Valóra vált rémálom - Óriásrovarok

A poszméh akkora volt, mint egy felhízlalt királypingvin.

A poszméh barátságtalanul bámult bere a virág kelyhébe és néha zizegett.

Nagyjából -szó szerint- megtestesített mindent, ami elegendó ahhoz, hogy egy életre elfelejtsem a méhecske szót.



A lepke meg volt olyan moróz, mint egy B-kategóriás sci-fi-ben a földiek agyát szürcsölve leszívó idegen lény. Pillangó, pillangó... hol a chemotox?



Az imádkozó sáska már kifejezetten barátságos volt. Amennyire egy imádkozó sáska az lehet. Ő volt a jóindulatú idegen a sci-fikből, aki csak a legelvetemültebb földlakokat tépi derékban ketté.



Az állatkert rendszeresen rendez kiállításokat mozgó és hangos műanyag lényekből. Voltak a dinók, most meg rovarok árasztották el az állatkertet.
Érdekes volt.
Mondjuk nem biztos, hogy jobban megszeretem ettől a tarantulákat.