azt hittem, A halálra rémült, esetleg megfagyott a létrán. Fél perc múlva azonban megszólalt:

- Még tíz - majd kisebb csend után ismét megszólalt.

- Ennél az ablaknál - újabb csend lett, ami a félhomállyal párhuzamosan sűrűsödött.

- De még van négy ablak.

Rezignáltan felnyújtottam a kalapácsot és elhatároztam, veszek egy sisakot.

A Mester éhezik

- Menjünk!
- Hideg van kinn.
- De ki kell menni sétálni.
- Nem kell.
- Pisilni kell.
- Azt se kell. Odafagyok a fához.
- Nem fagysz.
- De.
- Akkor mit akarsz?
- Inkább együnk - mondta a Mester és megnyalta a szája szélét.

Az özvegy csokoládéja

Álltam a kis mediterrán boltban a State street szélén és a földbe gyökerezett a lábam. A szegedi paprikán túltettem magam (végre valaki azt mondja, mediterrán népek vagyunk), a de a csokoládé az több volt annál, amit jelentős nyálképződés nélkül el tudtam viselni.

Ott állt az özvegy csokoládéja a polcon és mosolygott. Eszembe jutott az özvegyasszony első mosolya.

Egy világvégi kis spanyol város, Sonseca közepén álltunk 1997-ben és nem tudtam mit keresünk ott.




- Csokoládét - ezzel meg lettem győzve.

- Az övegyasszonyhoz megyünk - nem érdekelt. A vasorrú bábához is mehettünk volna csokoládéért.

A csokoládémanufakturát Manuel López és felesége María Rojas alapította 1927-ben. Manuel addig dolgozott és élt, amíg meg nem halt. Ezután felesége vitte tovább az üzletet, amit a politikailag korrekt spanyolok az Özvegyasszony Cukrászdájának, Confitería de la Viudá-nak neveztek.


View Larger Map

Jelenleg a harmadik generáció készíti a csokit és már a negyediket is beédesgették a családi üzletbe.

Manapság a manufaktúrához kis múzeum is tartozik. A manufaktúra jól megy, kétszáz ember készíti ott a csokit hagyományos módszerekkel. (Az ünnepek alatt vannak hétszázan is.)


Ez a csokoládé vigyorgott rám Salt Lake City külvárosának peremén egy polcról.

- Emlékszel? - kérdezte az Özvegy.
- Igen... - feleltem és nyeltem egyet.




A Delaviuda honlapja itt található.

Hósöprés

Szakadt a hó. Csendes mellékutcánkban hókotrók nyitottak utat.

Síelôk szerelték fel hóláncaikat, hogy felvergôdjenek a pályákra.

Elégedett voltam. A garázs elônye, hogy nem kell reggelente kivakarni az autót harminc centi hó és jég alól.

Cserébe el kell lapátolni a havat a járdáról és a behajtóról.

Online ajándékozás II - Magyarország

Karácsony. Ajándékozás.
Az ajándékok első csoportját már májusban és júliusban beszereztük. A többit most kellett megvenni.

Nem akartuk, hogy karácsonyi ajándékaink a fináncok kezében végezzék. Nem azért, mert nem szeretjük a fináncokat. Szeretjük őket. Mindenkit szeretünk. De tényleg. Mindenkit. Karácsony van.

Viszont két okból nem akartuk, hogy a fináncok mancsaikkal az ajándékokat illessék.

A megajándékozottnak akkor el kell mennie a megfelelő helyre (értsd: macera).
A megajándékozott vámot fizet a saját ajándéka után.
A megajándékozott pontosan tudja, MIT és MENNYIÉRT kapott. Barátok, rokonok között ez nem gond, de azért ne lógjon már árcédula azon a dobozon.

Ezért próbáltuk meg idén is megtámogatni a magyar ipart rendeléseinkkel.


