Kolostor az erdőben

Megjegyzés: apránként megírom a maradék magyarországi kalandjainkat. Remélem, sikerül befejezni őket következő látogatásunk előtt...

- Óóóó - mondta Ribizlifőzelék, amikor meglátta a zöld völgyben megbúvó színes grábóci templomot Szekszárd közelében..

Mert vannak épületek, szépek, gyönyörűek, csodásan megépítettek és vannak olyanok, amiknek van egy kisugárzása, amitől amit látunk, az több lesz annál, amit látunk.

Ezt éreztem Rilában (amit talán majd megírok egyszer) és Szopocányiban, ahol még az érkezés is hasonló volt, csak sokkal drámaibb.

Egyszerűen jó volt itt lenni.

Inni friss, hideg vizet a szentkútból.

Látni, a kötélen száradó stólát és nem látni sehol egy lelket sem.

Bementem a csendes főépületbe, ahol egy apáca alkatrészekre bontott egy csirkét egy hóhérbárdra emlékeztető késsel. Nagyjából hetven főre. A csirkék jobban utálhatják Grábócot, mint Kentuckyt.

Nyugatlom volt, béke és itt értelmet kaptak az erdőségekben rejtőző kolostorokról szóló leírások.

Élveztük a békét és a csendet. A tökéletesség itt szintet lépett.

Talán majd egyszer az ajándékba kapott szent olajat is kipróbáljuk.

Szekszárd - még jobban szeretem

Tizenhét éve voltam Szekrárdon és akkor nagyon szerettem.

Most megint.

Ugyanilyan meleg volt.

Minden - még az éttermek is - ugyanúgy néztek ki és a régi templom se épült ujjá a levéltár udvarán.

Minden békés volt és patyolat.

A vaktérképen rajta volt a lényeg: bíróság, ügyészség, börtön. (Nem politizálok, esküszöm nem!)

Megfeletkeztem kedvenc szobromról (lásd az első linket). 

De volt egy új (?), egy zongoraszobor.

Most megakadt szemem egy másik Hungária ábrázoláson és megállapítottam, hogy eme honleány kebelén valóban lehet megpihenni.

Szóval Szekszárd - szeretem. Még jobban.

Remélem, jövőre is sikerül eljönni és balesetmentesen megpihenni.

Szekszárd - szeretem

Szekszárd
Originally uploaded by ribizlifozelek

A már menetrendszerűnek mondható kalocsai látogatás után elmentünk Szekszárdra.

Kiváncsi voltam az M9-es hídjára és az épülő M6-osra, nomeg Szekszárdra, ahol nagyon rég jártam.

Nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. A belvárosban parkoltunk le. A parkoló fizető volt - furcsa mód ezt jó ómennek tekintettem, úgy gondoltam, hogy akkor csak jobb lehet, mint Kalocsa, ahol a székesegyház árnyékában is ingyenes a parkolás. (Ezt nem azért mondom, hogy ott legyen fizetős, attól nem lesz több látnivaló.)



Talán mert nagy volt és fehér, először a levéltárbe kukkantottam be. Az épület le sem tagadhatta volna, hogy Pollack tervezte. Egyszerű volt és szép. Az udvarán unatkozó kolostorromra ránézve megtudtam, hogy Béla király udvarában is használták már a betont.



A levéttár melletti kertben bolyongva aztán megláttunk egy szobrot, ami már önmagában eldöntötte, érdemes volt ide eljönni. Tudtam, hogy itt van ez a szobor, de más dolog tudni valamit és más dolog látni a saját szememmel.



A Borkútból néha bor is folyik, most azonban száraz volt és poros. Ennek ellenére nagyon tetszett. Szerintem kevés ilyen szobor van a világon. Megemeltem nem létező kalapomat a szobrász, Szatmári Juhos László és a városi tanács merészsége előtt. A nehezen félreérthető pózban összefonódó Bacchus (vagy Dionüszosz) és a nimfa kettőse szerintem önmagában tömegeket vonzhat ide. Még csak bor sem kell csepegjen a szoborból hozzá.



A következő meglepetés akkor ért, amikor elindultunk lefele a sétálóutcán: mindenütt teraszok, kávézók, vendéglők, borkostolók, vinotékák.



A főutca parkok laza sorában folytatódott. Csak sétáltunk, sétáltunk és egyre jobban tetszett a városka. A sétálóutcát szegélyező épületek nagyon szépek voltak, nekem különösen a Német Színház tetszett.



Belenéztem a tetején lévő üveggömbe is, de nem lettem okosabb.

Önkéntelenül is Kalocsával hasonlítgattam magamban össze Szekszárdot. Kalocsán főleg aszkéta egyházfiak szobrait csodálhattuk, itt sokkal több életet találtunk. Eleve itt volt a szerelmes borkút, de a kötelező Babits szobor közelében megláttuk Háry Jánost is.



A parkban még a kockaszínház épülete is kedves volt. Amikor pedig kiderült, hogy a nyílvános vécé ingyenes - és tiszta és van folyékonyszappan meg törülköző benn, végképp elolvadtam. Ilyen kevés kell a turista boldogságához, kedves városka, jó kávé a hűvös teraszon, pár látnivaló és tiszta mosdó.

A kilátó már csak hab volt a tortán. Ha lesz még egy kis időnk itthon, ide mindenképp visszajövünk.