Picur sétája

- Azért jöttél, hogy elvigyél sétálni.

Nem kérdés volt. Kijelentés. Picur biztos volt a dolgában.

- Persze. Vezess.

Picurnak ilyesmit nem kell kétszer mondani, az az igazság, hogy egyszer se. Mentünk, hegyen, völgyön, ösvényen.

-
Szia Picur! - köszöntek a járókelők és Picur mellett végre valakinek éreztem magam.

Én voltam az, aki Picurral Sétált. Miután köszöntünk mindenkinek, akinek köszönni kellett, megugattunk mindenkit, akit meg kellett ugatni, Picur elégedetten hazafele vette az irányt.

Aztán leült az autó mellé és azt mondta:

- Ugye kocsikázuk is?