A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Picur. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Picur. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 25., péntek

Picur és a kánikula

 Picur


- Séta! séta! Séta! - csaholta Picur boldogan. A nagy örömben hanyattdobni is elfelejtette magát.
- Picur, menjünk sétálni?
- Séta! Séta! Séta! - örvendezett ôpicursága.

Kiléptünk a kertbôl a tûzô napra.

Picur farkincája lekonyult.

- Meleg van - mondta, mire elértünk a sarokra.

- Menjünk haza - tette hozzá.

Hazamentünk. Mire beléptünk a kertbe, Picur ismét boldog volt.

- Falatka! Falatka! Falatka! - kiáltotta.

2012. augusztus 11., szombat

Séta rendelve


Picur

Szemerkélt az eső. Yodához hasonlóan Picur se mazochista, amikor megérkeztem, egyből leugatta a fejem, hogy hol maradtam és egyáltalán, miért nem engedem be a garázsba.

- Felhős az ég, ilyenkor garázsban kell lenni - mondta méltatlankodva a szokásos fül-, has, hónaaljvakarás után.

- Akkor nem akarsz jönni sétálni? - kérdeztem esőkabátomat igazgatva.

- Séta? - lökték ki Picurt rejtélyes rugók fedezékéből. Kétszer körbeszaladt és éles hangon vakkantott.

- Séta! Séta! - aztán már ült is a kapunál.

A séta után lassan mennem kellett, de még meg akartam lepni Picurt:

- Nem akarsz autózni?

- Autózni? - Picur csillogó szemekkel vakkantott párat és kétszer körbeszaladta az autót, majd beült hátra és nem mozdult helyéről, csak nézte a világot.

Boldog volt.

2012. július 28., szombat

Picur sétája

Picur

- Azért jöttél, hogy elvigyél sétálni.

Nem kérdés volt. Kijelentés. Picur biztos volt a dolgában.

- Persze. Vezess.

Picurnak ilyesmit nem kell kétszer mondani, az az igazság, hogy egyszer se. Mentünk, hegyen, völgyön, ösvényen.

-
Szia Picur! - köszöntek a járókelők és Picur mellett végre valakinek éreztem magam.

Én voltam az, aki Picurral Sétált. Miután köszöntünk mindenkinek, akinek köszönni kellett, megugattunk mindenkit, akit meg kellett ugatni, Picur elégedetten hazafele vette az irányt.

Aztán leült az autó mellé és azt mondta:

- Ugye kocsikázuk is?

2011. július 31., vasárnap

Picúr kirándul

Trail

- Vau.

Olvastam tovább.

- Vau.

Tovább olvastam. Anthony Bourdain jól ír. A Kitchen Confidential pedig remek olvasmány.



- Vau.

Nyugodt és egyben sürgető, kérő vau volt. Nem "itt a postás, együnk bicajt" tipusú riadó, hanem figyelemfelhívó.

- Vau.

Kávé megvolt. Reggeli megvolt. Rövid séta megvolt. Mi lehet ez?

- Vau.

Becsuktam a Kindlét és megnéztem Picúrt.

- Vau - farkcsóválás majd újabb vaú.

- Mi van Picúr?

- Vau.

- Menjünk sétálni megint?

- Vau. Vau.

Vasárnap van - kaptam észbe. Ilyenkor Picúr kirándul.

- De pórázon jössz. A végén még megeszel egy vaddisznót vagy kipucolsz egy kukát.

- Vau.

- De nem tudom, merre menjünk - Picúr azonban vitt. A falu pillanatok alatt eltünt a távolban Gyümölcsösökben, elhagyott gyümölcsösökben, kaszálók, rétek között jártunk. Picúr láthatatlan ösvények felismerhetetlen elágazásai között választott rutinosan. Már nem sok fogalmam volt róla, merre járunk, amikor hirtelen hazaértünk. Picur boldogan berohant a kertbe, leült és azt mondta:

- Vau.

Picur

2011. július 30., szombat

Picúr segít

Picur

- Tessék, itt a reggeli kávéd.
- Nem jó.
- Tessék?
- Nem itt kell meginnom, hanem, itt, itt, itt - Picúr oda-vissza rohant a szerinte megfelelő hely és az általam jónak ítélt hely között.

- Ide! Ide!

Mit tehettem, odatettem.

Természetesen Picur reggeli kávéja nem kávé, hanem langyos, picit vizezett tej.

- Cukor nincs benne? - nézett rám felháborodva mind a négy lábáról Picur.

- Azonnal...

2011. július 28., csütörtök

Kutyasitting - Picur és a szemét

Yoda and Picur

- Mi van benne? - Picur érzékeny orrocskája ráközelített a
szemetesre.
- Szemét.
- Hova viszed azt a zsákot? - Picur álmosan nézett. Esôfelhôk
lógatták lábukat a völgy fölé és siratták a nyarat.
- A bejárat elé. Az utcára. Jön ma a szemetes - küszködtem a
zsák csomójával.
- De onnan elvihetik.
- Ez a dolog lényege.
- Biztos? Jo szaga van.
- Biztos.
- Legalább hadd vâlogassam ki belôle az értékes dolgokat - a pici
orr benyomakodott a zsákba.
- Csomót kötök az orrodra.
- Na jó. De akkor menjünk sétálni.

Mentünk.

Picur, a polgár

Picur

Pár napig újmagyarul mondva kutyasittelünk és Picur napjait igyekszünk vidámabbá tenni.

Picur nem annyira picur. Méretileg nem egy dobberbam és valószínűleg pedigréje sem kifogástalan, az utolsó nemes ős még Géza fejedelem alatt áshatta ki a pockokat a szántásból - már ha szántott itt akkoriban valaki. Picur családfáján azóta balkézről érkező ősök sorakoznak - de őt ez nem zavarja. Picur egy öntudatos polgár, a szó klasszikus értelmbében (és nem újmagyarul). Picur tudja, neki vannak jogai, amik kötelességekkel párosulnak. Picur hisz a jogállamban és harcosan védi az életét irányító törvényeket.

- A szabály az szabály - mondja és akkor se lép be a lakásba, amikor a Bitorló, Yoda vele szemben fekszik le a szőnyegre. Picur csak bölcsen kezeire fekteti fejét és nézi a Mestert, de nem jön beljebb. Attól, hogy egyesek törvények felett állnak, ő még betartja azokat. Mondom, Picur egy igazi polgár.

2010. augusztus 1., vasárnap

Picur alszik


Yoda sleeps
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda már békésen aludt. Fején mancsára tette és mindenről megfeledkezett.

Picur ellenben kinn éktelenül ugatott.

- Vauvauvau.

Yoda csámcsogott egy kicsit, majd másik oldalára fordult.

- VAUVAUVAU - mondta Picur.

Yoda szuszogott egy kicsit.

- VAUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU - mondta Picur.

Kimentem hozzá. Megsimogattam a fejét:

- Jóéjt Picur - mondtam.

Picur elégedetten nyújtózott majd elkacsázott aldudni.

Yoda meg csak aludt tovább.

2010. július 21., szerda

Az idomítás csodája


Can we get something to eat?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda és Picur több témában nincsenek egy véleményen. Yoda gyűlöli a bogyót. Picur szereti. (Igaz, Picur mindent szeret, ami emberi fogyasztásra alkalmas.) Yoda imád sétálni, Picur inkább komótosan ballag.

Vannak azonban pillanatok, amikor Picur és Yoda agya hajszálra egyformán működik.

A két lény szorgalmasabban kutat rendszeresen ismétlődő dolgok után, mint UFÓ-vadász repülő csészealjak után.

Yoda úgy véli, ha valami egyszer ismétlődik, véletlen, de a kétszer, akkor az már kőbe vésett szabálygyűjtemény. Ezt Picur is így gondolja.

A közös séták után a két eb kapott egy-egy falatkát. Mindketten leülnek és hullik egy darab manna, amit Picur valahonnan gyomorból induló 'hümmögő' hang kíséretében tüntet el.

Először örültek neki.

Másodszor természetesnek vették.

Harmadszor kikövetelték azt, ami jár nekik.

Én meg adtam, elvégre jól idomítottak.

2010. július 17., szombat

Picur idomít

Picur

Hármasban vagyunk Picurral és Yodával. A két eb már a második nap megkezdte idomításomat.

Picur meglebegtette füleit.

- Mi van Picur?

Picur rámnézett. A forróságban a terasz fémkorlátja lassan olvadozott. A kerámialapok még állták a meleget, de már közel álltak ahhoz, hogy rosszul felrakott hővédőpajzsként megadják magukat.

