2009. november 19., csütörtök

Yoda reggelije


Breakfast
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda reggel (is) szeret aludni. Amikor csörög a vekker, a Mester mélyebbre fúrja magát a takarói és játékai közé. Pislog egyet: Minden rendben? És alszik tovább meleg fészkében.

Közben elkezdek reggelit csinálni. Főzök egy kávét, kenyeret vágok, zöldséget szeletelek, közben kikészítem a Mester reggelijét is.

Fél órával később minden kész. Leülünk az asztalhoz. Erre a zajra Yoda is felébred és mire elhelyezkedünk a széken, ő is ott ül az asztal mellett és izgatottan néz fel:

- Kész a reggeli?

Yoda

2009. november 18., szerda

Dorozsmai bicskás pecsenye


Potatoes with onions and sausage
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ezt a receptet kedvenc oldalamon, a Kifőzdén találtam.Azt nem tudom, hogy miért dorozsmai a pecsenye és arról sincs fogalmam, miért bicskás.

Viszont finom volt. Annak ellenére, hogy átszabtam a receptet.

Azért is választottam ki ezt a receptet, mert azt mondták, csináljak valami thai cuccot. Ez meg távolról egy thai dologra emlékeztetett. Nagyon távolról, de hát Thaiföld messze van.

Az étel annyiban hasonlított a Pad Thai-ra, hogy a különféle hozzávalókat egyenként kellett megsütni.
Tudom, nem komoly egyezés, de nekem elég volt.

Dorozsmai bicskás pecsenyét csináltam.

- vékonyra vágott sertéskaraj
- kolbász
- virsli
- burgonya (6 db)
- hagyma vörös (1 fej)
- egy hagyma (lila)
- fokhagyma (3 gerezd)
- só
- bors
- olaj
- zsír (opcionális)
- paprika
- zöldpaprika (kevés és csípős)

A krumplit megpucoltam, kockákra vágtam és olajon megsütöttem. Közben sóztam, borsoztam.

Negyedeltem a két hagymát. A kolbászt is a virslit kevés olajon megmelegítettem. Megszórtam paprikával és beletettem a két karika zöldpaprikát.
Rátettem a hagymákat és addig pároltam őket, amíg meg nem puhultak.

A vékony szelet husokat bekentem fokhagymával. Hagytam egy keveset állni, majd belehengergettem liszbe és kevés olajban kisütöttem.

Aztán megettük.

Dinner

A Leonidák


Sky
Originally uploaded by ribizlifozelek

Este volt és mi elindultunk fel a hegyekbe, hogy megnézzük a Leonidákat.

Olyan helyet kellett keresnünk, ahonnan a hegyek eltakarták a várost és a fényszennyezést. Ilyen helyet nem volt nehéz itt találni. Felmentunk az Emigraton Canyonba. Itt az első hágó tetején van egy parkoló, tökéletes kilátással a Little Dell-re. Most este minket nem ez a kilátás izgatott.

A meteorhullást szerettük volna megnézni a parkoló sötétjéből. A parkoló sötétjét azonban mások is használták: egy sötét autó parkolt egy nyugodt sarokban.
A másik oldalon egy rendőr parkolt, lámpák felkapcsolva, szájában sütemény, termoszában kávé és képernyőjén a flickr. Halálra ijesztettük, amikor megkérdeztük, lekapcsolná-e a lámpát, mert kioltja vele a csillagokat - és a meteorokat.

Nem olthatta le, neki őriznie kellett a semmit, de ajánlott egy jó kis helyet még feljebb.

Visszaültünk az autóba és továbbmentünk felfele. Kicsit havas volt már az út széle. Nem akartunk felmenni a legmagasabb hágóra. Magas volt, jeges, sötét és keskeny. Egy emlékoszlopnál félreálltunk egy tisztásra. Az emlékoszlopot valami fontos dolog emlékére állították valamikor, de a szöveg mára lekopott a monolitról.

