Mill Fork

- Álljunk meg! Azonnal meg kell állni! - mondta Yoda. Izgatottan rohangált
fel-alá, már amennyire ez egy személyautóban lehetséges.

Felismertem a tájat, tudtam, a közelben van egy temetô, amit már többször meg akartunk nézni.

- Fél perc, várj.
- Nem, nem várok! - mondta a Mester.

Félrehúzódtam. Pont a temetô bejáratánál álltunk meg.

Yoda, mint akit puskából lôttek ki, megindult felfele a hegyoldalba, át az elhagyott temetô kapuja alatt, fel a domboldalba.



Mill Fork a transzkontinentális vasút egy állomása volt. A Salt Lake
völgybe leereszkedô és a völgyet elhagyó vonatokat itt töltötték fel vízzel és fával.
A vasút fejlôdésével Mill Forkot bezárták. A házakat és a felszerelést elárverezték, csak a temetô maradt, talán mert senki se akart fizetni a halottakért.

A temetôt egy közeli tanya lakói, helyesebben A közeli tanya lakói, mert a közelben nincs semmi tartják karban. Pár kidobott kábeldobból csináltak asztalt, székeket, amik magányosan várják, hogy valaki ide jöjjön kísérteni.



De nem jön. A hegyoldalban a temetôn túl jelöletlen sírokban bányakatasztrófák áldozatai nyugszanak, Mill Fork annyira nyugodt, hogy hazajárni sincs kedvük.

- Erre, erre - mondta Yoda és tovább szaladt felfele.
- Jól vagy? Azt hittem, pisilni kell.
- Fenét. Csak untam magam. Megyünk még felfele?