- Békebeli - jutott eszünkbe, ahogy Szabadkán sétáltunk.
Az emberek nem siettek, az élet nyugodt volt és mi is kellemesen lelassultunk.
Megnéztük a szecessziós házakat, palotákat, tátottuk a szánkat.
A városháza tornyáról, ahova délben és egykor lehet felmenni, lekéstünk.
- Hagyni kell valamit legközelebbre is - sóhajtott V és láttam, legszívesebben sétálna még egy kört.
- Szerintem séltáljunk még.
- Sétáljunk.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése