Padlón - Padló III

Klikk, - mondta a padló, majd hallkan hozzátette - klikk.

Azzal szétnyílt.

Tényleg egyszerű ezt a padlót lerakni, gond csak három sorral van: az első kettővel és az utolsóval. Nagyjából ez a három sor vitte el a padlórakás felét.

A többinél összeraktuk a lapokat, a lapok meg azt mondták, klikk, aztán csendben maradtak.

Az első két és az utolsó sornál összeraktuk a lapokat és ribizliék azt mondták X"!'@#^&.

Az X"!'@#^& majd tanyag lesz mindenhol, ahol káromkodásokat oktatnak.



A hosszában kettévágott lapok uniszex jellegűek lettek és ezért kevés hajlandóságot mutattak az egyesülésre.



Mi azonban kikényszerítettük kapcsolatuk tartóssá tételét. Bemanikűröztük a helyére a fűtőrácsokat, kivágtuk a különböző terepakadályokat, összeraktuk a küszöböt, aztán ránéztünk a szobára:

Sikerült meglepni magunkat karácsonykor: elkészültünk.




Ekkor végre levehettem a kockás inget.

Felegyenesedtem és a derekam azt mondta, KLIKK.

Lepadlózok - Padló II

Rókafarkú fűrész. Körfűrész. Padlólap. Munkapad - ízlelgettem a szókincset.

Elméletben már mindent tudtam a padlóról, gyakorlati szinten nagyjából ott jártam, mint azok a barátaim, akik megnyugtattak, ez egy egyszerű dolog, azt mondja, klikk és kész is van.

Én megpróbáltam, egyik reggel lopva odamentem a nappali sarkába felhalmozott deszkákhoz és azt mondtam nekik:

- KLIKK.

Nem történt semmi.

Ekkor tudatosodott bennem, le kell tenni a padlót.

Az egész nyáron kezdődött, amikor megvettük a házat. Mindenütt padlószőnyeg volt. Fehér, süppedős, mély padlószőnyeg.

Olyan volt mint egy dzsungel. Ahol ismeretlen állatok élnek.

Gyűlölöm a padlószőnyeget. Az a kényszerképzetem, valami él benne és egy óvatlan pillanatban rámveti magát, hogy felfaljon.

Meg is kérdeztük, mennyibe kerülne lecserélni a műanyagipar csodáját.

- Kétezer a két hálószoba és kétezer a nappali - mondta a szaki, majd hozzátette:

- Az anyag nincs benne.

Majd picit gondolkodott.

- És a padlószőnyeg leszerelése se.

Takarékos nációkhoz tartozó őseim versenyt sikoltoztak és csak akkor nyugodtak meg, amikor restauráltam padlószőnyeg alatt lappangó régi fapadlót a hálóban és a kisszobában. Nagyjából egy százasba kerültek a felhasznált vegyszerek.



A nappalira azonban akkor nem jutott idő. Megvettük bele az új padlót, precízen fel is halmoztuk egy sarokban, aztán ennyiben maradtunk.

Most végre eljött a pillanat. Kipakoltuk a nappalit. Összeszereltük a munkapadot. Elővettük a fűrészeket.



Majd elgondolkodtam, hogy is kezdjem.

Végül megoldottam a feladatot, azt tettem, amit az összes amerikai szaki csinál, ha padlót kell lerakjon:

Felvettem egy kockás inget.

Padló I

Azt nagyon könnyű lerakni. Összeteszed a két végét, azt mondja, klikk és kész - magyarázta P.

Nincs azzal semmi gond, egy gyerek is le tudja rakni - nyugtatott B.

Tudod, ez hihetetlenül egyszerű, bárki meg tudja csinálni - lelkesített J.

- Ezeket a padlókat pillanatok alatt le lehet fektetni - tette hozzá A.

A, P, B és J különböző nemzetiségűek, eltérű a kulturális és anyagi hátterük van. Egy valami közös bennük azon kívül, hogy barátok vagyunk. Soha az életben nem nyúltak padlóhoz. Maximum tiportak rajta.

A héten valószínűleg kiderül, igazuk volt-e.

Hamubasült kísértetek

(Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő nevek kitaláltak. A fotókra kattintva a képek valamivel nagyobb méretben megtekinthetők. 
Megjegyzés 2: Köszönöm L-nek a fotóbuherálásban nyújtott segítséget.)