Néztük a csillagos eget. Két hegyvonulattal arrébbről is látszottak a város fényei és kitakarták az ég nagy részét. Így is megszámlálhatatlanul sok csillagot láttunk. Hunyorogtak, nevettek. Műholdak bujócskáztak köztük, repülők suhantak fenn és egyszercsak hullani kezdtek a csillagok, egymás után, sokan.

Gyönyörű csillaghullás volt.
Kívánunk párat, majd visszaültünk Yoda mellé és hazamentünk.

A városból már nem látszottak a csillagok.

2009. november 17., kedd

Kulturális örökség


Boston
Originally uploaded by ribizlifozelek

A magyar ember az elmúlt ötszáz évben megtanulta, hogy a Hivatallal nem érdemes packázni. A Hivatal, a Bürokrácia nem azért van. A Bürokrácia és a Hivatal azért van, hogy packázzon az emberrel (szakszóval állampolgárral).

Megtanultuk, hogy lapítani kell. Hogy nem szabad visszaszólni. Hogy esélyünk sincs. Ezt jól megtanultuk a Habsburgoktól, Horthytól, a kommenistáktól és a mai elittől is. A tudás beleivódott a génjeinkbe.

Ki kellett állítanom egy számlát. Nem volt nagy összeg, Magyarországról ritkán vesznek tőlem fényképet, bár néha előfordul. A számla kiállítódott és elindult a véletlenre (postára) bízva célja fele.

Megérkezett.

A cég pedig küldött egy udvarias levelet, hogy köszönik, megkapták, de sajnos nem jó, mert nem írtam alá.

Egy nagyon nyomós okom volt arra, hogy ne írjam alá: nem volt rajta olyan rovat, ahol alá lehetett volna írni. Kafka óta tudom, a Hivatal nem logikai gondolkodásáról híres. De ha nincs aláírás rovat, akkor nem kell aláírni, gondoltam.
Aztán elmeséltem a dolgot egyik legjobb barátomnak, aki egykor az APEH sorait erősítette. Az átlagpolgár nem is tudja, mi mindent köszönhet neki.

Mire barátom megjegyezte, hogy a számlákat szerinte már nem kell aláírni.
Megnéztem.
Beléptünk az EU-ba 2004-ben. Az EU meg végre meg merte mondani, hogy a számla aláírása az hasonló dolog a kőbaltával felszerelt hadsereghez. Ettől kezdve pedig nem kell a számlát aláírni. (Áfatörvény 35. § és Pp. 196. §)

Azaz:
http://www.apeh.hu/adoinfo/afa/afa_elveszett.html

és

http://www.apeh.hu/archiv/adoinfo/afa/szamla040501.html?query=sz%C3%A1mla%20al%C3%A1%C3%ADr%C3%A1s

Ezt el is küldtem a cégnek.
Válaszoltak nagyon kedvesen, udvariasan. Elnézést kértek. Mondták, igazam van, de már visszaküldték a számlát. Legyek szíves kiállítani egy másikat és elküldeni nekik.
Aláírva.

2009. november 16., hétfő

Kulturális különbségek - A Nép Barátja


El Amigo del Pueblo
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Nép Barátját Arturo Romónak hívják. Ő nagyon szereti a népet és lehet, a nép is szereti Arturót.

Arturo nem egy emberbarát milliomos, akinek adományaiból afrikai falvak élnek. Arturo egy autókereskedő.

Azt hiszem, Magyarországon egy nepper sem hírdetné úgy magát, hogy ő a nép barátja. Hacsak nem akarná, hogy a kuncsaftok a nevetéstől ne tudjanak bemenni üzletébe.

Arturo különben a Utah egyik legnagyobb autókereskedőjének dolgozik a hispán szekcióban.

Lehet, ő valóban a nép barátja, hiszen a kiírás szerint a rossz hiteltörténet, a csődeljárás vagy a pénzhiány nem akadály, csak vegyék meg azt az autót és vigyék, a végrehajtó majd gondoskodik a többiről.