Könyvet a könyvmolytól. Nincs ennél jobb ajándék. A már bevált Bookline továbbra is működik és jól. Megrendelem. A futár kiviszi. A célpont átveszi. Egy gond van velük: továbbra se lehet más a címzett, mint a küldő. Azaz minden egyes ajándékozáskor át kell írni a nevem. Szerencsére ettől még fizethetek Ribizlifozelek néven. Azért zavaró, hogy állandóan másként hívnak. Identitásválság, na.

Csokoládé. Itt ért a legszebb meglepetés: a Chococard-on nemcsak a csoki jó, hanem, ahogy igérték, lehet végre online bankkártyával fizetni.

Sajnos azonban nem lehet minden karácsonykor mindenkinek Chococardot adni. Nekem sokal egyszerűbb lenne. Sőt, a legegyszerűbb az lenne, ha most vennék száz-kétszáz Háború és békét és a következő évtizedekben mindenkinek minden alkalomra azt adnám. De a karácsony nem a praktikumról szól. Tehát más csokiboltot is kellett keresni.

Kerestem.
Azóta is zokogok és időnként elönti a könny a szemem.

Az online fizetés az olyan, mint a fúziós reaktor. Sejtik, hogy létezhet, de azért inkább sci-fi kategória. Alap: megrendelem, kiszállítják és utánvétellel lehet fizetni. (Frusztációimat nem öntöm blogba, elég megjegyezni, hogy csomókban téptem ki a hajam és méteres lyukat ütöttem a falba fejemmel, miközben könnyeimtől szétázott a padló. Na jó, nem is. De ezekről a helyekről nem írok.)

A Keserédes valóban keserédes lett. Lehet rendelni online. Lehet fizetni PayPal-lal. Fel lehet venni a rendelést a boltban. A hármat egyszerre nem lehet. Pedig elképzeltem, hogy az utolsó pillanatban vett csokit kifizetem és a megajándékozott csak felkapja és eszi.

A legkellemesebb meglepetést a nagybörzsönyi lekvárlak okozta. Nem, nem lehet náluk fizetni online kártyával, de amikor írtam nekik, válaszoltak és megoldottuk, hogy átutalással fizethessek, majd kiszállították a finomságokat.

Köszönjük, boldog karácsonyt.



Linkek: Keserédes, Lekvárlak.

Zsákbamacska

A klímaváltozás támogatásával kihasználtam a december 23-i 12 fokot, hogy rendbetegyem az előkertet.

Vágtam a díszfüvet, kaszáltam a sövényvágóval a sövényt és az egyéb növényeket és tömtem a kukát.

Aztán megéreztem, hogy van mögöttem valaki. Megfordultam és a láncfűrész jellegű sövényvágónál megláttam egy macskát.

Először féltem, hogy ő a Láncfűrészes Macska, de aztán megnyugodva láttam, hogy nem a gyilkos szerszámnál matat, hanem a mentát eszegeti.



A macska békésen ette a mentát, én gereblyéztem a díszfüvet és Yoda benn utálta az egészet.



Idővel a macska jóllakott és elment. Egyszercsak valami ütés érte a vádlim. Valahogy megőriztem az egyensúlyomat és láttam, Oszi igyekszik faltörő (azaz lábtörő) kossá alakított fejével elgáncsolni.

- MRRRRR - mondta Oszi és az utca végén rémülten felrebbentek a madarak, a szomszéd bólogató rénszarvasa meg felkapta a fejét. Oszi elérte azt a méretet, ami felett egy állat már nem macska, hanem kisebb oroszlán. Esetleg nagyobb puma.



Oszi párszor még belebokszolt a lábamba, aztán elindult, megszagolta a “láncfűrészt”, majd fejest ugrott a zsákba, amibe a levágott növényeket, így a mentát is tettem. Az biztos zamatosabb volt.

Elgondolkodva néztem a csámcsogó zsákot.

-Oszi, ez jó? Nem lesz sok?

- Karácsony van! - felelte Oszi és csak zabált tovább boldogan.

Karácsonyi hangulat

23-án láttam meg a plakátot. Egy villanyoszlopra felragasztott cetli volt és a szerzője egy talált gyűrű gazdáját kereste.

A plakát többet ért a legjobb és legcsöpögősebb karácsonyi filmnél is.


24-én délután a fenyőt szereltem össze. Műfenyő, de olyan, mint egy igazi fenyőfa: úgyanúgy hullajtja a leveleit.



Kinn tombolt a hóvihar, a madarak csivitelve bunyóztak az etetőben és csapatostul jöttek a szomszédok süteményekkel.

Végül 12 házba vittünk sütit az utcában és 12 szomszédtól kaptunk valami apróságot. A viharra ügyet sem vetve a szomszédok elárasztották az utcát és kis kosárkákból mindenkinek vittek valami finomságot.



Mindenki gondolt a másikra.

Tényleg karácsony volt.

Biznisz

Kaptam egy kupont az Amazon Localtól.

Tíz dollárért vehetek egy tíz dolláros Starbucks kupont.

Még jó, hogy lehet kapni.

Online ajándékozás I - Spanyolország

Először a magyarországi ajándékozós bejegyzést szerettem volna megírni, de rájöttem, a megajándékozottak elolvashatják és mégse jó ötlet az online sajtóból értesülni az ajándékról.

Spanyol barátaim ritkán olvassák ribizlifozeléket. Bonyolult szófordulataimhoz nem elég a szókincsük és a Google translate pedig sótlanná teszi a ribizlifozeleket.

Nem bonyolítottam túl a dolgot, a legtöbben valami apróságot kaptak, amit innen postáztam. B és V azonban könyvet kapott. Mivel nem bonyolítom túl a dolgokat, mindketten az Utazás a koponyám körül-t kapják. Eredetileg angolul szerettem volna ezt elküldeni nekik, de aztán észrevettem, hogy a könyvnek van új spanyol fordítása.




Amit nem lehet beszerezni az Amazonon.

Viszont a spanyol Casa del Libro oldalán igen.

Regisztráltam. Azóta is ha valaki szidja nekem a online magyar kereskedelmet, csak legyintek fölényesen és mosolygok, de az emlékek hatására időnként még elkap egy-egy sírógörcs.

A regisztráció egyszerű.
Az oldal áttekinthető.
Ajándékot viszont nem lehet küldeni. Azaz lehet, de nincs olyan opció, hogy a kiszállítási név eltérjen a regisztrációs névtől. Minden egyes ajándékvásárláskor át kell írni a nevemet. Valljuk be, az önidentitásnak ez nem tesz jót.

De ezzel lehet élni, a Bookline ugyanezt csinálja. Valamiért ezek a könyvescégek nem hiszik el, hogy valaki ajándékba küldene könyvet.

Ezért nem is tudtam egyszerre megvenni a két Utazást.

Az első vásárlás zökkenőmentes volt.
Kiválasztottam a kétnapos kiszállítást.
Aktiváltam az 5 Eurós kupont.
Beírtam a bankkártyaadatokat.
Megnéztem a kiszállítást.
December 24.

December 16 volt.
December 16-tól 24-ig az én dimenziómban nem két nap telik el.
Próbáltam kiszámolni, hogy jön ebből ki a két nap. Jó, hétvége nem számít, mert akkor nem dolgoznak. Mondjuk péntek se, mert akkor meg normális spanyol bulizik és nem dolgozik. Hétfő se, mert akkor az ember kipiheni a hétvégét. De az akkor is öt nap. Mondjuk egy nap sztrájkolnak. És még mindig marad négy nap.
Legyintettem, vártam egy órát és rendeltem tovább.

Átírtam nevem, címem. Úgy váltogatom az identitást, mint politikus a nézeteit.


Kiválasztottam a kétnapos kiszállítást.
Aktiváltam az 5 Eurós kupont.
Levont 96 centet. 96-ot.

