Bauhaus New Englandben

- Jobbra - mondta a GPS. Nem láttam semmit, csak egy hófalat. Indiana Jones ilyenkor belelép a semmibe és továbbmegy az álcázott hídon. Én nem vagyok Indiana Jones és a hófalban levő láthatatlan út helyett egyenesen továbbmentem, közben vártam, hogy a GPS szemrehányó hangon rámszóljon:

- Recalculating.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a kanyart kiegyenesítő sofőr által halott utolsó emberi hang is a GPS-ből jön, amint a ketyere még egyszer megpróbálja kiszámítani az új útvonalat. A szakadékba zuhanó, sikító gépkocsivezető a becsapódás előtt még egyszer hallja a kütyü szemrehányó megjegyzését:

- Recalculating.

Nem fordultunk meg: a keskeny út klasszikus újangliai tájon vitt keresztül. Tavacskák, erdőcskék, házacskák. A mesebeli, kanyargó vidéki út szélén valami tájidegent pillantottam meg.

Olyan volt, mint amikor a homokdűne mögül a Szaharában kikanyarodik egy rénszarvasok vontatta szán.



Egyből tudtam, mi ez.
A ház fényképe benne van egy csomó, a modern építészettel foglalkozó albumban, de több építészeti dokumentumfilmben is szerepelt.

Amikor 1937-ben Németországban romlani kezdett a levegő, a Bauhaus alapítója, Walter Gropius Massachusettsbe költözött és a Harvardon kezdett tanítani.

Az építész maga tervezte házát, amivel úttörő módon forradalmasította az amerikai építészetet (bla-bla-bla). Bevezette a funkcionalizmust, az egyszerűséget, stb, stb, stb és később a Kennedy Szövetségi Épület felépítésével tevékeny rész vállalt Boston történelmi belvárosának tönkretételében.



Ez az 1938-ban épült ház tetszett. Szép volt, jól nézett ki - igaz, a legtöbb helybeliről leperegtek a Bauhaus értékei és továbbra is olyasféle házakat építtet, mint amiket ősei emeltek az elmúlt négyszáz évben. (Természetesen nem a kínai bevándorlókra gondolok.)

A Gropius-ház valóban nagyon funkcionális volt, bár én a nem merném rendszeresen használni a külső vas csigalépcsőt a farkasordító massachusettsi telek idején. A lépcső olyan jeges volt, hogy műkorcsolya-bajnokságot lehetett volna rendezni. Szerintem az óvatlan felhasználók rendeztek is, csak korcsolyát nem húztak hozzá.



Mi körbejártuk, Yoda körbepisilte a házat. Ez alapján nem tudtam eldönteni, ő szereti-e a Bauhaust.

Épp senki sem volt ott, akitől kérdezni lehetett volna (vagy kifizetni a fejenként tíz dolláros belépőt), így nem tudtam meg, hogy a funkcionalitás Chimborazójaként emlegetett épületből az építész tudatosan hagyta ki a garázst és építette fel nyolcvan méterrel arrébb, vagy direkt, esetleg a jelenlegi állapot egy későbbi átépítés eredménye-e.