Mire felértünk a fennsík (helyi szóval mesa) tetejére, azt hittem, letekerem a kormányt az oszlopról. A Hurricane Mesara mentünk fel, oda, ahonnan a majmokat lőtték ki.
Mi azonban nem majomkodni jöttünk, hanem megkövült fadarabokat keresni.
A megfelelő helyen leparkoltunk és mentünk is a térképen jelölt folt fele, de ahogy lenéztünk a földre, láttuk, hogy a homok tele van megkövült fadarabokkal.
Rengeteg féle fadarab volt itt, jórészt öven- meg százmillió évesek. Egy részük kikristályosodott: ezeket kerestük főleg.
A terv, hogy majd ha lesz időm, gondosan kipolirozom őket és akkor szépen fognak csillogni és jó karácsonyi ajándékok lesznek. (A lenti fotón a közeli Gooseberry Mesán talált és megcsiszolt fadarabok vannak.)
Puppey, amint észrevette, hogy a földben turkálunk, követte példánkat és gyorsan ásott magának egy kis fészket.
Mire elkészült, mentünk is arrébb.
Ekkor zokszó nélkül ásott magának egy másik gödröt.
Aztán rágcsált pár fadarabot, szerencsére nem a százmillió éves fajtából. A fennsík tetejét borító erdő rengeteg rágcsálnivalót kínált.
A fennsík tetejét sűrű erdő borította, míg lenn, a fennsík lábánál gyakorlatilag sivatag volt.
Persze ezt nem nagyon nézegettem: nekem már attól tériszonyom volt, hogy megtaláltam a fennsík peremét. Egyesek pedig innen letépnek bicajon. (Nem én, én attól elkészültem, hogy lenéztem és igyekeztem nem gondolni a levezetésre.
Pótcselekvésként még egyszer átválogattuk a rengeteg kavicsot és párat ott is hagytunk legközelebbre. Ha nem esik az eső, jövőre is eljövünk ide.
A foszíliavadászatról készült egy film, amit itt lehet megnézni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése