(Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő nevek kitaláltak. A fotókra kattintva a képek valamivel nagyobb méretben megtekinthetők.
Megjegyzés 2: Köszönöm L-nek a fotóbuherálásban nyújtott segítséget.)
Joe boldogan dohányzott. Letüdőzte a nyugtató füstöt és ha lehetett volna, még a gyomránál is mélyebbre szívta volna a gomolygó nikotinfelhőt.
Boldog pihenését kulcscsörgés szakította félbe, felesége, Mary matatott a zárral. Joe kinyitotta a kandalló tisztítóajtaját és bedobta a csikket és az üres dobozt a kéménybe:
- Jó hogy jöttél! - köszöntötte feleségét.
A jelenet többször ismétlődhetett.
Napi rendszerességgel.
Akár többször is.
- Valószínűleg egy tégla van a kéményben - mondta a műszaki ellenőr - A tisztítóajtó beszorult.
Szerencsére a kéménynek volt koromzsákajtaja is. Egy száz éves, korrodált doboz a házon kívül. Óvatosan kioperáltam a dobozt és kilakoltattam belőle a pókocskákat. (Ha nincs itthon étel, idejövök, gyűjtögetek és csinálok egy pókpörköltet.) A koromzsák rész tisztának tünt. Tükörrel és zseblámpával benéztem a kürtőbe.
Nem volt kürtő.
Azaz volt kürtő - eltömődve.
Joe, több évvel ezelőtt, boldogan dohányzott a kandalló előtt és intenzíven, az agyával szűrte a füstöt, amikor megzördült a kulcs a zárban. Joe rutinosan bedobta a cigarettásdobozt a tisztítóajtón.
Ekkorra már a fülemen kezdett kigomolyogni a hamu.
Egy mocskos fémlabdát emeltem ki egy félig elégett ujságból. Megköpdöstem volna, de csak por volt a számban. Hozzádörzsöltem pulóveremhez, de a finom hamuval átitatott ruhadarab már nem tudott több port felszívni.
A második vödör is kezdett megtelni hamuval kevert cigarettacsikkel és pörkölt cigarettásdobozokkal.
Valami kikandikált a hamuból. Félresöpörtem pár csikket és kiemeltem egy pörkölt negatívot a hamuból.
Nem tudom, kik vannak a negatívokon, nem tudom, mikor, hol készült a fotó, csak elképzelem, hogy Joe lelkesen dohányzott a nappaliban, a fülén át gomolygott a füst és Joe boldogan nézegette haverjairól készült fotóit, amikor megcsörrent a kulcs a zárban...
Lefújtam volna a negatívról róla a port, de tüdőm ekkorra porzsákká alakult. A munka végeztével a házon kívül vetkőztem le és reméltem, a mindenembe leülepedett por nem válik cementté a lefolyóban.
Új értelmet nyert a kéményseprőt látok, szerencsét találok mondás: az ember azért szerencsés, mert nem ő a kéményseprő.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
5 megjegyzés:
Mondom én hogy kész kalandtúra az a ház. :-)) Mások ezért pénzt fizetnek, nektek ott van helyben. :-)))
nem semmi!! kar hogy nem valami nagyobb ertekre leltel...
Nemelyik kep mar siman elmenne kiallitasi darabnak ebben a formaban egy alternativabb muveszeti esemenyen... :)
Erdekes ilyen toredekeket felfedezni mas emberek multjabol. Kicsir reality show, de megse olyan tolakodo, kicsit tragikum szelleme is athatja, mert nem tudni, mi volt.
Mi annak idejen egy estate sale-en tettunk elegge mely benyomast kelto felfedezeseket... egy teljes haz renovalas tortent eladas utan es gyakorlatilag szinte mindent eladtak belole, onnan van a legjobb lampam.
Ami furcsa volt, hogy egy fiatal, egyetemista koru lany szobaja ugy maradt ott, mintha csak egy hetre utazott volna el.
Fotok a falon, sminkcuccook, szerelmeslevelek a fiokokban, konyvek, belepokartya a kongresszusi konyvtarba, repulojegyek, uticuccok.
Egyszerre volt izgalmas es megrendito, mert parom szerint a lany meghalhatott hirtelen, hogy igy itthagyottt mindent...
Remelem, nem igy tortent.
Akartam is irni errol egy posztot, de mindig elmaradt...
Uhh, segítesz leküzdeni a nassolás iránti vágyamat. Épp rákészültem egy Kinder tejszeletre, amikor olvastam a pókpörköltes részt...azt hiszem inkább elrakom későbbre.:S :))
Amúgy tetszenek a képek.:)
Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő? Már mennyit is takaritottál meg? :)))
Megjegyzés küldése