Antilop-sziget

Antelope Island
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon ki akartunk már mozdulni valahova. Végül úgy döntöttünk, az Antilop-szigetre megyünk. Messzebb van, de pár óra alatt megjárható és nyáron nagyon tetszett.
Az Antilop-sziget a Nagy Sós-tó legnagyobb szigete, amit egy nagyjából 10 km hosszú töltés kapcsol a szárazföldhöz. Az egész sziget egy State Park, tele szabadon élő vadállattal. A belépő 9 dollár.
Eleinte aggódtunk, mert a belépő kifizetése után a töltésen eltüntünk valami tejfelben - semmit se láttunk csak 1-1 elszállingozó hópelyhet. Aztán kitisztult az idő és ott álltunk a nagy semmiben, jobbra-balra fehér sivatag, előttünk és mögöttünk az országút.



A szigeten a bölények fele mentünk. Nyáron a sziget keleti partján tömörültek, most azonban egyet sem láttunk. A bozótban azonban egyszercsak kiszúrtunk valamit: egy antilop bámult ránk. Mögötte még több antilop eszegetett valamit a hóból. Rengetegen voltak.
A szigetnek névadó antilopokat nem sokkal felfedezésük után kiirtották, majd, a bölényekkel együtt a 19. század végen visszatelepítették. Most ezeket az antilopokat, illetve néha a seggüket néztünk. Nagyon szép állatok voltak.
A teljesen behavazott úton haladva egyszercsak megláttunk egy szikla mellett parkoló furgont. Aztán láttuk, hogy a szilka mozog. Egy bölény volt. Kicsit arrébb megláttuk még egy bölényt. Mi gyávák vagyunk, mi nem mertünk volna kiszállni az autóból és odamenni hozzájuk közel, mint az a másik, öngyilkos hajlamokkal megáldott turista.



A kilátóba akartunk felmenni. Persze most nem szándékoztunk venni méregdrága bölény hamburgert, csak meg akartuk nézni a kilátást a magasból. Aztán álszaladt előttünk egy vadnyúl. Majd még egy. Némi sasolás után kiderült, két prérifarkas vadászik. Nem hittünk a szemünknek. Szabadon ekkora ragadozót még nem láttunk. A két farkas méltóságteljesen és sikertelenül próbált tepsifülest csinálni a tapsifülesekből.



A kilátó parkolójából még captlattunk felfele a közel méteres hóban. Olyan volt, mintha az Antarktiszon lettünk volna.



Egy kisebb fennsíkon megtaláltuk azt a helyet, ahol a bölények könnyítenek magukon. Yoda szinte eltörpült a bölényszar mellett. Ijesztő volt látni, milyen kicsi is az állatunk.



A hegyről lefele találkoztunk a kupacokat telepítő bölényekkel is: álltak az országút közepén és néztek. Biztos távolban megálltunk és azon filóztunk, ha nem tetszenénk nekik, milyen gyorsan tudok tolatni.

Szerencsére erre nem került sor, a buffalók elkocotak a pusztába. Hihetetlen élmény volt ez a sziget és nagyon örültünk, hogy eljöttünk. Yoda is örült, lenyűgözte a bölényszar.