2012. október 10., szerda

Marosvásárhelyi szecesszió

Marosvásárhely

- Ha a szecessziót szereti, rossz ember nem lehet - szoktam mondogatni.

Egyértelmû volt, hogy Marosvásárhelyre el kellett menni szecessziót nézni. El is mentünk.

Marosvásárhely

Éjjel nem sok látszott a városból, engem viszont meglepett, hogy milyen szépen helyreállították a zsinagógát és, hogy itt is mekkora élet volt a központban.

Marosvarhely

Aztán másnap reggel kitárult előttünk Románia legszebb szecessziós tere.

Nem ismerem jól Marosvásárhely történelmét. Nem tudom, Bernárdy György polgármester hogyan vitte keresztül az új központ felépítését és hogyan győzte meg a tanácsosokat arról, hogy a kor legmodernebb építészeti-művészeti irányzatát követve és ne neo-neo-neo-klasszicista stílusban építsék fel “presztizsberuházás” keretében a Kultúrpalotát és a városházát.

Marosvásárhely

Utólag is, köszönöm neki.

Miközben az egykori városháza, a mostani Prefektúra előtt szoptató anyafarkast vizsgálgattuk, V megjegyezte:

- Amikor azt mondtad, hogy Kultúrpalota, azt hittem, egy betonmonstrumot nézünk meg. Valahogy úgy hangzott a neve.

Marosvásárhely

- Hát ez pont nem az. Menjünk be?

Bementünk.

Culture Palace

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szeretnék hozzá szólni de csak 40 évig éltem ebben a városban és így nem érzem magam kellőképpen feljogosítva hogy bármilyen észrevételt is tegyek, ahhoz vagy átutazóban kell ott lennem vagy min.1 00 évet ott élni