Ohrid 2

Ohrid egy meredeken a tóba szakadó hegyoldalra épül. A fallal körülvett város tetején erôd magasodott. 

A hatalmas tó szinte elveszett a hegyek között - alig láttuk a szomszéd partot. 

A középkori városka görög-rónai amfiteátrumában kezdtünk, majd felcaplattunk a város legmagasabb templomához. Az erôdöt meg seemlítettük: ilyen melegben nem megyünk olyan magasra. 

Megnéztük a városi strandokat. A szirtek tövében megbúvó ösvényen elcsoszogtunk a távolabbi templomig. 

Ohrid egy élô, középkori meseváros volt egy kristálytiszta tó partján. 

- Jó lenne hajózni egyet...

- Visegrádban is hogy bejött - mondta V. 

A kikötôbôl indulo hajók 3-5 órás útvonalakat jártak be. Mi pedig estére Durrësbe akartunk érni. Strugán és Beraton át. 

- Hajó? - kérdezte egy Piszkos Fredre emlkékeztetô egyén. 

- A kikötôbe! - mondtuk. Csodálkozott egy bólintott. 

- 5 Euro. 

Beültünk a motorcsónakba és pöfögtünk a vizen. Békés volt és gyönyörû. 

- Eddig ez a legszebb - néztünk össze.

 

Las Vegas Szkopjében 2

- Holokauszt múzeumot szeretném megnézni. 

- Én is. 

Ebben maradtunk. 

V rámutatott egy épületre:

- Az az a térkép szerint!

A bejáratnál két ágyu vigyázta a kaput és egy olyan rámpát, ahol bárki szabadon kitörhette a nyakát. 

Beléptünk és mellbevágott a légkondi. 

Egy rövidhajú, izmos fickó fogadott. 

- Jónapot. 

Fél szemmel a falfestményeket nézegettem. 

Elsô világháborus csata. Portya a törökök ellen. Portya a magyarok ellen. Sehol egy menóra. Szónokló emberek viasszobrai. 

Finoman megböktem V-t, aki majdnem elesett. 

- A Macedon haza harcai - feliratot mutattam neki. 

- A múzeum csak tárlatvezetéssel látogatható. Nagyjából egy óra. 

- Nem lehet rövidebben? - alkudoztam. 

- De. 45 perc. 

- 15?

- Nem. 

- Ne alkudozz, - mondta V -, ha késô lesz, azt mondjuk az autóban hagytad a fagyikelyhedet és érte kell menni. 

Aztán megnéztük a belépôk árát.

- Ennyit fizessünk azért, hogy megmossák az agyunkat?

- Inkább kocsmázzuk el. 

Kifelemenet három turistába botlottunk. 

- Ez volt életem legjobb múzeuma - mondtam - ki ne hagyjátok. 

A holokauszt-múzum, ahol a helyi szefárd közösség törtétét mutatják be, persze zárva volt. 

Az ottomán híd mellett, makedón Fülöp és Nagy Sándor szobra között és egy oroszlános, meg egy lovas szökôkút között ültünk le a Stonebridge szállodában. Ez már tiszta Las Vegas volt belülrôl is. 

Megnéztük a folyœmederbe ültetett füzeket és hatalmas hajókat. Ezeket havi 1200€-ért bérlik vállalkozók. 

- Kalózos tematikus park - legyintettem. 

- Vegasban is láttuk. 

- Nézzük meg, mi ez! - böktem egy Teréz Anya idézettel díszített palotára. 

Detektoros kapu. 

Erôs légkondi. 

Fegyveres ôr. 

Rendôrség. 

Vigyor. 

Távozás. 

- A diadalívet még meg szeretném nézni. 

- Mit?

- A diadalívet. Ott van a turistatérképen.

Határozottan több térkép volt, mint turista. 

- Ide vissza kell jönni - néztem körül. 

- Vegasba is el akarunk majd menni - bólogatott V. 

Macedoniai megalitikis csillagvizsgàló

A férfi az árnyékban ült és nem mozdult. 

- Kukino? - kérdeztük. Egy fûszál se rezdült, egy madár se mozdult. Fél órája senkit se láttunk. 

A férfi bólintott és tovább nézett. 

Elindultunk felfele. 

Kukino egy bronzkori obszervatórium lehetett, amit pár ezer éve egy baztorgonával koronázott hegycsúcsba faragtak bele. 

Az ide vezetô út hosszú volt, egyre keskenyebb és egyre meredekebb. Csak mentünk felfele, mentünk, fel, fel, fel, aztán még fel, fel, fel, aztán amikor jelzés hiányábamn azt hittük, eltévedtünk, megérkeztünk. 

Itt most gyalog mentünk fel, fel, egy széles ösvényen, ami lágyan emelkedve ölelte át a hegyet, hogy aztán a végén meredeken kanyarodjon fel toronyirábt, egy kecskecsapás formájában. 

Aztán jött a helyreállított , feltárt kôfal, majd az obszervatórium mesterséges teraszai. 

Néztük a tájat, hallgattuk a csendet és csak figyeltünk. 

- Szkopje vár - sóhajtottam a hátralevô kilométerekre gondolva. 

Mentünk. 

A férfi ugyanott és ugyanúgy ült és meg se mozzdult, csak nézett. 

Intettem neki, ô visszaintett. 

Mentünk.