Szabadka közel van Budapesthez, autópályán alig három óra. A város mégis, valahogy távolinak tünt. Akárhányszor jöttem, mindig meglepődtünk, milyen gyorsan ideértünk.
Utána mindig meglepődtem, milyen szép ez a város.Most ketten lepődtünk meg, én többedszer, V először. De nem utoljára.
Elsétáltunk a Városháza mellett, kávéztunk a főtéren.
- Ez olyan, mint a marosvásárhelyi palota, amit néztünk - mondta V.
- Ugyanazok építették - mondtam elégedetten.
A Városházától elbandukoltunk a hatalmas és elhagyott zsinagóga fele.
Mivel egész utazásunk a rögtönzésen alapul, nem tudtuk megszervezni a látogatást. De körbesétáltunk és örültünk, hogy noha üresen áll, a zsinagógát nem fenyegeti az összedőlés veszélye.
- Baumborn? - kérdezte V. Ezt még én tanítottam neki vagy tíz éve. Ha zsinagógát lát az egykori Monarchiában, komoly esély van rá, hogy Baumhorn Lipót tervezte. Mondjuk a szabadkai kivétel.
- Komor és Jakab. Mint a Városháza.
- Mi Szabadka német neve? Valami Subotisch vagy Freiburg?
- Maria-Theresianopel.
- Azért a Monarchiában se voltatok teljesen normálisak.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése