Szeretem a kövületeket és ezért elhatároztam, hogy a téli őszt kihasználva még a nagy karácsonyi nyaralás előtt kimegyünk a Stansbury-szigetre kövületeket keresni.
Ugyanitt már kerestünk kövületeket, de most több időnk volt: akkor mindenféle roncsot is megnéztünk. Most nem. Most csak a fosziliákra koncentráltunk.
A megfelelő üledéket tartalmazó réteget hamar megtaláltuk és lelkesen nézegettük a tengerililiomokat.
A tengerililiomok, amik nem tévesztendők össze a kukoricaliliomokkal, nem liliomok és nem növények. És persze már nem élnek.
A helyi nyelven crinoid-nak nevezett állatkák úgy ötszázmillió éve tengették életüket a tenger fenekén. (Nem tudom, hogy a tenger mit gondolt a fenekén élő állatokról.)
Azt tudom, hogy én mit gondoltam a gyönyörű kvarc-érről: hogy legszívesebben nekiesnék egy légkalapáccsal.
Persze nem csinálom. Ami a földön van, azt lelkesen összeszedem, de a szerszámot a kezemen és az eszemen kívül nem használok.
De máskor visszajövünk és keresünk kiesett darabokat.
Erről a kirándulásról is csináltam egy filmet, amit itt lehet megnézni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése