Kolostor az erdőben

Megjegyzés: apránként megírom a maradék magyarországi kalandjainkat. Remélem, sikerül befejezni őket következő látogatásunk előtt...

- Óóóó - mondta Ribizlifőzelék, amikor meglátta a zöld völgyben megbúvó színes grábóci templomot Szekszárd közelében..

Mert vannak épületek, szépek, gyönyörűek, csodásan megépítettek és vannak olyanok, amiknek van egy kisugárzása, amitől amit látunk, az több lesz annál, amit látunk.

Ezt éreztem Rilában (amit talán majd megírok egyszer) és Szopocányiban, ahol még az érkezés is hasonló volt, csak sokkal drámaibb.

Egyszerűen jó volt itt lenni.

Inni friss, hideg vizet a szentkútból.

Látni, a kötélen száradó stólát és nem látni sehol egy lelket sem.

Bementem a csendes főépületbe, ahol egy apáca alkatrészekre bontott egy csirkét egy hóhérbárdra emlékeztető késsel. Nagyjából hetven főre. A csirkék jobban utálhatják Grábócot, mint Kentuckyt.

Nyugatlom volt, béke és itt értelmet kaptak az erdőségekben rejtőző kolostorokról szóló leírások.

Élveztük a békét és a csendet. A tökéletesség itt szintet lépett.

Talán majd egyszer az ajándékba kapott szent olajat is kipróbáljuk.