Utahi kukkolók - Orwell mosolyog I

Letartóztatták egy utahi számítástechnikai cég tulajdonosát, mert egy női vécében kamerát rejtett el és az ott zajló dolgokat felvette.

Elmebeteg fickó és elmebeteg ötlet.
A rendőrség viszont rákontrázott a kukkolóra.

A közrend éber őrei elemzik a felvételeket és megkísérlik azonosítani az áldozatokat. Nem irigylem a rendőröket, akiknen egymás után többször végig kell nézniük a felvételeket. Aztán megpróbálják beazonosítani az áldozatokat. Majd értesíteni őket.

- Asszonyom, ezen az alulról készült kisfilmen ön látható?

Ha van elég bizonyíték a fickó ellen (és van), nem lehetne inkább abbahagyni az azonosítást és megfeledkezni az áldozatokról?

Az idegen űrhajó

Space Ship
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az idegenek köztünk vannak. A Man in Black egy dokumentumfilm.

Az űrlények egyik hajóját a Bazilika mellett találtam meg. Ott állt békésen a fák alatt. Belesimult a tájba. Egy hasonló űrhajót az M1-es autópálya alatt is elrejtettek.

Mindkét űrhajót tökéletesen álcázták, mindkettő nyilvános wc-nek tűnik.

A Vevő bedob egy százast. Azaz nem bedobja, hanem ráhelyezi egy tárcsára, majd egy mechanikus karral betolja a pénzt az űrhajó gyomrába. A százast a reaktor energiává alakítja: felvillan a zöld fény és be lehet lépni a nehéz zsilipkapun át a kapszulába.

Benn hatalmas tér fogad. Látni, a berendezést csillagrendszerek átszelésére tervezték, noha a földi halandók csak húsz percet tartózkodhatnak benn.

Minden króm, minden tisztítható. Mindent szenzorok figyelnek és az információt azonnal továbbküldik az űrhajó agyába. A szuperszámítógépek precizen követik a földlakó mozgását. Érzik, mikor teszi kezét a mosdó alá, és öntik rá a langyos vizet. Pár centivel arrébb érkezik a szappan, majd szárító levegő áramlik a kézre.

Egy zöld gomb érintésre kitárja a zsilipkamrát, az űrhajós pedig kiléphet a szabadba.
(Én azt vártam, hogy kilépéskor legalább is egy holdbázison találom magam, de nem így történt, a teleportáló funkció még nem került aktiválásra.)

Távozás után az űrhajó vezérlőegysége megkezdi a fertőtlenítést. A padlót elárassza a mosószeres víz, a szivattyúk friss levegőt pumpálnak a kapszula belsejébe. Kinn hallani, hogy küszködnek a hatalmas hajtóművek a gigászi feladattal.

Pár perc után az űrhajó újra használható.

Egyértelműen idegen technika. Nincs benne vécésnéni.

Szükség...

Restrooms
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pisilni kellett.

Ez egy teljesen normális szükséglet. Azt hiszem, az emberiség jelentős része szokott pisilni.

Civilizált helyen erre kijelölt helyen pisilnek. Nem akarok azzal jönni, hogy már a régi görögök is, pedig igen.



Ott üldögéltek a férfiak és szükségük végzése közben üzletről és az aranyerükről beszélgettek.
Volt hova menniük.

Nekem az Árpád-híd pesti oldalán kellett pisilnem. Nem estem kétségbe, bementem a buszpályaudvarra. Követtem a WC-nyilacskát és egy éltes matrónával találtam magam szembe:

- Kétszáz forint lesz.

Pénztárca elő, láb keresztbe, Yoda irigyel.

- Ne haragudjon, csak ötezresem van - benn csobogni kezdett a víz.

- Váltsa fel.

Abba ne menjünk bele, hogy az ötezres érvényes fizetőeszköz a Magyar Köztársaság területén vagy, hogy tölem visszaadhatott volna 48 darab százforintos érmét is, vagy akár 46-ot is, de az udnorral vegyes káröröm kicsit zavart. Csak kicsit, mert mással voltam elfoglalva.

- Izé, sűrgős, nem lehetne...

- NEM - egy egész élet minden kudarcélménye benne volt a válaszban. Itt volt a háborúban elesett testvérek emléke, az államosított családi latifundium elveszte felett érzett fájdalom és a plébojnyuszival rántotthúsevés közben rajtakapott férj iránti megvetés.

- Váltsa fel az aluljáróban.

Látszott, hajlíthatatlanabb, mint Sztálin. Most már a hajléktalanokat és a természeti népeket irigyeltem.

- Nekem tényleg nagyon kell... Nem lehetne másként megoldani? - kész voltam otthagyni biztosítékként az ötezrest és elmenni utána váltani.

- NEM. VÁLTSA FEL - és ezzel a capo di tutti capo befejezte a társalgást.

Azzal a tudtattal vonszoltam magam tovább, hogy ha magamon itt nem is sikerült könnyíteni, legalább örömet okoztam a vécésnéninek.

Egy apróbb csoda

Factory at the end of the Universe
Originally uploaded by ribizlifozelek

Igazából nem csoda - bár én még mindig azt érzem, egy hihetetlen csodának vagyok a részese.

Hétköznapi dologról van szó.
Az Antilop-szigetA egy jókora természetvédelmi terület. A kirándulóktól belépőt szednek. A szigetre egy 14 km-es töltésen lehet eljutni.

Ott álltunk az Antilop-sziget teteje alatt. Alattunk a Nagy-Sós-tó, talpunk alatt a ropogó hó, körülöttünk a hideg. Már a farkasok se ordítottak.

Bizonyos dolgokra az embernek hidegben is szüksége van. Például WC-re.



Elautóztunk az elhagyott strandra. A sirályok szárnya röptében tört le. A bölények szájában jégcsapok ropogtak. A prérifarkasok állkapcsa hozzáfagyott a nyuszikhoz.

A strand WC-je nyitva volt. Tiszta volt. Fűtött volt. Volt melegvíz.

Sajnos erre nem számítottam, úgyhogy még az ösvény elején levő pottyantóst használtam. Tiszta volt és ugyanolyan hideg volt benn, mint kinn, csak sokkal büdösebb.

De a lehetőség adott volt. Majd legközelebb.