Érkezés Novi Pazarba

A gondozott szerb falvak után kisebb kultúrsokk volt beérni Novi Pazarba. Vakolatlan házak, szemét, káosz.
- Maradok Újvidéknél - mondta V - az rendezettebb.
- Ez egy kulturális különbség - feleltem.
- Nem. Ez kosz.

- De hol a központ? - Novi Pazarban a központot jelölô nyilakat alaposan eldugták és csak akkor látszanak, ha túlmentünk az elágazáson. Tévedjen el az ellenség!

- Itt jobbra.

Nem voltam biztos abban, hogy a bazár közepén kell átautózni, de nem volt visszaút. Óvatosan kerülgettem a járókelôk lábujjait, amikor V megszólalt:
- Ott van!

Direkt, morbid kiváncsiságból választottuk ezt a szállodát, a kommunista jugoszláv szállodaépítészet gyöngyszemét.

- Parkoljon a járdára! - mondta a portás és leszedte a járdát blokkoló láncot. Egybôl tudtam, hol vagyok. Tavaly egy focipálya közepére parkoltattak, most a járdára.

Boldogan vigyorogva parkoltam le. A hosszú út és a rengeteg kolostor után megérkeztünk!