
- Itt nincs semmi igazán érdekes - magyaráztam Puppeynak.
- De azért bemegyünk? - nézett rám a fiatalúr.

Kanab környékén rengeteg látnivaló van. Ezek egy része híres, mint a homokbarlangok, a Best Friend állatmenhely vagy a Sárkány Gyomra. Tele is velük az instagram. Sok más látnivaló kevésbé ismert (és talán érdekesebb is), mint a pár napja meglátogatott szurdok, indián romok a barlangi tó mellett, indián romok, a fosziliák tava, dinoszaurusz lábnyomok, autóronccsal teli vízmosások, macskalépcsők és varangyszékek. (Meg még sorolhatnám.)
Most egy kevésbé látványos és még kevésbé ismert helyre mentünk. Csak mert ott volt és ott nem voltunk.

Egyszerűn szép volt és mi élveztük a napsütést és a meleget és a tájat.

Valamikor innen is vezették a vizet Kanab földjeire, de a források nem voltak elég bővizüek és ma az állattartáshoz kevesebb víz kell.

- Kaktusz! - szóltam Puppeynak - Nem szereted!
- Ne pisiljem le?
- Ne! Megszúrja a fütyidet!
Puppey rémülten továbbszaladt.

Megnéztünk pár dombot, van-e rajtuk egykori indián falu, de se kerámiát, se sziklarajzot nem találtunk itt. Azok a Manzárd alatt vannak. Meg máshol, de azt a másholt meg kell majd keresni.

Egy idő után lemásztunk a vízmosásba és ott mentünk tovább.
Nehezen tudunk betelni ezzel a tájjal. Szeretjük.

Aztán kimásztunk a vízmosásból és visszafordultunk.

Utóbb megtudtam, ha egy csomót mentünk volna tovább, egy szárazvízeséshez értünk volna, amiben esős időben csöpög a víz és nem esik.
Talán legközelebb.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése