Volunteers of America

Avenues
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kutyasétáltatlás közben többször megnéztem egy házat. Túl sok néznivaló nem volt rajta, olyan volt, mint bármely másik családi ház az utcában. (A kép illisztáció és egy hasonló épületet ábrázol.)

A házon egy alig volt valami feltűnő. Talán az szúrt szemet, hogy hófehérre volt festve és, hogy nem volt függöny az ablakokon. Az ajtón aztán észrevettem egy matricát, amiből megtudtam, hogy az épület a Volunteers of America tulajdonában van és átmeneti szállásként üzemel.

Amerika kritkusai - vagy ideológiától függően dícsérői - gyakran emlegetik, hogy itt bezzeg nincs európai tipusú társadalombiztosítás. Valóban nincs és Obama most szeretne egy hasonlót bevezetni. Viszont azt majdnem mindig elfelejtik megjegyezni, hogy sok máshol állami funkciót itt jótékonysági vagy magánszervezetek látnak el. Ezek a szervezetek természetesen nem olyan tőkeerősek, mint maga az állam, nem tudnak európai rendszerű szociális hálót létrehozni, de léteznek.

Ilyen szervezet az 1896-ban alapított Volunteers of America is. Az önkéntes alapon műkődő VA évente több mint kétmillió embert támogat. Mint megtudtam, ezt a házat frissen szabadult, új életet kezdeni akaróknak tartják fenn. Egy-két ember költözhet be ide egy-két évre, miután letöltötte börtönbüntetését. Aztán rajtuk múlik, hogy idővel valódi albérletbe, vagy másik cellába kerülnek, esetleg saját lakásba. A Volunteers of America ugyanis házakat, lakásokat is épít alacsony jövedelműek, idősek vagy mozgáskorlátozottak számára.

A szervezetnek tizenötezer alkalmazottja és több mint kétszázezer önkéntes segítője van. Az önkéntesek szabad idejüket áldozzák e a munkára, vannak, akik gyerekgondozást vállalnak, mások idősekre felügyelnek vagy éppen építkeznek. Sajnos őket jelenleg nem fenyegeti a munkanélküliség...

A dolgok menete

Paty
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem, amikor az emberek találnak ki valamit. Igazából ilyenkor működik a társadalom, amikor a népek (be)szólnak a főnököknek. Amikor összefognak valamilyen ügyért.
A főnökök persze ezt nem szeretik és hiába kiáltják állandóan, hogy civil társadalom, csak annyit hallani, nyugi gyerekek. A civilek azért civilek, hogy ne szóljanak bele és, hogy vegzálhassa őket a rendőr meg az APEH.
Ezért is szeretem, ha a nép (vulgó civilek) szólnak.
Pátyon pár éve az egyik viszonylag újonan parcellázott utcát az önkormányzat elnevezte Guyon Richárd utcának. Guyon Richárd jó ember volt, nem félt semmitől, 1848-49-ben nagy hős volt, skót létére velünk magyarokkal harcolt. Pátyon valószinűleg sosem járt.
Egyszer az ellen a Felvidéken elzárta a magyarok útját. A katonai nagykönyv szerint esélyük se lett volna áttörni a hágón. Mire ő UTÁNAM kiáltással lerohanta őket. Biztos nem olvasta a katonai nagykönyvet. Az ellen meg úgy meglepődött, hogy elszaladt. Később többször megpróbálta ezt a trükköt, de akkor már nem jött be.
Ezek után én Guyont mindig úgy képzeltem el, mint Conant, a barbárt.
Mindegy.
Az önkormányzat elnevezte róla az utcát, amit igérete ellenére úgy tizenvalahány éve nem aszfaltoz le. Az se zavarta őket, hogy a helynek már vagy egy évszázada Dobogó dűlő volt a neve. Mostantól Guyon lesz és kész.
A helybeliek egy része viszont már bejegyeztette magát Dobogó dűlőbe. Másokat egyszerűen zavart a névváltozás. Elkezdtek az önkormányzat nyakára járni. Az önkormányzat nem szerette a nyakrajárást. Nem, nem kereszteljük vissza, mert akkor nekünk kellene viselni az iratok átirását. A helybeliek (négy ház) erősködtek, megigérték, nem kérnek önkormányzati pénzt dokumentumaik átirásához, de legyenek már Dobogó dülő. Kérvényt is szerkesztett az ottlakók 75%a.
Végül az önkormányzat kegyeskedett átnevezni a közerületet Dobogó utcára.
A testületben azonban valakinek Guyon Richárd fixációja lehet (vagy nem akarták kidobni a régi táblákat), mert a szomszédos dűlőutat viszont csak Guyonról nevezték el.
Szép történet. A civilek elérték, amit akartak. Guyon is kapott egy utcát.
Csak aszfalt sincs azóta sem.