A poszméh akkora volt, mint egy felhízlalt királypingvin.
A poszméh barátságtalanul bámult bere a virág kelyhébe és néha zizegett.
Nagyjából -szó szerint- megtestesített mindent, ami elegendó ahhoz, hogy egy életre elfelejtsem a méhecske szót.
A lepke meg volt olyan moróz, mint egy B-kategóriás sci-fi-ben a földiek agyát szürcsölve leszívó idegen lény. Pillangó, pillangó... hol a chemotox?
Az imádkozó sáska már kifejezetten barátságos volt. Amennyire egy imádkozó sáska az lehet. Ő volt a jóindulatú idegen a sci-fikből, aki csak a legelvetemültebb földlakokat tépi derékban ketté.
Az állatkert rendszeresen rendez kiállításokat mozgó és hangos műanyag lényekből. Voltak a dinók, most meg rovarok árasztották el az állatkertet.
Érdekes volt.
Mondjuk nem biztos, hogy jobban megszeretem ettől a tarantulákat.
1 megjegyzés:
Atyagatya. Brrrr.
Megjegyzés küldése