Mediterrán tájak - Új-Mexikóban

Elkerekedett szemekkel néztük San José de Lagunát.

San José de la Laguna nem Esmeralda Lucía Dolores Fuertes de Barriga kérője egy vidám délutáni szappanoperában, hanem egy 1699-1701 között épített ferences missziós templom.

A düledező piciny házak közül magasodó templom nyugodtan lehetett volna valahol Nápoly mellett, vagy valahol Alicante környékén.



A templom vakítóan fehér falai, a déli hőség és a kopár domboldalak tökéletes mediterrán tájat rajzoltak elénk. Csak a tenger hiányzott.

Kicsit furcsa volt látni a fehér templomot - sokkal déliesebb hatása volt így az épületnek és sokkal spanyolosabbnak látszott, mint a többi missziós templom. Azokra a vaskos, barnásvörös agyagfalak különlegegzotikuses, idegen bájt varázsoltak. A fehér falak légiesen könnyeddé és ismerőssé tették a súlyos épületet.

Mindez csak látszat volt. A templom eredetileg ugyanolyan vörösagyag, vályogépület volt, mint a több, csak 1933-ban egy restaurátor, akinek tele volt a hócipője a hagyományos új-mexikói építészettel, azt mondta az őslakosoknak:
- Ez a templom nagyon jól nézne ki fehérben!
- Tényleg?
- Igen.

Kipróbálták, tetszett és így maradt.
Mi meg csodálkoztunk.
Yoda meg pisilt.