2012. október 3., szerda
Mozgáskorlátozott-igazolvány Amerikában
- Tolószék - mondta a szomszéd, Sz.
- Tessék? - mondta a Ribizli.
- Négy hónapig tolószékben leszek - magyarázta Sz.
- Abban is alszol? - kérdezte az oktondi Ribizli.
- Nem.
- Akkor jó.
Sz bérelte a tolószéket. A biztosító állta az összeg nagyját, az összecsukható miniatűr szék Sz-nek havi nyolc dollárjába került.
- És lesz hozzá mozgáskorlátozott-igazolványom is!
Logikus volt. Ha valaki tolószékben kell üljön, annak kell mozgáskorlátozott igazolvány. Elvégre nem tud mozogni.
Ilyen igazolványból két féle van Utahban. Az egyik az állandó, a másik az ideiglenes. Az állandót állandóra adják, az ideiglenest egy bizonyos időre. (Ribizli profin tud magyarázni.)
- Milyen papírok kellenek hozzá? - kérdeztem és több orvosi bizottságot vizionáltam, amint Sz-t vizsgálgatják és egy forró vassal bökdösik, tud-e járni.
- Az orvostól kellett egy papír. Ez.
A papír egy formanyomtatvány volt, amit Sz aláírt, ezzel engedélyezte az orvosnak, hogy bizalmas részleteket megosszon másokkal Sz betegségéről. A bizalmas részlet egy X volt a megfelelő rovatnál: Segítség nélkül nem tud hatvan métert menni.
A papíron szerepelt Sz neve. Lakcíme és az X.
A papírt az orvos aláírta.
A papíron nem volt iktatási szám, pecsét, orvosi azonosítási szám vagy egyéb tanusítvány. Egy aláírás volt rajta és kész.
- Ezzel mit kell csinálni?
- Elmenni a DMV-be.
A DMV a Division of Motor Vehicles a mumus. Ott kell regisztrálni az autót (kamiont, hajót, stb), ott kell kifizetni a büntetéseket és ők adják ki a rendszámokat is.
- És?
- Semmi, bemész, adnak egy sorszámot és az ügyintéző ad egy papírt.
- Erre? Ennyi?
- Igen.
- Kelet-Európai vagyok. Nem hiszem el.
- Gyere el és kiváltjuk.
Elmentem Sz-szel. Azaz én mentem, ő gurult.
Bementünk.
- Van orvosi igazolása? - kérdezte az irányítóban ülő hölgy.
- Van.
Nyomtatott egy sorszámot.
Leültem. Sz magától is ezt tette.
Még a Kindlét se tudtam elővenni, amikor már hívták Sz számát.
Az ügyintéző elvette az orvosi levelet.
Megkérte Sz-t hogy betűzze le a saját nevét.
Ezt követően kinyomtatta a visszapillantótükörre akasztandó igazolványt.
Nem kért személyit, jogosítványt, dokumentet, aláírást, pecsétet.
- Ennyi? - kérdeztem döbbenten.
- Miért? Így is túl van ez bonyolítva - mondta Sz - postán is lehet intézni, de úgy tovább tart.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése