A New Yorkból San Franciscóba tartó Lincoln Highway egy elhagyatott szakaszán jártunk, ahol tökéletesen lehetett követni az út fejlődését.
Az eredeti út csak egy csapás volt a pusztában a Grantsville melletti sóssivatag és a kopár hegyek között.
A régi út mellé idővel megépült az aszfaltos út.
Ezt az elhagyott utat, ami ma már sehova se vezet és egy hegyoldalban egy meredek földútban ér véget, lassan felfalja az itt amúgy nem éppen dzsungel-jellegű növényzet.
A távolban látszott a régi út legmodernebb reinkarnációja, az I-800-as autópálya.
Itt láttunk meg valamit kiemelkedni a bozótosból.
Elindultunk megnézni, milyen gép maradványa lehet.
Tévedtem.
Nem bányagép volt, hanem egy futógép, amiből valakinek elege lett.
Elképzeltem, hogy a járvány alatt drágán beszerzett ketyerét a bezárkózás hónapjaiban megszerő gazdája apránként meggyűlölte.
Halmozódott benne az indulat és az útálat, mígnem egy napon fogta a hetven valahány kilós masinát és egy óvatlan pillanatban felcsalta teherautója platójára és ártatlan arccal kiautózótt vele ide, ahol csak a gázlómadár jár és úgy húsz méterre elvitte a legközelebbi úttól, majd levette a platóról és a mit sem sejtő ketyerét telepumpálta sörétes puskájából ólommal.
Mi ez, ha nem gonoszul, előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett géprombolás?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése