Apróvirágú szeder, azaz gyűszűszeder

- Bogyó, bogyó! - kiáltottam és fejest ugrottam a nagy zöld levelek közé (amit egy túrázó oldal emlegetett, mert hogy ha valaki túl sok bogyot eszik és a lábai után megindul a hasa, akkor a levelet is lehet hasznosítani végszükség esetében).

Azért mondtam bogyót a City Creek tetején a Kincsesdobozba menet, mert azt kiabálni, hogy "thimbleberry, thimbleberry" az nekem bonyolult, magyarul meg nem tudom a bogyó nevét.

Egyes helyeken azt olvastam, hogy ez a feketemálna, de hát ez nem fekete (bár málnaféle).  Persze a feketemálna is lehet piros, mert sok verziója van, de latinul a feketemálna az Rubus occidentalis, a thimbleberry viszont az Rubus parviflorus, azaz, mint -szerintem teljesen haszontalan, de kiterjedt kutatásaim során megtudtam a Magyar Nyelvőr 137. évf. 3. sz. július-szeptemberi számából, 359 o. ez az apróvirágú szeder. (Ha valaki "bogyónévpornóra" vágyik, ajánlom ezt a cikket.) Szóval a növény latin nevét fordították le magyarra, pedig a növény formájára utaló gyűszűbogyó vagy gyűszűmálna szerintem sokkal fantáziadúsabb lenne. Természetesen a bevett névadási szabályok szerint a szaknyelvi binóment szokták tükörfordítani, de azért én továbbra is gyűszűmálnának vagy gyűszűszedernek fogom hívni apróvirágú szeder helyett, mert abban sokkal több a fantázia és hát az is egy tükörfordítás (thimble - gyűszű helyi nyelven).

A lényeg, hogy a bogyó olyan mint a málna, csak sokkal kisebb a kohézió a szemek között és óvatlan érintésre az egész apró darabokra esik szét.

Az is lényeges különbség a málna és a gyűszűszeder között (ezt tanusítom, mindkettőből rengeteget legeltem), hogy a gyűszűszeder sokkal fanyarabb és csak édeskés ízű.

Ez a növény Észak-Amerika hűvösebb, nedves helyein terem háromezer méter magasságig. Itt, a City Creek szurdokában nagyon jól érzi magát és több helyen beborítja a hegyoldat és az ösvény két oldalát.

Itt tanultam meg egy másik fontos különbséget: ellentétben a mindenféle szederrel, ez nem szűrós és nincsenek rajta lódarázs karóbahúzására alkalmas méretű tüskék.

Mivel a gyűgyűszeder bogyója ennyire kényes, ilyesmit nem nagyon lehet boltban venni. Az a két-három deci bogyó, amit kísérletképpen leszedtem már masszaként érkezett haza és ment is joghurtba, fagyiba.

Egyes helyeken termesztik, de főleg levárt, dzsemet készítenek belőle, amit 25 dollár egy üveg, ha lehet kapni, de éppen az Amazonon sincs, pedig ott mindent lehet kapni. Mag van, lekvár nincs.

Ettől a gondolattól azonban vérszemet kaptam: milyen lehet a gyűszűszederlekvár?

Elhatároztam, majd felmegyek megint és szedek valamennyit és csinálok belőle lekvárt. 

Biztosan finom lesz.