Picur felállt és elindult a garázs fele.

- Be akarsz menni? - tártam ki az ajtót. Picur eltünt a garázs leghűvösebb sarkában.

Visszamentem szoba hűsébe ribizlit válogatni.
Fél óra múlva vakkantást hallottam.

Lecaplattam a garázsba. Picur az ajtónál állt. Megcsóválta a farkát. Kitártam az ajtót, Picur pedig kirohant és kerek másfél percig ugatta a postást, majd megfordult és visszamasírozott a garázsba.

- Becsukhatod az ajtót - nézett rám, majd összegombölyödött a sarokban.

2010. július 16., péntek

Az első séta hármasban


Yoda and Picur
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hajnal volt, a kakasok álmosan rejtették el csőrüket a hónuk alatt, a Nap két kézzel kapaszkodott a Föld szélébe, hogy kimászhasson a látóhatár alól, én pedig készültem első sétánkra Yodával és Picurral.

Felkelés után gondosan felszereltem a Mesterre a bolhanyakörvet, elővettem a két pórázt, lezártam a házat, majd Picur figyelő tekintetétől követve kiléptem a kertbe.

- Picur, gyere, menjünk sétálni.
Picu úgy tett, mint aki vak, süket és néma.
- Picur, séta!
Picur elmélyülten szemlélte saját fenekét, mintha még nem is látta volna.
- Itt a póráz - lóbáltam meg a pórázt.

- Én? Pórázon? Sétálni? Ezzel? - Picur nagyjából olyan sértődöttnek tünt, mint egy korrupcióval vádolt politikus.

- Menjünk-menjünk-menjünk! - mondta a Mester.

- Hova? Minek? - ásított Picur.

- Sétálni-sétálni-sétálni.

Felcsatoltam Picurra a pórázt, aki, ha lehet, még jobban megsértődött és lefeküdt a kapu elé, hogy ki se tudjam nyitni.

Két pórázzal és kulccsal a kezemben próbáltam kinyitni a kaput. Valahogy sikerült, de közben a két póráz rátekeredett a kezemre és nem tudtam bezárni a kaput.

Próbáltam átrendezni a nyolc lábat, de kevés sikerrel. A pórázok rátekeredtek a csuklómra és pont a rossz zsebembe vándorolt a kapukulcs.

- ERRE MEGYÜNK - jelentette ki Picur. Nagyjából olyan határozott volt, mint egy törvénykönyvet közzé tevő fáraó.

Mit volt mit tenni, arra mentünk.
Picur úgy tett, mintha Yoda nem lenne ott.
Yoda úgy tett, mintha Picur nem lenne ott.
Én úgy tettem, mintha minden rendben lenne.

Egyértelmű volt, mindhárman mellébeszéltünk.

2010. július 14., szerda

Kutyakomédia


Picur and Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda tudja, hogy minden épület és ház, ahol lakunk, az az övé. Az ott esetleg lakó kutyák betolakodók, a postások pedig ellenségek.

Picur tudja, hogy hosszú évek óta lakik a házban, az az övé. Picur haláltmegvető bátorsággal védi a házat a támadó gonosz postások ellen.

A két háztulajdonos kutya pár napig együtt kell lakjon - én pedig gondoskodom róluk. Azaz ők gondoskodnak a szórakoztatásomról és idomításomról.

A legnagyobb feladat a közös séta: Picur póráz nélkül sétál és gazdája szemöldökrezdülésére is hallgat (amikor úrinői kedve azt diktálja). Yoda pórázzal sétál, egyébként meg azt csinál, amit akar. Én meg azt, amit ő.

Nehéz dolog így együtt sétálni: Picur - aki úgy néz ki, mint egy Pingvin - utálja a pórázt, ezért ha rátekeredik a lábára megáll és nem hajlandó menni. Yodának a póráz biztonságot ad (a gazdi nem tud elveszni, ő mindig fogja).

A két eb egyvalamiben ért egyet: a póráz úgy igazán biztonságos, hogyha össze van makramézva, lehetőleg úgy, hogy a lábaim is részei a fonatnak. Külön-külön.

Az elkövetkező pár bejegyzés részben arról fog szólni, hogyan jön ki a Jedi Mester a Pingvinnel és én hogy tudom kihúzni a lábam a két póráz alkotta hurokból.