
Az első számú közellenség zöld - de nem az iszlámról van szó, hanem a fűről. Aki nem nyírja a füvet, itt rendes ember nem lehet.
Még meg se volt a ház, már beruháztunk egy kisebb kézi elektromos fűnyíróba, mert mi rendes emberek vagyunk és nem akartunk kilógni a sorból.
Amikor meglett a ház, kipróbáltuk a fűnyírót.
A fűnyró berregett és nyírta a füvet.
Párszor használtuk, a forgatókönyv mindig azonos volt: a ketyere berregett és nyírta a füvet.
Szeptemberben a dolgok megváltoztak. A fűnyíró pacifista lett. Továbbra is berregett, de a füvet békénhagyta.
Télen nem nyírtunk füvet.
Lusták voltunk: elfelejtettük a fűnyírót és csak a hólapátra gondoltunk.
Ahogy elkezdett tavaszodni, észrevettük a garázs sarkában gubbasztó fűnyírót. Vesztenivalónk nem volt, elvittük a legközelebbi Black and Decker szervízbe.
Útközben számbavettük esélyeinket:
- Megvan a számla?
- Nincs.
- Regisztráltuk a fűnyírót?
- Nem.
- Még garanciális?
- Nem valószínű.
Azért elmentünk.
A szaki bekapcsolta a ketyerét. Meghallgatta, aztán felállította a diagnózist:
- Elromlott a motor. Kiküldünk egy másikat postán.
- Raktáron nincs?
- A szaki belemélyedt a számítógébe.
- De. Elviszik?
- El.
Most már nőhet a fű!
Meg a gaz...