Átsétáltunk Yodával a bolt amerikai (angol) oldalára - ott senki se volt a nép barátja. Csődeljárásról se volt szó vagy rossz hiteltörténetről. Csak annyit írtak ki Nagy árengedmény!

2009. november 15., vasárnap

Az indiai szakácskönyv


Classic Indian Cooking
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tamáskodva kezdtem el használni az indiai szakácskönyvet. Féltem, hogy vagy hozzávaló nem lesz, vagy az étel lesz annyira egzotikus, hogy önmagában a recept elolvasása is egy bollywoodi akciófilm témája lehetne.

Julie Sahni könyve nem ilyen. Amikor elkezdtem olvasni a Classic Indian Cooking-ot, úgy éreztem, a Joy of Cooking amerikaiaknak készített, indiai változatát olvasom.

És tényleg. A könyv mindent elmagyaráz. Milyen fűszer mire való, miből mit lehet csinálni és miként kell különféle indiai kenyeket készíteni akkor, amikor valaki nem akarja bolti kenyérrel beszennyezni a száját.

Julie Sahni könyve egy valamiben különbözik a Joy-tól. Julie nem Irma. Nem egy nehéz anyagi helyzetbe került nő, aki megírta receptjeit. Julie Sahni profi szakács. Két indiai éttermet is vezetett, mielőtt megírta volna a könyvét. Emellett 1973 óta főzőiskolát vezet azoknak az amerikaiaknak, akik indiaiul akarnak főzni.

Julienek van egy másik, a szememben nagyon vonzó cége is. Az iroda gasztoturizmussal foglalkozik: tizenötnapos utakat szervez Indiába, ahol az utazók luxusszállodákban laknak és végigeszik az indiai konyhát. Szemináriumokon vesznek részt, alapanyagokat próbálnak ki és megpróbálják megérteni az indiai konyhát.

Jó könyv ez. Nem véletlenül van túl a 42. kiadáson. Többször mondtam, akármit csinálok, ha indiait kell főznöm, akkor abból előbb utóbb pörkölt lesz. Ez a szakácsköny segített rajtam. Amikor használom, akkor nem pörkölt lesz az ételből, hanem gulyás.


2009. november 13., péntek

Délelőtti kudarcélmény


Yoda and the Macs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délelőtt szóltak a szüleim, hogy megpróbálták összedugni a laptoppal a kamerát és nem műkődött. Megpróbálom-e installálni Salt Lake Cityből a budapesti camerát?

Megpróbáltam.

Nem tudtam, mire vállalkozom.

A laptopról tudni kell, hogy egy öt- vagy hat éves modell, Windows XP fut rajta. Fujitsu és kevesebb, mint egy kiló. A maga korában tökéletes és könnyű gép volt. Idővel kicsit lelassult, aztán valahog lecibáltam róla a Mcafee antivirust és NOD32-t telepítettem rá, megint megy.
A kamera szintén pár éve valami. Telepítő CD-je elveszett valahol.


Első kören az egyszerűbb dolgokkal próbálkoztam: telepítsen a Windows. Nem telepített.

Megkerestem a drivert. Csak pár obskurus oldalon fordult elő. Némelyiken a felugró reklámok olyasmiket mutattak, ami csak két emberre tartozik, esetleg egy emberre és egy állatra. A progamozók meg külön élvezetet találhattak abban, hogy a programot STD-nek nevezzél el (szexuális úton terjedő betegség).

Végül meglett a driver. Ezt istallálni kellett - a kitömörítés után. Ez is sikerült, viszont ekkor közeledett az ebédidő, feltettem az olajat melegedni, majd megpróbáltuk a Windowssal feltetetni a kamerát, de nem volt rá hajlandó.

Kiöntöttem kromfekete olajat és megállapítottam, több telepítővarázsló és vezérlőpult opció után se jutttunk sehova kipróbáltunk eredmény nélkül. Mire elégett az olaj, tudtam, a megoldás máshol van.

A sokadik újraindításnál aztán hirtelen műjköni kezdett.

Boldog voltam. Délutn 3 óra múl.t.