Zeneakadémia

- Láttad már a felújított Zeneakadémiát? - kérdezte Á, miközben sétánk tizennegyedik kilométeréhez közeledtünk.

- Nem! Nagyon rég voltam itt!

- Gyere, nézzük meg!

Ilyeneket nekem nem kell mondani.

Bementünk.

- Áááááá - mondtam.

Tudtam, hogy a Zeneakadémia Budapest egyik legszebb szecessziós belsője, de ezt más tudni, más emlékezni rá és más látni.

- Csodaszép! - mondtam - Pont olyan, mint amire emlékeztem!

- Te mikor voltál itt utoljára?

- Azt hiszem, Ferencsik vezényelt.

Kozma utca III

Már eltemettük magunkban a temető értékeit, amikor megláttunk valamit és jobban meglepődtünk, mintha az egyik kriptából kisétált volna egy lakó és kért volna egy kis sóletet. Ez azért se lett volna nagyon meglepő, mert némelyik kripta valóban lakottnak látszott.

Az eddigiek alapján viszont erre nem számítottunk.



A Schmidl család Lajta Bélát és Lechner Ödönt kérte fel síremléke elkészítésére. Az eredmény maga a szecesszió. Fantastikusan kidolgozott részletek, tökéletes kivitelezés és gyönyörű végeredmény, amit ráadásul a 90-es években helyreállítottak.



Néztük a sírboltot. Örültünk, hogy legalább ez megmenekült, ezt sikerült megmenteni. Már ezért az egy sírért megérte eljönni.

Marosvásárhelyi szecesszió

- Ha a szecessziót szereti, rossz ember nem lehet - szoktam mondogatni.

Egyértelmû volt, hogy Marosvásárhelyre el kellett menni szecessziót nézni. El is mentünk.



Éjjel nem sok látszott a városból, engem viszont meglepett, hogy milyen szépen helyreállították a zsinagógát és, hogy itt is mekkora élet volt a központban.



Aztán másnap reggel kitárult előttünk Románia legszebb szecessziós tere.

Nem ismerem jól Marosvásárhely történelmét. Nem tudom, Bernárdy György polgármester hogyan vitte keresztül az új központ felépítését és hogyan győzte meg a tanácsosokat arról, hogy a kor legmodernebb építészeti-művészeti irányzatát követve és ne neo-neo-neo-klasszicista stílusban építsék fel “presztizsberuházás” keretében a Kultúrpalotát és a városházát.



Utólag is, köszönöm neki.

Miközben az egykori városháza, a mostani Prefektúra előtt szoptató anyafarkast vizsgálgattuk, V megjegyezte:

- Amikor azt mondtad, hogy Kultúrpalota, azt hittem, egy betonmonstrumot nézünk meg. Valahogy úgy hangzott a neve.



- Hát ez pont nem az. Menjünk be?

Bementünk.

Szecessziós kávéház

Art Nouveau Coffee House
Originally uploaded by ribizlifozelek

Annyira boldog vagyok, amikor új és jó helyeket találok Budapesten. (Ezeknek a helyeknek egy része csak nekem új, de hát újszülöttnek érzem magam itthon, minden újra rácsodálkozom.)

A város egyik legszebb szecessziós épületét már régóta ismertem.



Most azonban megtudtam, nyílt benne egy kávéház. Ezt ki kellett próbálni.

Kipróbáltuk.

Csendes. Békés. Békebeli. És még udvariasak is. Kedvesek.

Meg kellene tőlük kérdezni, nem akarnak-e postát üzemeltetni.