Joe boldogan dohányzott. Letüdőzte a nyugtató füstöt és ha lehetett volna, még a gyomránál is mélyebbre szívta volna a gomolygó nikotinfelhőt.

Boldog pihenését kulcscsörgés szakította félbe, felesége, Mary matatott a zárral. Joe kinyitotta a kandalló tisztítóajtaját és bedobta a csikket és az üres dobozt a kéménybe:

- Jó hogy jöttél! - köszöntötte feleségét.

A jelenet többször ismétlődhetett.
Napi rendszerességgel.
Akár többször is.


- Valószínűleg egy tégla van a kéményben - mondta a műszaki ellenőr - A tisztítóajtó beszorult.

Szerencsére a kéménynek volt koromzsákajtaja is. Egy száz éves, korrodált doboz a házon kívül. Óvatosan kioperáltam a dobozt és kilakoltattam belőle a pókocskákat. (Ha nincs itthon étel, idejövök, gyűjtögetek és csinálok egy pókpörköltet.) A koromzsák rész tisztának tünt. Tükörrel és zseblámpával benéztem a kürtőbe.

Nem volt kürtő.

Azaz volt kürtő - eltömődve.

Joe, több évvel ezelőtt, boldogan dohányzott a kandalló előtt és intenzíven, az agyával szűrte a füstöt, amikor megzördült a kulcs a zárban. Joe rutinosan bedobta a cigarettásdobozt a tisztítóajtón.

Ekkorra már a fülemen kezdett kigomolyogni a hamu.

Egy mocskos fémlabdát emeltem ki egy félig elégett ujságból. Megköpdöstem volna, de csak por volt a számban. Hozzádörzsöltem pulóveremhez, de a finom hamuval átitatott ruhadarab már nem tudott több port felszívni.

A második vödör is kezdett megtelni hamuval kevert cigarettacsikkel és pörkölt cigarettásdobozokkal.



Valami kikandikált a hamuból. Félresöpörtem pár csikket és kiemeltem egy pörkölt negatívot a hamuból.



Nem tudom, kik vannak a negatívokon, nem tudom, mikor, hol készült a fotó, csak elképzelem, hogy Joe lelkesen dohányzott a nappaliban, a fülén át gomolygott a füst és Joe boldogan nézegette haverjairól készült fotóit, amikor megcsörrent a kulcs a zárban...



Lefújtam volna a negatívról róla a port, de tüdőm ekkorra porzsákká alakult. A munka végeztével a házon kívül vetkőztem le és reméltem, a mindenembe leülepedett por nem válik cementté a lefolyóban.

Új értelmet nyert a kéményseprőt látok, szerencsét találok mondás: az ember azért szerencsés, mert nem ő a kéményseprő.

Garázsfelújítás

A garázs nagy. Igazából a garázs az akkora, hogy egy kisebb bangladesi falu kényelmesen ellakhatna benne.

Amikor megvettük a házat, az iszonytató hodály patyolattiszta volt - valamiért még nem állt benne autó. Egy keréknyom nem sok, annyi se volt a betonon.

A tisztaságot meg akartuk őrizni, ezért - védőruhában - mindenféle maró anyaggal lekentük a padlót. A szerről csak annyit, hogy Magyarországon boltokban valószínűleg nem is árulnak ilyet és szerintem az elfekvő első világháborús mustárgázkészletekből gyártották. Vagy nem.

A maró anyag letakarította a padlót. Lehetett felkenni a következő réteget, amivel kiválóan tisztán tartható, mosható felületet kapunk.

A leírás szerint ettől csak halucinálni lehetett. Én semmit sem éreztem, ezért, amikor megkérdezték, hogy vagyok, csak az igazat mondhattam:

- Tökéletesen. Semmi bajom. Csak azt nem értem, hogy kerültek ide a lila elefántok.

Városkép

Urban developement project
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapesten rengeteg házat az állvány tart. Rengeteg épületen szerepel az omlásveszély tábla. Irigyeljük Bécset, Prágát, Madridot, ahol a homlokzatok frissen festve, optimistán bámulnak bele a világba. Szidjuk közben a polgármestert, miért is ilyenek a házak.

Egy valamiről nem esik ilyenkor szó. Nagyon sok városban a lakóknak kötelezően pár évente újra kell festetniük a házukat. Ha nem teszik meg, abban sincs sok köszönet: elvégzi a festést az önkormányzat, saját árakon. Az adósságot meg ráterheli a házra.

Szerintem azért annyira nem bonyolult...