Krumplis kale

- Nagyon jó ez a szövetkezet! - mondta E, aki a szomszédunk, pilóta és pisztolya van.

- Csak túl nagy a doboz, egész héten repülök és nem tudom mind megenni a zöldséget.

Ragadozó èn em nem tudott együttérezni vele.

- Nem kell egy kis kale?

- Kell.




Krumplis kale

- sok kel (fél kiló, bár kelből nekem minden sok)
- fehérbor 1 deci
- fokhagyma 2 gerezd
- 6 szem megfôzött
- 1 konzerv paradicsom
- 1 csirkemell
- liszt
- só, bors, olaj
- citrom


Valami nagyon hasonlót már többször csináltam spenótból. De most kale kellett bele.

1. A vékonyra vágott csirkemellekei lisztbe forgattam és kevés olajban hirtelen kisütöttem.
2. Fokhagymàval fehèrboron megpároltam a kalet.

3. Belekevertem a paradicsomot és a kész krumplit. Tíz percet hagytam èrni.

4. Beletettem a húst. Tíz percet összefôztem.

5. Citrommal tàlaltam.

6. Yoda utálta - nem szereti a citromot.

Fodros kel

Fodros kelt először virágcserépben láttam. Dísznövényként tartották. Azt hiszem, senki sem gondolt arra, hogy azt a növényt meg lehet enni. Én sem, így alaposan meglepődtem, amikor a kel felbukkant a hűtőszekrényben.

A fodros kel (kale) ellenségesen pislogott a hűtőszekrény aljában. Azt olvastam, ha megfagy, ez a növény édesebb lesz. Ezt nagyon szívesen kipróbáltam volna. Úgy éreztem, csak nyerhetek az üzleten: ha édesebb lesz, ehetőbb lesz. Ha ehetetlenre fagy, megvan a megfelelő ürügy az eliminálására.

Aztán mégsem fagyasztottam meg.

Felvágtam a leveleit. Nem apróztam el, a levéldarabokkal nyugodtan meg lehetett volna etetni egy kecskét.



A levelket jó sok fokhagymával megpároltam, majd felöntöttem húslevessel és fehérborral. A lét elpárologtattam róla, majd sültcsirkével tálaltam és késsel-villával megettük.