Pici mozgás észleltem szemem sarkából.
Valami mocorgott a táborhely szélén.
Mozgott a szemeteszsák.
A chipmunk kétpofára zabált, miután kirágta a zsákot.
Önfeledten, boldogan, teljes erőből evett.
Amíg meg nem mozdult a Mester. A pici lény erre nekiiramodott és talán most is úgy szalad, hogy talán enni is elfelejtett. Na jó, az talán nem.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
1 megjegyzés:
Miután hazaköltöztem, lett egy macskánk.
Az utcán találtuk nem messze, szívszaggatóan nyávogott. Megfogtuk, hazavittük, pár napig elég megszeppent volt, addig a helyi Facebook csoportban posztoltuk a fotóját, hátha valaki elvesztette (és titkon nagyon reméltem, hogy nem jelentkeznek érte).
Aztán rájött, hogy nálunk milyen jó helye lesz és mára teljesen a saját felségterületének tekinti a lakást és a kertet.
Imádnivalóan szép és bújos cica, de egy sötét oldala is van: lop. Kaját lop, bármit, amihez hozzáfér, a kis csokiegérkéket, amiket feleségem fotózáshoz használt dekorációnak, félig csomagolással együtt fogyasztja, a zsemlét zacskóstul is elhurcolja, a kiolvasztani tálba kitett fagyott csirkemellel elrohan... elég egy fél percig kaját őrizetlenül hagyni, ő megtalálja és azonnal nekilát.
Legutóbb épp csak egy málnaszörpöt csinálni mentem a konyhapulthoz, miközben egy kettévágott kiflit tettem a tányéromra, vajazásra készen, mikor egy huppanást hallottam és azt láttam, ahogy Dormi (iszonyú hangosan és folyton dorombol, erről kapta a nevét) szájában a kiflivel elrohan... :D
Megjegyzés küldése