Aktiváltam még egyszer. Semmi.
Legalább a bank nem fog nyafogni a két egyforma és ugyanonnan érkező terhelés miatt .
Beírtam a bankkártyaadatokat.
Megnéztem a kiszállítást.
December 24.

Másnap visszanéztem.
Az egyik könyv elindult (még most is megy).
A másik nem csinált semmit.
A pénzt se vették le.

Írtam emilt, hogy mi van.

- Nincs raktáron, most rendeljük a kiadótól. Január elején várható.

Az elektronikus adatbázisok korában egy óra alatt csak frissülhetett volna a raktárkészlet. De nagy gond nincs, a Mikulás Spanyolországban január elején érkezik a Háromkirályok képében.

- Majd a Reyes hozza az ajándékot - legyintettem.
- Mikor? - kérdezték tőlem.
- Mañana.

Listázunk

(Megjegyzés: a fotókon immár az aktuális süteményfotók szerepelnek.)



Karácsonyi ajándékokat sütögetünk a szomszédoknak. (Remélem, egyikük se olvassa Ribizlifozeleket, mert oda a meglepetés.) Lesz mézes, zserbó, fehér és fekete kókuszos tekercs, keksz tekercs, diós patkó és puszedli.



A süteményekhez a jókivánságok mellé apróbetűs listát is csatolunk, hogy melyikben van veszélyes anyag, például dió, egyes vallásokban opcionálisan tiltott szubszancia, például kávé és mely sütemények nem vegetáriánusok.



Így - remélhetőleg - senki se kerül pokolra az ajándékaink miatt.

Allergy Advice Bumper Sticker by ribizlifozelek
Design your own custom bumper sticker at Zazzle.

Hogyan nem vettem bluetooth villanykörtét?

Megjegyzés: a fényképek nem a helyszínen készültek.

A fotelből vezérelhető kékfogú villanykörte évek óta rajta van azoknak a holmiknak a listáján, amiket szeretnék, nagyjából az űrsikló és a tengeralattjáró között. Szóval, nem törtem össze érte magam.

A ház megvételével aztán belefutottunk egy “súlyos” problémába. Többször előfordult, hogy amikor elmentünk otthonról világos volt és amikor megjöttünk, sötét. Hülye fejjel meg elfelejtettem előre felkapcsolni a villanyt a bejáratnál.

Került oda egy mozgásérzékelő irányfény, de azért az nem barátságos, hivogató valami, főleg, amíg be nem kapcsol. Le lehetne a mostani lámpát cserélni egy mozgásérzékelő lámpára, de az nem mutatna jól a verandán.

Ezzel a problémával is együtt lehet élni, úgyhogy a dolog nem is volt rajta a sűrgős tennivalók listáján mindaddig, amíg nem olvastam valamikor augusztusban a bluetooth villanykörtéről.

A bluetooth villanykörtét a telefonról lehet fel és le kapcsolni. Érkezünk haza, telefon elő, bluetooth bekapcsol, villanykörte felkapcsol, s lőn világosság.

Tudom, szibarita dolog, na.

Megnéztem a Bluetooth Bulb oldalát. Ott olyan égőket kínáltak, aminek még a színét is lehet a telefonról állítani. Elképzeltem, ahogy a ledes lámpa csatlakozik a karácsonyi fényekhez és szinorgiába borítja a teraszt.

Ez kell nekem! - kiáltottam fel és megnéztem, mennyi egy égő. 29 dollárért már lehetett is venni egyet. 164 pénzért már öt darabos csomagot adnak, amiben különféle méretű körték vannak.

- Hm - morfondíroztam - hm, a kényelemért fizetni kell, hm...

Aztán megnéztem a kiszállítási költséget. Elpuhult szibarita vagyok, hozzászoktam az Amazon Prime ingyenes kiszállításához, az Alibris, a Target, Home Depot áraihoz, ahol bizonyos összeg felett ingyen kiviszik a holmit.

- HÚSZ DOLLÁR?

20-25 dollár a havi villanyszámlánk.
Azt hiszem, egyszerűbb lesz folyamatosan égetni az energiatakarékos égőt, nem lehet telefonról kapcsolni, nem fog fényorgonázni, de jóval olcsóbb és egyszerűbb.



A Bluetooth villanykörte weboldala itt.

Belváros - karácsonyi fények

Yoda a bőség zavarától szenvedett. Egyszerűen nem tudta, kinek a bokáját célozza meg. Lépni se lehetett a járdán a tömegtől, nemhogy harapni.



Ennyi embert még nappal se nagyon láttam Temple Square környékén, nemhogy ilyenkor. Pedig helyi viszonylatban már kezdett késő lenni, volt vagy hét óra is. Ennek ellenére a tömeg hömpölygött.



Mindenki a belvárosi díszkivilágítást jött megnézni. Mi is - kivéve Yodát, akit a belvárosi utcasarkok érdekeltek.



A főutca első szakasza kihalt volt, még hajléktalanok se jártak arra. Ahogy közeledtünk a City Creek-hez, egyre több és egyre elegánsabb ember bukkant fel az éjszakában. Ennek ellenére szinte minden kocsma és vendéglő zárva volt, csak a kirakatokban gyönyörködhettünk.

Volt miben.

Az ünnepi díszkivilágítás azt jelenti, hogy a főutca és a Templom tér fáit villamosították és a főutca utolsó, gyalogos szakaszára kihelyeztek pár szobrot és mécsest.



Az emberek nevetgéltek, forró italt (csokoládét) kortyolgattak és még két mozgóárus is volt, akiktől mindezt be lehetett szerezni.

Nyolc óra volt - ha pár napra is-, végre Karácsonykor megjelent az éjszakai élet Salt Lake Cityben.

Világvége - 2012 december 21

Jön a világvége. Sok-sok ember szerint december 21-én vége a világnak. A hívők különleges helyeken gyülekeznek, ami megvédi őket a kataklizmától, amit már a maják is megmondtak.

A világvége hívőkhöz lenne egy szerény kérésem.
Ha már úgyis vége mindennek, nem lesz több internet, nem lesz több adó, pénz és még parlamenti közvetítés sem, akkor szeretném, ha a világvége miatt feleslegessé váló pénzüket átutalnák nekem.

A világvége miatt nekik úgyse lesz rá szükségük, én meg majd megoldom valahogy. Kérem, a pénzt még december 21 előtt utalják a ribizlifozelekKUKACgmailPONTcom PayPal címre.

Előre is köszönöm és addig is jó aggódást!

Rejtély

Karácsonyi ajándékokat rendelek. Klikkelő ujjam szorgalmasan nyomogatja az egér szemét.

Egérszem nyomogatás közben tünt fel valami.

Az amerikai és angol oldalakon (főleg az Amazonon és Zazzlén) senkit se érdekel a telefonszámom. Az Amazonon ha akarom megadhatom, de nem kötelező.

Ezzel szemben Magyarországon a lekvárfőző manufaktúrán kezdve a bookline-on át a csokoládégyárakig mindenki a telefonszámomat akarja. Van, amelyik kettőt is, vonalasat és vonaltalant. Ennélkül nem lehet rendelni.

Csak tudnám, miért.

A csomag

- Szétcincálom! Szétcincálom! - terelgette Yoda a UPS embert, aki rémülten botladozott a hatalmas csomag és a stressz súlya alatt.

Az se nyugtatta meg, hogy Yoda csattogó fogai és közte volt egy kerítés.

Átadta a hatalmas dobozt és iszkolt teherautója menedékébe.

Ránéztem a dobozra és megállt bennem a keringés:
- Várjon! - kiáltottam az ember után.
- Ez nem az én csomagom!

A dobozka az elôzô lakó gyerekének jött. Másfél éve lakunk itt, de még jönnek a levelek és a dobozok.

- Kell az új cím?
- Küldött mártovább mást?
- Igen.
- Akkor nem.

Elégedetten adtam át adobozt. A gyereknek meglesz a cucca karácsonyra. Elég büntetés neki, hogy Master Leónak hívják.

Kerekesszék Amerikában

- Már nem kell kerekesszék! - újságolta Sz - Minden rendben!

- Visszaadod a szekeret? - kérdeztem.

- Már visszaadtam. Még a mozgáskorlátozott igazolványt kell elintézni.

Bonyolult? - arra számítottam, hogy be kell vigye a mozgáskorlátozott kártyát a Hatósághoz, ahol egy erre rendszeresített szerkezettel az igazolványt atomjaira bontják és a hulladékot ólomkonténerben lesüllyesztik a Grand Canyon mélyébe.

Nem. Felhívtam a DMV-t, azt mondták, ne használjam és ha akarom, daráljam le.

Ledarálod?

- Dehogy, elteszem emlékbe.

A szomszéd lajtorjája

Megjegyzés: a fotó nem a helyszínen készült.


- Ribizli, segítenél egy kicsit?

Egy ribizli ahol tud, segít, főleg, ha jószomszédokról van szó, akik szintén segítettek.

- Persze! Mit tegyek?

- Fel kéne állítani egy létrát. És tartani egy kicsit.

Létrát jobb tartani, mint gyertyát, gondoltam és felvettem kockás ingemet és mentem.


Amikor megláttam a létrát, már késő volt meggondolni magam. Még gondoltam rá, hogy “a vallásom tiltja a nyilvános érintkezést létrákkal” felkiáltással visszavonulok, de aztán győzött a kalandvágy.

Látni, együnkünk sem létrán született. Nekem akkor tériszonyom van, ha lenézek a járdaszegélyről, szédülök. A szomszédnak nincs tériszonya, de ő létrát utoljára akkor látott, amikor az óvodában ilyesmit kellett rajzolni.

A létra úgy öt méter hosszú volt és egyágú. Hosszát közel duplájára lehetett növelni a belsejének kihúzásával.

A létraálmoskönyv szerint az ilyen létrákat lábukkal neki kell fektetni a falnak, az ellenkező oldalról pedig el kell indulni a fal fele és közben emelni kell a létrát. A végén a létra párhuzamos lesz a fallal. Akkor az alját fel kell emelni és eltávolítani a faltól.

Az volt a baj, hogy a megfelelő helyen nem volt öt méter letenni a létrát. Ilyenkor a megoldás, hogy az ember bérel mexikóit vagy felhívja a szomszédot.

- Ha felállítanánk a másik falnál és átvinnénk?
- Akkor előbb le kéne vágni a villanydrótot - mondta a racionális Ribizli.

- Van másik létra a garázsban! - mondta a szomszéd.
Igazából nem garázs volt, hanem raktár, autóból még egy Matchbox se fért volna bele. Létrából viszont volt egy tucat.

- Ezek rövidek - mérte fel a terepet a racionális Ribizli.
- Akkor emeljük fel a nagyot!


Felemeltük. Én tartottam, a szomszéd, A emelte a létrát. Emelte, emelte, emelte, amíg a létra majdnem merőleges nem lett. Ott álltunk a Föld középpontjába döfött létrával és ekkor összenéztünk: És most?

- Odaviszem a falhoz - mondta a szomszéd és dönteni kezde a létrát a fal fele. Eddig mindig irigyeltem őket, hogy milyen nagy szép házuk van. Hát, nem volt elég nagy. A létra pár centivel elvétette a ház sarkát, pár milliméterrel kikerült egy villanydrótot, majd megcsókolta az anyaföldet.

(Mivel A-n nem volt kesztyû, a létra meg fémbôl volt, majdnem rövidebb lett a történet, de így folyt köv.)

1500

- 1500 - mondta a kárbecslő és először azt hittem, a pontos időt mondja valamilyen szakzsargonban.

- Az első Amerikában vett autóért nem fizettünk ennyit - gondolták a döbbent Ribizlik.

Aztán megnéztük a kárbecskést és mindent megértettünk: az egységes kép megőrzése - és a szervíz anyagi helyzetének javítása - érdekében autónk sérült oldala teljesen megújult volna, még az ép elemeket is újra kívánták festeni. Ehhez persze mindent le kellett szedni. Három-négy napi munkáért nem is tünt soknak az 1500.

Ha nem vállalja a felelősséget, akkor megbeszéljük - beszélték meg a Ribizlik, elvégre az 1500-ból nekünk csak az önrészt kéne fizetünk, majd egy nedves törölköző segítségével elvégeztek egy kozmetikai beavatkozást, amivel leszedték a Jeep festékét. Ha valaki nem tudja, mit keressen, már nem is látta a horpadásokat.


- Volt valaki magával az autóban a balesetkor? - kérdezte a másik fél biztosítója a telefonba.
- A kutyám.
- Remélem jól van.
- Igen.

Sajnos Yoda akkor nem az eseményekre figyelt, így nem vállalta a tanuskodást. Ennek ellenére Nyuszifül elismerte, hogy ő a hibás. Azaz az önrészt se kell fedezni.

- Akkor vigyük a szervízbe?
- Vigyük.

És vittük.

A szervízben megnyugtattak, hogy az 1500 alsó hangon értendő, de innentől kezdve mindent ők intéznek a biztosítóval, mi ne aggódjunk, most ők elviszik az autót, mi beülünk a biztosító bérautójába és ők majd szerelgetnek négy-öt napot. Ha felmegy az ár szólnak, de azt is a biztosító intézi.

Nem aggódtunk.
Valami azt súgja, a szervíz sem fog rosszul járni.

Találkozás Nyuszifüllel

A csattanás kicsi volt. Sokkal nagyobbat szokott csattanni egy terepjáró egy személyautón.
- Valószínűleg egy kisebb horzsolás - gondoltam, amikor a Jeep kicsit átkozmetikázta az autó oldalát.

- Megegyem? - kérdezte Yoda.
- Ne. Nincs értelme. Inkább várj meg.

Amikor kiszállás közben láttam, hogy mennyire elszörnyed a Jeepből kiszálló koreai lány, aki nyuszifüles telefont lóbált, kicsit megijedtem. “Ennyire nem lehetek ronda” - gondoltam.

- Bocsánat, nem láttam...
- Jónapot - mosolyogtam - Jól van?
- Jónapot, jól. És Ön?
- Én is.




Szóval, lehetett volna szebb is, de csak kozmetikai volt. Karcolások az autó oldalán, mintha egy kardfogú tigris csócsálta volna az oldalát. A Jeepen nem nagyon lehetett sérülést látni, talán ha a fizikusoktól elkértem volna egy atommikroszkópot, akkor megtaláltam volna benne az autóban okozott kárt.

A szocializáció után antiszocializálódtunk: telefonáltunk. Észrevettem, hogy a nô iPhone-tokjának nemcsak fülei vannak, hanem pici pamacsos farka is.

Ha ilyenem lenne, lehet, én is elefedkeznék arról, hogy kitolatáskor és kanyarodáskor az autó orra kisöpör és átlóghat a szomszéd parkolóhelyébe.

- Kihívtam a rendőrséget - mondta a lány a nyuszis telefonnal. Kicseréltük a papírjainkat. 34 éves volt. Ettől még jobban megrázott a nyuszis telefon.

Az nem volt világos, hogy ehhez a koccanáshoz miért kellett rendőrt hívni, de ártani nem ártott. Lehet, megijedt Yodától.

A rendőr jött. Akkurátusan leparkolt, hogy egyikünk se menekülhessen el, majd begyűjtötte az iratokat és mindent beírt a fedélzeti számítógépbe.

Nyuszifülnél nem volt jogosítvány, de az egyetemi rendôr belépett a központi rendszerbe és leellenôrizte.

Egy pink rózsaszín kamerával megörökítette a tényállást.

Szépen leírtuk az eseményeket a rendôr formanyomtatványára. Ezt a rendôr beírta a számítógépébe. Aztán kinyomtatta. Kaptunk 1-1 példányt. .

Negyven perc alatt végeztünk. Már csak a biztosítókkal kellett egyezkedni. Tudtuk, az tovább fog 40 percnél tartani.

A rendôr elköszönt. Nyuszifül megrezegtette telefonfüleit.
Yoda felsóhajtott:
- Akkor most már sétálhatunk?

Telefonszerelô

Elvittem Ribizlifozelekek hölgytagjának az iPhone-ját az Almához javítani. Néha nem lehetett hallani a hangját telefonálás közben. Valószínûnek tünt, hogy ez egy hálózati hiba, de jobb volt megnézetni.

- Nem hallja, amit a felesége mond?
- Nem.
- Ezért a szolgáltatásért magának kéne fizetnie.

A polgármester vétke

Hét hónapja bánom vétkemet. Elmondtam családomnak és vallási elöljáróimnak.
Vétkeztem. Mindenkinek kérem a bocsánatát és továbbra is szeretném a közösséget polgármesterként szolgálni.

Nagyjából ezt mondta Dennis Fife, egy utahi város, Brigham City polgármestere.

A polgármester 67 éves, 21 évet húzott le a légierőnél, 16-ot az ATK-nál, kémiából doktorált, szerzett egy mastert üzleti gazdaságtanból és egy jogi végzettséget is bezsebelt. (Mégsem volt elég okos: lebukott.)

A kisvároson végigsöpört a felháborodás. A polgármester, amikor (mormon) püspökként szolgált, lelki vezetője lett egy nőnek, akivel testi kapcsolatba került (nem kezet fogtak).

Fifét kitagadta a mormon egyház. Több tanácsos a polgármester lemondatásáról beszélt. A polgármester maradni akart. Ezért is írta meg a levelet, amit aztán megküldött a település összes lakójának, gondolom a feleségének, hat felnőtt gyerekének és talán tizennyolc unokájának is.

A polgármester most várja, hogy szavazók döntsenek sorsáról.


Ez a történet Fifére, szeretőre és a Fife feleségére tartozik. Megértem, hogy az egyház szeret bekukucskálni a hívek hálószobájába. Emberinek tartom, hogy a falusiak lelkesen csámcsognak a pletykákon.

Csak azt nem értem, mindennek mi köze ahhoz, hogy Fife milyen polgármester?



Bővebben:
- Brigham City mayor discloses affair in letter to residents, Salt Lake Tribune, 2012 december 3.
- Brigham City mayor is determined to keep job, Salt Lake Tribune, 2012 december 5.

Trader Joe's Utahban

Azt hiszem, az utolsó helyre szuszakoltam be az autót a parkolóban. Pár centi maradt az egyik oldalon, pár a másikon.

Kerestem egy bevásárlókocsit és beléptem az őrületbe.



Salt Lake City első Trader Joe-ját szabályosan kifosztották. Üres polcok és megfogyatkozott árukészletek fogadtak, meg szinte fogyasztási lázban tobzódó tömeg, amelyik lelkesen vett mindent, ami Joe.



Volt, aki az évente egyszer megjelenő töltött kekszre csapott le, más a zöldségeket fosztaggatta. Az egész úgy nézett ki, mint egy szovjet bolt a hiánygazdaság idejéből, ahova véletlenül nyugati árut vittek.



Az emberek úgy vásároltak, mintha nem lenne holnap, mintha másnap bezárna a Trader Joe. Már első nap rekordot döntöttek - pedig itt Utahban nem is árulhatnak alkoholt. Még így is a legforgalmasabb nyitás volt a cég történetében. Úgy látszik, a utahiak szeretik a különleges és elérhetú áru termékeket.

- Hoztál nekem szárított csirkemellet? - kérdezte Yoda.
- Nem, de legközelebb kapsz.
- Azért.