A Nagy-Sós-tó most is úgy nézett ki, mint egy végtelen tenger. Ilyenkor nem csodálkozom azon, hogy az ide érkező európaiak hosszú hónapokon át keresték az átjárót az óceánhoz (bármelyikhez) és hosszú éveken át a tóban rejtőző szörnyet.
Egyiket se találták meg.
Átjáró biztos nincs egy óceánhoz se.
Szörnyben nem vagyok biztos.
Az Marinából indultunk.
Gyorsan magunk mögött hagytuk a hajókat és a mólón elindultunk a strand fele.
Ez volt a Sunset Beach, a Marina nagyobbik strandja.
Üres volt.
Csak a homokba mélyedő nyomok mutatták, hogy nem mi vagyunk itt az első felfedezők.
Manapság nem sikk kijönni a tóhoz. A tó büdös és nem szép és az uszoda tisztább. Különben is a nagy és sós is.
A hatvanas évekig az emberek imádták a tavat. A parton egymást érték a fürdőhelyek.
Ahol most voltunk, az volt a Garfield.
A belvárosból villamos döcögött a fürdőkhöz és az emberek napoztak (és nem hallottak az UV-sugárzásról), fürdötek, hajóztak, ettek és mulattak.
A Saltair volt a leghíresebb és legdrágább fürdőhely, de picit messzebb a várostól ott volt az olcsóbb alternatíva is, a Black Rock.
A Black Rock ott magasodott a közelben, úgy nézett ki, egy kisebb iramodással ott is leszünk.
Mondjuk iramodás nem lett belőle, mert kerülgetni kellett a tóba folyó patatkokat és tavacskákat, de ütemesen haladtunk Yodával.
A Mester különben felháborodott. Szerinte a partról hiányoztak a pálmafák. Yoda szerint fák nélkül egy sétának nincs sok értelme.
Egy sziklás félszigeten -ahol valószínűleg a régi villamosvégállomás volt- átvergődve végre Yoda is talált jelölnivaló.
És egy akadályt. A hirtelen felbukkant öblöt is meg kellett kerülni. De már egész jól látszott a Black Rock.
tt
Egy földnyelv végéig mentünk, erre vitt a logikusabbnak tűnő út.
Itt már látszott az egykori fürdőhely molójának a maradványa.
Annyiban számoltuk el magunkat, hogy innen gázolni kellett a partig.
De szerencsére (a tó szempontkából sajnos) nem volt mély a víz.
A vizet ráztuk le a lábunkról, amikor a Black Rock lábánál megláttuk a fürdőhely csekély maradványait. Maradjunk annyiban, hogy tízezer éves épületekből több szokott maradni.
Yoda nagyon nem tünt lelkesnek, így nem másztunk fel a Fekete Szirtre.
Mivel nem akartam megint tapicskolni, inkább a nádas szélén kanyargó régi úton mentünk vissza. Gyorsabban lehetett haladni, bár sokkal kevésbé volt érdekes.
De cserébe hosszabb is volt.
A belvárosból villamos döcögött a fürdőkhöz és az emberek napoztak (és nem hallottak az UV-sugárzásról), fürdötek, hajóztak, ettek és mulattak.
A Saltair volt a leghíresebb és legdrágább fürdőhely, de picit messzebb a várostól ott volt az olcsóbb alternatíva is, a Black Rock.
A Black Rock ott magasodott a közelben, úgy nézett ki, egy kisebb iramodással ott is leszünk.
Mondjuk iramodás nem lett belőle, mert kerülgetni kellett a tóba folyó patatkokat és tavacskákat, de ütemesen haladtunk Yodával.
A Mester különben felháborodott. Szerinte a partról hiányoztak a pálmafák. Yoda szerint fák nélkül egy sétának nincs sok értelme.
Egy sziklás félszigeten -ahol valószínűleg a régi villamosvégállomás volt- átvergődve végre Yoda is talált jelölnivaló.
És egy akadályt. A hirtelen felbukkant öblöt is meg kellett kerülni. De már egész jól látszott a Black Rock.
tt
Egy földnyelv végéig mentünk, erre vitt a logikusabbnak tűnő út.
Itt már látszott az egykori fürdőhely molójának a maradványa.
Annyiban számoltuk el magunkat, hogy innen gázolni kellett a partig.
De szerencsére (a tó szempontkából sajnos) nem volt mély a víz.
A vizet ráztuk le a lábunkról, amikor a Black Rock lábánál megláttuk a fürdőhely csekély maradványait. Maradjunk annyiban, hogy tízezer éves épületekből több szokott maradni.
Yoda nagyon nem tünt lelkesnek, így nem másztunk fel a Fekete Szirtre.
Mivel nem akartam megint tapicskolni, inkább a nádas szélén kanyargó régi úton mentünk vissza. Gyorsabban lehetett haladni, bár sokkal kevésbé volt érdekes.
De cserébe hosszabb is volt.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése