Kanyontúra

 

Téli telelésünkre menet megálltunk kinyújtóztatni lábainkat és megnézni egy szurdokot  

Ez egy faluszéi látnivaló volt: a város szélén álltunk meg és szinte egyből a száraz patakmederben haladtunk egyre összeszűkülő sziklafalak közt  

Ezek azok a helyek, ahova eső alatt és után nem egészséges jönni, mert a sziklák nem nyelik el a vizet, hanem bevezetik a szűk szurdokba, ahol a víz folyamatosan (hehe) vájja a puha homokkövet.

A falak összezáródtak körülöttünk. Nem is kellett kinyújtani a kezem, hogy egyszerre mindkét falat megérintsem. Ez jó volt: a szűk szurdokban könnyebben fel lehetett mászni a száraz vízeséseken.

Aztán elértünk egy beszorult kőhöz, ahol vagy alatta másztunk át (ahol én megkockáztattam egy Micimackót) vagy felette.

Aztán már ott is voltunk a szurdok végénél.

Sok hosszabb és szebb sziklaszurdok van errefele, de hogy a vezetés végén tudtunk egyet mozogni, az mindent megért.