2019. június 6., csütörtök
Wifi a vadonban
2017. július 29., szombat
2014. január 4., szombat
Az új fények
Álltam az ajtóban.
A hideg belemart kezeimbe. Nem volt annyira hideg, mint Minnesotában, de azért hideg volt.
Sötét.
Először nem találtam a zsebem. Aztán nem találtam a kulcsom. Aztán nem találtam a zárat. Természetesen a tersz lámpáját elfelejtettem felkapcsolni, a mozgásérzékelő lámpában pedig kimerült az elem. Most.
A hó az arcomba vágott, megkerülte a fejem és bebújt a kapucnimnál a nyakamba.
A kulcs nem fordult. Nem láttam semmit. A szemgolyóm belefagyott a koponyámba.
- Mikor megyünk be? - morgolódott Yoda.
Ekkor határoztam el, hogy véget vetek a középkornak, a manuálisan felkapcsolható villanynak.
- Mennyivel jobb lesz a hidegben a telefonon matatni! - mondtam Yodának, aki szkeptikusan eldugta arcát a tányárjába.
Utóbb meglepődtem. A telefonról online kapcsolható fények, villanykörték és egyéb rendszerek ára csillagászati volt.
A Philips termékét reklámozták mindenütt. Csak egy villanykörte került 59 dollárba, a többi miskulanciáról nem is beszélve. Az egész telepítés 150-200 dollár táján állt volna meg.
- Akkor már inkább fagyoskodom.
De kerestem tovább. Aztán megtaláltam.
A körték mellé kellett még venni pár apróságot.
Végül a gyártó honlapján vettem meg a cuccot (akkor még Amazonon nem is árultak). Mint kiderült, Új-Zélandból jöttek a holmik. Szerencsére jól válaszottam az USA-szabvány körtéket.
A cég több országban, több néven forgalmazza ugyanazt. A fórumokon rosszat nem olvastam róla. Kipróbáltam.
Telepíteni egyszerű volt. Másodjára.
Először a lámpák router-ét kellett rácsatlakoztatni a hálózatunkra a telefonra telepített alkalmazás segítségével. Ez egyszerű volt. Aztán be kellett csavarni a körtéket (a használati utasítás szólt, hogy elötte csavarjuk ki a régieket). A villanykörte installálása nehezebb volt: Ribizlinek fáj a háta.
De ezt is abszolváltam.
A következő lépés a körték szinkronizálása volt a telefonnal.
Na, ez nem ment. Elsőre. Másodikra.
Erre Ribizlifozelek a szokásos megoldáshoz folyamodott: mindent kikapcsolt, majd vissza.
Ekkor működött.
A ledek tudnak egyenletes fehér fényt. Hideget és meleget. 250 színárnyalatot. Telefonról bárhonnan kapcsolhatók, nem kell sötétben keresni a kulcsot. Nem kell többet felállni, hogy leoltam a villanyt (akinek fáj a háta, az megért).
És még diszkózni is lehet, ami ilyenkor, karácsony táján külön előny.
Yodának meg nem kell várnia kinn a hidegben, amig bejutunk.
2008. február 17., vasárnap
Mentsük meg Fülest!

Oh darling, I love your ears...
Originally uploaded by ribizlifozelek
Az áramszünet után boldogan dolgoztam volna hűséges, öreg laptopomon. Dolgozni tudtam is, csak közben pihenés képp nézegettem volna mókusokat a flickr-n. És nem tudtam.
Azt hittem, a magyarázat egyszerű: a laptop egy drótnélküli hálókártyával kapcsolódik a hálózatunkhoz. Mivel a program Microsoft produktum, a dolog nem olyan egyszerű. A gép automatikusan az erősebb jelre áll rá. Ha pedig jelerősség ingadozást észlel, azonnal vált egy másik hálózatra. Ez nagyon jó dolog, megpróbálja megelőzi azt, hogy az ember félbe kelljen hagyja a flickr képek nézegetését. Egy valamit nem vett figyelembe a program alkotója és teremtője. Azt, hogy a szomszéd nem akarja, hogy az ő hálózatát használva nézegessem a flickr-n a mókusokat. Ezért titkosította a hálózatát - ahogy mi is.
A Windowst azonban nem érdekli, hogy ő a jelerősség ingadozás miatt olyan hálózathoz kapcsolódik, ami titkosított és csak kapcsolódni lehet hozzá, adatforgalomról már nem lehet szó. A hiba könnyen kiküszöbölhető: a hálózati beállítasok között, miután a program kapcsolódott, ki kell kapcsolni a “Use Windows to configure my wireless network settings” funkciót. Onnantól kezdve minden megy.
Arrra gondoltam, valahogy bekapcsolódott. De nem. Ki volt kapcsolva. Mégse volt hálózat. Megnéztem a hálózatokat, a gép látta fülest. Kapcsolódott hozzá. Csak éppen információ nem történt semmi. Az adatforgalom 0 volt.
Nem estem kétségbe, fogtam egy ethernet-kábelt, bedugtam az elosztóba és csatlakoztattam a laptophoz. Ez mindaddig tökéletesen működött, amíg Anikó nem akart dolgozni. Mert hát végtelen számú ethernet kábelt csak nem dughattunk az elosztóba.
Kiderült, füles ad, csak a jel nem jön ki belőle. Vagy bele se megy.
Az alapmegoldáshoz folyamodtunk: ki- majd visszakapcsoltuk a berendezést. Nem történt semmi. Megint kikapcsoltunk mindent. Ekkor végre történt valami: Füles elfelejtette a nevét. Újra kellett installálni Fülest.
Füles újrainstallálásához kellett az installáló CD. Elkezdtük keresni. Tudtam, hogy van Füles doboza: ott van majdnem minden, ami ilyenkor kellhet. CD-t nem találtunk, de ott volt a használati utasítás. Nem pont a Fülesé. A kézikönyv azt magyarázta, hogyan lehet Fülest felszögezni a falra. Mi senkit és semmit nem akartunk sehova se szögezni.
Keresgéltünk tovább. Az install CD-k között találtunk egy Linksys CD-t. Sajnos nem Fülesé volt, hanem egy drótnélküli hálókártyáé. Kerestünk tovább. Találtunk egy kislemezt. Az egy még régebbi PC-kártyáé volt. Végül meglett a CD és sikerült is Fülest installálni.
Újra összedugtuk a drótokat. Működött. Nem működött. Működött. De ekkor már csak az Ethernet-kábelt kellett kicserélni, mert a sok ki-bedugdosásban elszakadhatott valahol.
Füles működik! Füles ad! Éljen Füles!